Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.

Ülésnapok - 1922-154

102 A nemzetgyűlés 154. ülése 1923, Rassay Károly : Tegnap azt mondta a minister m\ hogy nem tiltja be! Rakovszky Iván beiügyminister : Azt mondtam, hogy »egyelőre« ! Aki mást mond, az hazudik! (Zaj.) Rassay Károly : Itt mondták ma délelőtt ! Jobb volna, ha a rendőrségnél rendet csinálna a beiügyminister ur! Dénes István : Ezek után rátérek magának az indemnitásnak a tárgyalására. Most már harmadizben kér ez a kormány a magyar nemzetgyűléstől felhatalmazást arra, ... (Zaj a jobboldalon.) Rassay Károly: Idejövünk még egypár dologgal ! Dénes István : . . . hogy költségvetés és zárszámadás nélkül beszedje és elköltse a nemzet, a magyar nép millióinak adófilléreit. Ez ennek a kormánynak olyan ténykedése, amely egyfelől ellenkezik a mi tételes törvényeinkkel, másfelől megveti a magyar nemzet ellenőrzési jogát. Ilyen negligálását a nemzet jogainak a nemzet még egy olyan kormánynak sem nézheti el, amely a nemzet akaratából áll a nemzet élén, annál kevésbé nézheti el ennek a kormánynak, amely köztudomás szerint nem a nemzet akaratából jött ide, hanem erőszakos választás révén. (Mozgás a jobboldalon.) Szabó István (solorópátkai) : Akkor ön nem volna itt ! (Zaj a szélsobalóldalon.) Nagy Ernő: Ejnye, ejnye! Dénes István : Bár igy állnak a dolgok, mégis ha azt látnók, hogy ez a kormány a haza érdekében működik, ha azt látnók, hogy a nagy társadalmi és gazdasági ellentéteket ki akarja küszöbölni, ha azt látnók, hogy a kormány a nyomor és szegénység örvényeinek végre gátat akar vetni, ebben az esetben eltekintenénk attól, hogyan fogant ez a kormány, s legalább én a magam részéről feltétlenül bizalmat szavaznék néki. Ennek a kormánynak azonban minden ténykedése, legyen az belügyi, külügyi, népjóléti, gazdasági, vagy akármilyen intézkedés, merőben ellentétben áll a nemzet érdekeivel (Ettenmondások a jobboldalon.) Nem más a kormány egész ténykedése, mint az emberi jogok negligálása, elhanyagolása, nem más, mint egyfelől a szegénységnek és a nyomornak mérföldes előléptetése, másfelől pedig a nemzetrontó vagyonszerzésnek és kapzsiságnak tág kapunyitása. Még egy laikus, de tisztafejü ember is tisztán láthatja azt, hogy ennek a közszerencsétlenségnek, ennek a rettenetes nyomorúságnak a kormányzati politika, a kormányzati rendszer az oka. Hiába állította a ministerelnök ur nyíregyházi beszédében azt, hogy nem felelős a kormány ezekért az állapotokért, le kell szögeznem, hogy ahol a kevesek olyan borzasztó jólétben élnek, mint Magyarországon, ahol lehetővé van téve egyfelől az, hogy keveévi július hó 12-én, csütörtökön. sek hihetetlen és soha nem remélt vagyonhoz' tudjanak hozzájutni, . . . Kiss Menyhért: Ez igaz! Dénes István : . . . másfelől pedig a mérhetetlen nagy nyomor settenkedik mindenütt az országban, ott nem lehet azt mondani, hogy az emberekben van a hiba, ott a kormányban, a kormányzati rendszerben kell a hibának lennie. Pedig a kormányban megvan a hajlandóság arra, hogy bűnbakokat keressen és az emberekben keresse a hibát csak azért, hogy magáról elhárítsa a felelősséget. A kormány legnagyobb bűne az, hogy a jövedelemeloszlás kérdésébe egyáltalán nem folyik be, semmi érzéke nincs, semmi akarata nincs és semmi hajlandósága nincs a kormánynak arra, hogy a jövedelemeloszlást is szabályozza, amelytől pedig egyedül várható ennek a nemzetnek talpraállása. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Amennyire nem törődik a magyar kormány azzal, hogy szabályozza a jövedelemeloszlást ebben az országban, annyival inkább törődik a közterhek igazságtalan eloszlásával. A közterhek szabályozásával törődik a magyar kormány, de — fájdalom — olyan mértékben és olyan módon, hogy a magyar állam közterheit 90°/o-ban a munkára, termelésre, fogyasztásra, végeredményben a fogyasztók millióira löki. Kérdem: lehet-e joga ilyen kormánynak harmadizben is idejönni és felhatalmazást kérni arra, hogy a régi bomlasztó, züllesztő alapon továbbvigye az ország ügyeit? Kérdem, hogy van-e még Európában olyan gazdag ország, olyan Kánaán, mint Magyarország, amely Kánaánnak dacára annyi nyomorgó, annyi szerencsétlen éhező ember volna, mint ebben az országban? Kérem, vájjon nem látja-e ennek a nemzetgyűlésnek minden tagja, hogy amióta ez a kormány uralmon van, azóta az Alföld falvaiban egyre szaporodik az éhező földmunkásság nyomorúsága s az éhezők száma? (Zaj.) Es nem remegteti-e meg minden képviselőtársamnak a lelkét kérlelhetetlen tény, hogy az ország minden részében mind több és több földmunkás, földmives jelentkezik, aki ki akar vándorolni Amerikába, vagy bármelyik országba, ki akar menekülni ebből az országból, mert már az éhenhalás poklának tartják Magyarországot. (Zaj a jobbóldalon ) Szomjas Gusztáv: Ez már nagy mondás! Dénes István : T. képviselőtársaim ! Nem tudok eléggé ecsetelő színeket találni a földmunkásság nagy nyomorára. Méltóztassék elhini, hogy én volnék a legboldogabb, ha találnék szavakat — talán már a mai nap folyamán is — arra, hogy olyan megállapodás történjék ebben az országban, amely ennek az osztálynak érdekeit elő tudná mozdítani. Ha azonban az a szigorú tényállás, hogy igenis, végtelenül súlyos és szomorú helyzetben vannak, amelyen nézetem szerint segíteni kell, mert ennek az országnak