Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

116 Â nemzetgyűlés I5á. ülése 1923. évi július hó 12-én

} csütörtökön. nak. Az egyik kisembertől elveszik és a másiknak odaadják. (Zaj.) Elmondok egy másik esetet. Egy magyar tisztviselő, aki 10 évig szolgált a földmivelésügyi ministeriumban, katonatiszt volt, — ide figyeljen képviselő ur — huszártiszt volt, a fronton érdemeket szerzett a haza körül, köztisztviselő volt, hivatásos gazdálkodó volt, az oláhok elvették a földjét, ide jött és vett egy százholdas birtokot, de a földmivelésügyi ministerium elvette tőle, pedig Rácz képviselőtársam is tudja igazofni, hogy azt a földet egyetlenegy földigénylő sem igényelte. A turkevei esetről van szó. RáCZ János : A Turóczy-féle ? Dénes István : Igen. RáCZ János : Azt tényleg nem igényelte senki ! Dénes István : Mégis igénybevették, dacára annak, hogy tisztviselő volt, katona volt, s elvették a földjét az oláhok. Tavaly ősszel kifizetett 18 millió koronát, és tegnapelőtt kapom az értesítést az 0. F. B.-tői, és a földmivelésügyi ministeriumtól, hogy elveszik tőle azt a 150 kis hold földet, amelyet tavaly 18 millióért vett és most vissza fogja kapni hét hónap eltelte után a 18 millió koronát, amikor az a birtok legalább 100 milliót ér meg. Én nem bánom, ha elveszik, én nem bánom, hogyha a magyar földmivelésügyi minisztérium nem adja vissza annak az urnák a földet, nekem nincs ellene kifogásom, bár nem tartom ezt a személy szerinti szelekciót helyesnek, mert ismét meggyanusitásokra ad alkalmat. Hanem azt csinálja meg a földmivelésügyi ministerium legalább, hogy adják meg annak az embernek, aki tavaly ősszel kifizette rendes jó pénzben, a mostani értéket. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) RáCZ János : Ebben teljesen igaza van ! Dénes István : Én ugy gondolom, miután nagyon sok kis emberen esett sérelem, — hiszen legalább hat Ilyen adat van a kezemben — hogy ezeket a sérelmeket reparálni kell. Miután a minister ur nincs a teremben . . . Elnök : Fél nyolc van, kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a napirend tárgyalására szánt idő eltelt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltás jobbfelöl : Kár ! Hiszen most kezd már rendesen beszélni ! Derültség.) Dénes István : Miután ilyen sérelmek történtek és miután a magyar törvényhozás ezt szó nélkül nem hagyhatja s eziránt intézkedni kell, bátorkodom egy kis indítványt beterjeszteni, amelyben azt kérem, hogy (olvassa) : »Küldjön ki a nemzetgyűlés egy parlamenti bizottságot a földmivelésügyi ministerium által eddig gyakorolt földelővételi jogok sürgős megvizsgálása tárgyában.« (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Szerettem volna beszélni még (Halljuk ! Halljuk !) több más, fontos szociális kérdésről is, igy elsősorban a drágaság kérdéséről, azután a kormány lakáspolitikájáról és építkezéséről, de az idő rövidsége és eltelte miatt ezt már nem tehetem. Tartozom azonban leszögezni a drágaság kérdésében azt, hogy a drágaság legfőbb, mondhatnám kizárólagos oka — amint azt ellenzéki oldalról már kifejtették — a kormány pénzügyi és gazdasági politikája. Nem foglalkozom az okokkal, csak rámutatok arra, hogy a kormány a drágaság letörésére szemfényvesztő eszközöket alkalmazott, egy árdrágítást letörő intézményt, azután devizaközpontot létesített, azonkívül a behozatalt megszigoritotta, a kivitelt pedig forszírozta. Ezek egytől-egyik mind olyan intézkedések, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a drágaságot fokozzák. A földadót, házadót, forgalmi adót borzasztó mértékben emelte a kormány és behozta a legszerencsétlenebb, legigazságtalanabb adót, a forgalmi adót, a kincstári haszonrészesedési adót s megadóztat a gyufaszáltól az ecetig, petróleumig mindent, amit a nyomorgó munkások és dolgozó milliók fogyasztanak. Emelte borzalmasan a vasuíi és postai tarifákat, s olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek csodálatos módon azt eredményezték, hogy idebent a magyar termelésű gyártmányok drágábbak, mint a külföldi gyártmányok, úgyhogy pl. a külföldi hus és a külföldi kenyér olcsóbb, mint a magyar hus és kenyér, (ügy van ! balfelöl.) Nem lehet egyes emberek nyakába varrni ezért a felelősséget ; ezért a felelősség kizárólag a magyar kormányt illeti. (Ugy van! balfelől.) Hasonlóan rossz a magyar kormány lakás- és építkezési politikája is. Méltóztatik tudni, hogy egy törvényjavaslat került elénk, amelyben a magyar kormány kiragadta a termelés egyik ágát, az ipart és kereskedelmet, s azt mondta nekik, hogy ti vagytok a bűnösök, a büntetés legkisebb mértéke, hogy építsetek, mert különben elkobzom vagyonotokat, különben kidoblak benneteket lakásaitokból. Azt mondja az indokolás, — és ez a legjellemzőbb a magyar kormány mentalitására — hogy azért kényszeríti a kormány az ipart és kereskedelmet az építkezésre, mert az ipar és kereskedelem csalogatja a fővárosba a munkásokat, ez foglalkoztatja őket leginkább. Ha igaz is az, hogy az ipar és kereskedelem foglalkoztat itt egy csomó embert, akkor is inkább jutalomban kellene részesülnie, nem pedig abban, hogy csak őt kényszerítsék az építkezésre. Ellenben kényszeríteni kell azokat, akik nem foglalkoztatják a munkások ezreit ebben az országban, s azokat kellene büntetni, akik palotákat építenek itt és improduktív munkát folytatnak. (Ügy van! balfelől.) _ Miután az idő előrehaladt, és miután ilyen kormányzati hibák vannak, az indemnitási felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom és meg fogom tenni előterjesztésemet. (Halljuk ! Halljuk !) Bemutatom a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének Almásy László képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a közszolgálati alkalmazottak egységesített illet-