Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-154
110 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923. Halász Móric '. Búzát nem is lehet kivinni, csak lisztet! Dénes István: T. képviselőtársam ne essék ugyanabba a hibába, mint Nagyatádi minister ur. Én is tudom, hogy lisztet visznek ki, de a lisztet búzából őrlik. Halász Móric: A malmok viszik ki! (Zaj a jobboldalon.) Dénes István : Látom, hogy igen t. Graeffl képviselőtársam sem osztozik nézetemben. Graeffl Jenő: Jól látja. Dénes István: Ezen nem is csodálkozom. Ajánlom azonban t. képviselőtársamnak és a kétkedőknek, méltóztassanak már az egyszerű fejbólogatás helyett elfáradni a statisztikai hivatalba, méltóztassanak már egyszer a rideg és reális valóságra ráhelyezkedni és méltóztassék pozitív formában is meggyőződni arról, hogy annak ellenére, hogy termőföldünk nagyobb része a nagybirtok kezén van, búza- és gabonatermésünk kétharmad részét mégis a kisbirtok adja. (Ellenmondások jobbfelöl.) Olyat állítottam, amit rögtön bebizonyíthatok. Méltóztassék kezükbe venni Buday Lászlónak, a statisztikai hivatal elnökének hivatalos statisztikai kimutatását, amelyet a földmivelésügyi ministerium adatai alapján állított össze, és rögtön meg fognak győződni arról, hogy amit mondok, nem én mondom, hanem a földmivelésügyi ministerium illetékes osztálya. Gr. Hoyos Miksa: Ilyent nem mondott! Dénes István : Szórói-szóra ezt mondja, még ő maga is csodálkozik, mert annak ellenére, hogy területünk nagyobb része nagybirtokosok kezén van . . . Gr. Hoyos Miksa: Ez sem áll! Dénes István : T. képviselőtársam, körülbelül 6 millió katasztrális hold van a kisbirtokosok kezén, és 6,800.000 hold az 500 holdnál nagyobb birtokkal rendelkező birtokosok kezén. Ezek számok, amelyeknek helyességéről meggyőződhetnek rögtön, ha a könyvet a kezükbe veszik. (Zaj a jobboldalon ) Azért bátorkodtam erre a kérdésre ismét kitérni, mert a többtermelés jelszava igen alkalmas arra, hogy megtévessze különösen a városi elemeket. Már pedig akkor, amikor a kormány intenciója is az, hogy becsületes földreformot csináljon, nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy hamis jelszavakkal, téves beállításokkal, szemfényvesztő kimutatásokkal, földreformellenes hangulatot keltsenek, különösen az intelligencia körében. En beszéltem egy doktorral, aki azt mondta, hogy akik a földreformot akar iák, azok rablók, mert elakarnak rabolni földet olyan emberektől, akik annak a földnek jogos magántulajdonosai. Ezt a hangulat-keltést ki kell végre-valahára küszöbölni. Ha tisztességes, becsületes földreformot valósítanak meg, akkor a nagy puszták jelentékeny részének helyén a magyar kisbirtokosok és földmunkások százezrei fognak családot évi július hó 12-én, csütörtökön. alapítani, ennek nyomán kézműipar, kiskereskedelem fog kifejlődni, szükség lesz tisztviselőkre is, és megindulhat a magyar föld benépesítése, a munkaerőfölösleg lecsapolása, a népnek nem kell majd kivándorolnia, nem kell éhenpusztulnia, nem kell egykéznie, és kétségbeesnie amiatt, hogy miből fog megélni. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt álláspontomat a földreform kérdésében leszögezném, a földreform és a magántulajdon egymáshoz való viszonyáról szóljak pár szót. A földreformnovella körüli küzdelemben a földbirtokos osztály egyik leghatalmasabb, legélesebb fegyvere az, hogy a földbirtokreformnovellája a magántulajdont támadja, meg, a magántulajdon szentségéhez nyúl. En beszédem későbbi folyamán koncedálni is fogom, hogy nem helyeslem a végnélküli földreformot, hogy a novella ezen pontjával nem is értek egyet, ebben igazat adok a földbirtokos osztálynak. A ministerelnök ur azonban nyíregyházi beszédében — és ezt ajánlom a földbirtokososztály figyelmébe — igen helyesen a következőket jelentette ki. (Olvassa) : »A földre igénye egyénenként senkinek nincsen, mint ahogy senkinek sincsen igénye a kabátjára, de igénye van az egész nemzetnek egy egészséges birtokmegoszlásra.« Tökéletesen osztozom a ministerelnök ur nézetében, bár az analógia, melyre a ministerelnök ur hivatkozott, teljesen hamis, mert az ő kabátja . . . (Felkiáltások a középen : Nem, az ö kabátja! A más kabátja!) Meskó Zoltán : Akinek nem kabátja, ne vegye magára! (Derültség) Dénes István : Rossz a hasonlat azért, mert a kabát és a föld között lényeges különbség van. (Felkiáltások jobb felöl: Az igaz!) Szomjas Gusztáv : Mint a cipőgomboló és a zongora közt. (Derültség a jobboldalon.) Dénes István : Egy hamis ideológiát akarok kiölni az elmékből, azért bátorkodom ezt feszegetni. Kabát bármilyen mennyiségben előállítható, a ministerelnök ur a kabátját szegre akaszthatja, és ha nem veszi fel évtizedeken át, ebből senkire kár nem háramlik. Meskó Zoltán: A moly belemegy! (Derültség.) Dénes István: Ellenben a magyar földhöz a magyar állam minden polgárának feltétlenül köze van, legyen az koldus vagy kúriai biró. Pintér László : Az is koldus ! Dénes István : Föld nem állitható elő, még egy porszem sem. HegedÜS György : Ezt Bbnry George mondja ! Dénes István : Bármilyen erős ember legyen a t. képviselőtársam, még egy porszemet sem tud előállítani. Meskó Zoltán : Próbálja a kormányt megbuktatni ! (Derültség.) Dénes István : A föld megmivelésétól és a föld kihasználásától függ minden egyes állampolgár élete. Ha tehát a mi életünk attól függ, miként