Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
 nemzetgyűlés 15i. ütése 192S. évi július hó 12-én, csütörtökön. Ü5 fájdalom — a novellatervezet is kilátásba helyez, | hogy állandó póteljárásoknak legyen helye, hogy állandó földreform legyen ebben az országban, amely 50 évig tart, szerencsétlenséget, bizonytalanságot okoz és feltétlenül elkeseredést fog előidézni. Halász Móric : Ebben igaza van ! (Zaj.) Dénes István : A novellatervezetnek azonban sok helyes intenciója is van, mert a nagybirtokoknak túltengését mégis le akarja nyesegetni. Az a kérdés, hogy az adott körülmények között mi a teendő, mi a kötelességünk, mert a földreform kérdését mégis csak előbbre kell vinni. Bátor vagyok az én álláspontomat kifejteni. (Halljuk ! Halljuk !) A mai körülmények között, a mai földreformeljárási gyakorlatot véve alapul, ugy látom, hogy a földreform kérdése, amennyiben nem valósittatik meg az, amit a Cséry-féle javaslat ajánl, csak az 1921 : XLV. te. kapcsán, vagyis a föld vagy on váltságtörvény egyidejű módosításával valósitható meg. Ez a törvény ugyanis — amint méltóztatnak tudni — egy kissé degresszív, egy kissé méltánytalan és egy kissé nem helyes kulcsot állapit meg a kisbirtokkal szemben a nagybirtok javára, mert például az egyholdas gazdának 6%-ot kellett leadni föld vagy on váltság címén, — amint a törvény 4. §-ának táblázata mondja, — az ötholdasnak már kilenc százalékot, tehát egyszerre három százalékkal többet kellett leadnia ; a 20 holdasnak 11% vagyon váltságot kellett fizetnie, és ugyanakkor az ezerholdasnak csak 14%-ot kellett fizetnie, holott legalább 16%-os kulcsot kellett volna megállapitani, és igy tovább fokozatosan, vagyis egy kissé progresszive. A földvagyonváltságtörvénnyel kapcsolatban oldható meg a kérdés, még pedig azért, mert — amint önök is méltóztatnak látni — majdnem mindenütt az országban a földvagyonváltságföldeket adják a földreform céljaira. Ez pedig a mai földvagyonváltságtörvény mellett — fájdalom — kevés, mert, amint a pénzügyminister ur is kimutatta, ez legfeljebb 300—350.000 katasztrális hold földet jelent. Bátor vagyok ennek folytán egy határozati javaslatot benyújtani, mely eredetileg a Magyarországi Munkáspárt határozati javaslata, de amelyet az ellenzéknek több kiváló embere is aláirt. A határozati javaslat a következő (olvassa) : »A két- és féléves tapasztalat, melyet az 1920. évi XXXVI. te. gyakorlati alkalmazása körül szereztünk, arra a belátásra vezethet mindenkit, hogy a földreformtörvény VII. fejezetében szabályozott járadéktelkek intézménye nem vált be. Nem pedig azért, mert a járadéktelek létesitése az idézett törvény 62. §-a értelmében járadékszerződéstől függ, vagyis a földtulajdonos akaratától. Harmadfél esztendő alatt pedig nem akadt egy földtulajdonos sem, aki saját elhatározásából járadéktelket létesített volna. Viszont az egész földreform a már horribilis földárak s a földmivesek részéről való aránytalanul rossz kereset miatt kizárólag járadéktelkek alakjában oldható meg.« A határozati javaslat itt a vagy on váltság tételének módosítását kivánja (olvassa) : »A vagyonváltság tétele 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlannál a következő legyen : 1000—1500 katasztrális holdig 17%, szemben a régi 14%-kal, 1500—2000 kat. holdig 18%, 2000— 3000 kat. holdig 19% és igy fokozódik progresszive tovább.« Ennek következtében 350.000 hold helyett circa 3 millió katasztrális hold folyna be vagyonváltság címén s igy a földvagyonváltságtörvénynek kissé méltányos emelése következtében ismételten megtelnék az államkassza. Halász Móric : Kissé ? Dénes István : Ez felel meg az igazságnak és méltányosságnak, mert ha a törvényhozás a kisbirtokossággal szemben megtalálta a progresszivitást, akkor nézetem szerint meg kell találnia a nagybirtokkal szemben is. Ennek következménye az volna, hogy az államkassza megtelnék és a földbirtokosok is nyugodtan maradnának, mert tudnák, hogy ami a kezükön marad, abból többet nem vesznek el tőlük, többet nem fordítanak földreform céljaira, viszont pedig az állam a telepítés kérdésével igen könnyen és igen egyszerűen megóvhatja a földreformot. Beterjesztem a határozati javaslatot. T. Nemzetgyűlés ! Még egy másik, súlyos hibáról akarok beszélni a földreformtörvény végrehajtásával kapcsolatban : az elővételi jog kérdéséről. Az elővételi jog kérdését a földreformtörvény szabályozza. Fájdalom, a földmivelésügyi ministerium ugy gyakorolja az elővételi jogot, hogyha valaki tavaly ősszel, novemberben megvette a földet, és a földmivelésügyi ministerium gyakorolta az elővételi jogot, akkor csak az idén márciusban, áprilisban vagy májusban mondotta meg, hogy gyakorolja az elővételi jogot. Fájdalom, 99 és %%-ban a földmivelésügyi ministerium csak a kisemberekkel szemben gyakorolja az elővételi jogot, a nagybirtokkal szemben tudomásom szerint még egyetlenegy esetben sem gyakorolta. (Zaj és ellenmondások jobbfelol.) Erdélyi Aladár : Nagyon rosszul tudja, mert épen fordítva van S Dénes István : Kérem, t. képviselőtársam, ne mondjon nekem ilyen frázist. Az őszi kimutatás szerint 28.000 katasztrális holdra gyakorolták az elővételi jogot és majdnem mind a 28.000 hold kisbirtok volt. A mostani statisztikát nem ismerem, * de kapom a jelentéseket az ország minden részéről, hogy a kisbirtokosokkal szemben gyakorolják az elővételi jogot. Erdélyi Aladár : Véletlenül Weissbrunn volt kisbirtokos ! Dénes István : Nem lehet kisbirtokosokkal szemben gyakorolni az elővételi jogot ; hiszen a földreform kimondott célja az, hogy a nagybirtok túltengését meggátolja, hogy helyes birtokmegoszlást involváljon, de nem az a célja, hogy Péter kisembertől elvegye és odaadja Pál kisembernek^ Ha nem tetszik valaki a földmivelésügyi minis, teriumnak, elveszik tőle a földet és odaadj ák más.