Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó á-én, szerdán. 301 autó. Tehát egy órai idővolt arra, hogy Szolnokot telefonon értesítsék. Méltóztassanak megengedni, én láttam egy országot, amelyet hosszú időkön, 30 esztendőn keresztül ráztak két oldalról hasonló jelenségek azért, hogy ez az ország azután a maga nagy gazdaságával, a maga gyönyörű völgyeivel, nagyszerű bányáival és fej­lődő városaival belerohanjon a pusztulásba. Ez az ország Oroszország volt, ahol a bomba­merényletek három évtizeden keresztül állandók voltak, és ahol két szervezet küzdött egymással életre-halálra. Mind a kettő forradalmi szer­vezet volt. Az egyik a forradalmárok, a másik pedig a Fekete Század szervezete volt, és azért mondom el ezt a Kopinits ós Gyuri bácsi ügyével kapcsolatosan, mert abban az országban találtam egy szót, amely szó : expropriáció . . . azt jelenti, hogy . . . Kuna P. András : Nem akarok katonát látni! (Derültség.) Fábián Béla: Pikler képviselő ur bűne, hogy Kuna bácsi ismét közbeszólhat. Tanultam odakint egy szót, amely szó : expropriáció, azt jelenti, hogy kisajátítás. Ez az expropriáció azt jelentette, hogy mind a két forradalmi szervezet feljogosítottnak érezte magát arra és nem tartotta erkölcstelennek, hogy kasszákat fúrjon, hogy bankokat fényes nappal kiraboljon, hogy postakocsikat állítson meg és bankót hamisítson. Ulain Ferenc : A z °k * s kommunisták voltak ! Fábián Béla: Ön nagyon jól tudja, hogy mi az én véleményem és mi volt a kommu­nistákról, nehéz, keserves időkben! Rupert Rezső: Minden rabló egyforma! Fábián Béla : Itt az a helyzet, hogy Orosz­országban szemben állott egymással két szerve­zet, két földalatti szervezet, amely egymásnak csinált konkurrenciát abban, hogy miként rabol­ják ki az embereket és miként tegyék nyug­talanná az állampolgárok életét. Még egy dologra vagyok bátor felhívni a jelenlévő minister urak figyelmét. Arra, hogy Oroszországban meg­állapítást nyert, hogy a Fekete Század vezére, Resinov ezredes, aki az ellenspionázse osztálynak volt a vezetője, német kém volt, aki az összes hadműveleti dolgokat kiszolgáltatta Oroszország ellenségének. Bátor vagyok azt mondani, hogy az, hogy ebben az országban a nyugalom helyre ne álljon, hogy ebben az országban ne legyen rend és egyetértés és ne legyen hatalmas, egységes, nagy nemzeti akarat, elsősorban a körülöttünk lévő államoknak, Magyarország ellenségeinek érdeke. Patacsi Dénes: Ez igaz! Fábián Béla : Méltóztassanak beleképzelni magukat abba a helyzetbe, hogy ha a t képvi­selő urak egy szomszédos, ellenséges államnak belpolitikáját akarják zilálttá tenni, mit tesz­nek? Titkos egyesületeket alakítanak, szélső agitációt fejtének ki, titkos egyesületekbe be­lopják a maguk kémeit, azokat az embereket, akiket olyan eszközök alkalmazására vesznek rá, esetleg jóhiszemű embereket, amely eszközök az illető államnak egész politikáját tönkreteszik és kompromittálják az illető államot, . . . Eckhardt Tibor : Ezt csinálja az emigráció ! Fábián Béla : ... amelyek megmérgezik egyik államnak a másikhoz való viszonyát. Nemcsak feltevésekből indulok ki, amikor ezt mondom, mert volt a közelmúltban erre példa és eset, amellyel nem óhajtok itt foglalkozni, de méltóztassék ezt tudomásul venni és méltóz­tassék gondolkodásukat és., bizonyos egyesüle­tekkel, bizonyos lázitókkal, izgatókkal szemben való magatartásukat ehhez igazítani, mert higyjék el, hogy ebben az országban is el fog következni idő, amikor kiderül, hogy itt is vannak Resinov ezredesek és Eybnikov kapitányok. Ugyanabban az országban, amelyre hivat­koztam az előbb, hallottam egy régi kinai me­sét. Ez arról szól, hogy volt egyszer Kelet­Kinában. Sent Jaku városában egy selyemke­reskedő és ezt meggyilkoltatta a konkurrense, Az életbenmaradt selyemkereskedő ezután épít­tetett magának hatalmas palotát, de ebben nem volt lelki nyugalma, mert a gyilkosság minden fordulóján, minden hónapban megremegett a ház, lehulltak a porcellánok, az üvegek és mo­zogni kezdtek a bútorok. A tulajdonos végre is kiköltözött ebből a házból, de hiába volt a háromszori változás is, mert amikor az utolsó tulajdonos költözött bele, azt mondták neki, nem az a baj, hogy ez a hatalmas és szép pa­lota holttesten épült fel, hanem az a baj, hogy a gyilkosok szabadon járnak, az a baj, hogy a gyilkosok nem kapták meg méltó büntetésüket. Abban az esetben, ha a t. kormány el van szánva és határozva arra, hogy ebben az or­szágban végre megalapítja a rend országát és itt egy hatalmas, nagy, erős, a régi területet visszaszerző Magyarország kialakulását segiti ismét elő, ugy ne gyakoroljon elnézést a gyil­kosokkai szemben, bárkik legyenek is azoknak patrónusai, hanem álljon szembe velük, kemé­nyen, erősen és határozottan, mert ha nem teszi, ez az ország menthetetlenül halad a pusz­tulás felé. Interpellációmat már felolvastam, kérek arra választ. (Elénk helyeslés a hal- és a ssélsöbaloldalon.) :' Elnök ". Az igazságügy minister ur kíván szólni. Nagy Emil igazságiigyminister : T. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláció­nak csak arra a részére kívánok röviden vála­szölni, amely hozzám van intézve. Van szerencsém jelenteni és közölni azt, hogy Dánér Béla ügyész ellen a fegyelmi eljárást már tegnap megindí­tottam és állásától felfüggesztettem. (Helyeslés balfelől.) Legyen szabad ezzel együtt azt is meg­mondanom, hogye tekintetben a kormány mindig tudni fogja kötelességét. Az én meggyőződésem

Next

/
Oldalképek
Tartalom