Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-149
300 À nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. Ufain Ferenc: Ön is nagyon jól tudja! Fábián Béla : Mit tudok nagyon jól ? Mondja meg! Benárd Ágost: A magyar konszolidációt akarja kompromittálni kifelé! (Zaj.) Fábián Béla: Van még Magyarországon a bombavetőkön és önön kivül egyetlen egy ember, aki hiszi azt, hogy azzal kompromittáljuk az országot, hogy elmondjuk itt, hogy mit csinálnak a titkos szervezetek? (Zaj a jobboldalon és a középen.) Benárd Ágost: Azzal is! Fábián Béla: Nem azzal kompromittáljuk, hogy bombákat vetünk, hogy az állampolgárokban a biztonság érzetét megszüntetjük, nem azzal kompromittáljuk, hogy egyik merénylet a másik után vitetik véghez és nincsenek meg a tettesek, és nem azzal kompromittáljuk-e, hogy itt lehet ugy előkészíteni bűncselekményeket, hogy az államhatalom nem tud róla és magánszemélyeknek kell tudomást szerezniök az ellenük készülő merényletekről? De folytatom tovább a képviselő ur lapjából az idézetet (olvassa) : »Mi a magunk részéről azért is elfogadhatónak tartjuk ezt a föltevést, mert csak ilyenekben teljesen járatlan egyén gondolhatta a kérdéses régi, rozsdás kézigránátot komoly merénylet elkövetésére alkalmasnak. Demonstrációt akartak rendezni azok, akiknek mindenekfölött érdekében áll annak a bebizonyítása, hogy a Kovács testvérek társaságának letartóztatásával a rendbontó rétegnek csak kis töredékét tették ártalmatlanná.« A Nép, legutóbbi számában foglalkozva ezzel a dologgal, hatalmas cikkben emlékezik meg róla. És ha ez nem izgatás és lázítás, akkor semmi sem az. Benárd Ágost: Olvassa fel! Fábián Béla : Csak a címét olvasom fel. A címe : Mi lesz már ? ! Zsirkay János: Ez nem izgatás! Fábián Béla : Nem izgatás ? Ezeket a címeket: Fel a kezeket!, Mi lesz már?, olvastam már előzőleg a Vörös Újságban és onnan vették át önök. Kénytelen vagyok a nemzetgyűlés figyelmét még bizonyos összefüggésekre felhívni. Nem tudom, hogy azokban sem lehet-e bizonyos illúziókat találni. Benárd Ágost : A bíróság minden héten felment bennünket! (Zaj.) Rupert Rezső: Igen, a maguk Sesztákja! Fábián Béla : A Népben r Lendvai István tollából néhány hónappal ezelőtt megjelent egy cikk, amelyben ilyen kitételek vannak: Mikor jön már Francia^ Kiss Mihály megváltó kézigránátja, amely megszabadít minket a mai átkos helyzettől. Méltóztassék erre mondani, hogy ez sem jelent meg. * Benárd Ágost : Biztosan perelve is van! Fábián Béla : Önök bizonyára tudják, hogy hol vannak a megváltó kézigránátok, ha megírják, hogy jöjjenek már Francia Kiss Mihály megváltó kézigránátjai! (Zaj.) Benárd Ágost: Ezt nem mondhatja komolyan ! Elnök : Benárd képviselő urat kérem, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. A képviselő urnák módjában van erről a témáról teljes beszédet mondani, de nincs joga állandóan közbeszólni. Fábián Béla : Szükségesnek tartottam eze- " ket a kérdéseket idehozni a nemzetgyűlés elé, mert a legutóbbi két bűncselekménnyel kapcsolatban is, amelyek u. n. közönséges bűncselekmények, szintén merültek fel olyan momentumok, amelyek bennünk, minden hazáját szerető állampolgárban a kétségbeesés érzését kell hogy felkeltsék. Az egyik volt a közönség körében is ismert u. n. G-yürüs Gyuri bácsi esete, ahol nem azt a házmestert akarták meggyilkolni, hanem ki akarták rabolni a Wiesinger-féle ékszerüzletet, . . . Vázsonyi Vilmos : A nagyváradi kasszafurás ! Fábián Béla : ... Nagyváradon is kasszát akartak fúrni, és méltóztassanak csak emlékezni arra, hogy minden kis rohadt dolgot ki lehet nyomozni, de nem lehet kinyomozni azt, hogy mi törtónt itt a főváros közvetlen közelében akkor, amikor egy nagy ékszerüzletet ki akartak rabolni. Azután van itt egy másik ügy is, amelynek tényállása az, hogy déli 1 órakor elvittek a Hitelbankból 145 millió koronát. Propper Sándor : Rendőri asszisztenciával ! Fábián Béla: Ez most nem fontos. Budapestről 1 's4 órakor menekült el a tettes és Szolnokról Va 8-kor indult tovább. Nem állami telefonon, de én mint magánember, ha valami »dringend« beszélgetésem van, megkapom Szolnokot 3 perc alatt. Mi történt a Kopinits-ügyben, hogy a távirati megkeresés a környékbeli hatóságoknak csak 7 óra után ment és pedig akként, hogy abban nem volt meg az, hogy automobilon menekültek a tettesek. (Zaj balfelöl.) Ha áll a rendőrségnek az a védekezése, hogy azért küldték el későn a táviratot és azért indult meg csak a késői órákban a nyomozás, mert a rendőrség későn, csak V^'kor állapította meg azt, hogy honnan szerezte az autót Kopinits, és milyen irányba ment, kérdem, nem volt-e módja az államrendőrségnek arra, hogy telefonon felhívja a szolnoki államrendőrség figyelmét arra, hogy ime, itt megy egy ember autón 145 millió koronával? Pikler Emil : Nagyon sokat tudhat az a Kopinits ! Rakovszky Iván belügyminister : Ha egyszer nem tudták még, hogy autón ment ? Csak utóbb tudták meg. Peyer Károly : Este 8-kor ment el a távirat ! Fábián Béla: Kérem, minister ur, én pontosan mondom az adatokat: fél 8-kor érkezett az autó Szolnokra és fél 7-kor tudták meg a detektívek a garázsban azt, hogy hová ment az
