Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

56 A nemzetgyűlés 142. ülése 1923. területeknek átengedését, amelyekről itt szó van és amelyekről nem ezúttal hallunk először, feltételekhez köti Csehország és ingyen nem adja. Nézzük, mik ezek a feltételek. Az első feltétel az, hogy Magyarországon a legitimizmust teljesen visszaszorítsák a kormányzatban, valamint a diplomáciában legitimista részt ne vegyen. A másik feltétel az, hogy az ébredő, kardcsörtető, szájaskodó szervezeteket szüntessük meg. Propper Sándor : Ezt anélkül is meg kellene csinálni ! Drozdy Győző : A harmadik, hogy demokratikus kormányzat legyen Magyarországon. A negyedik : személyi garanciák, amelyek előttünk ismeretlenek. Farkas István : Most is csinálják az uj Smolen Tónikát ! Drozdy Győző : Meg kell tehát állapitanunk, t. Ház, hogy a négy feltétel közül szinte hármat magunkévá teszünk és a negyedikről, a személyi feltételekről csak azért nem nyilatkozhatunk, mert tulaj donképen nem tudjuk, kikről van szó, kik azok a személyek, akikre nézve garanciákat követelnek. Nem szívesen látjuk ugyan mi sem, hogy ha egy ország belpolitikájába mer avatkozni egy másik ország, de ha épen azt akarják odakünn, amit mi akarunk idebenn, azért nekünk nem kell épen az ellenkezőjét cselekednünk annak, amit ők akarnak. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ők a legitimizmus ellen harcolnak, ha kívánják a kardcsörtető, szájas szervezetek megszüntetését, ha demokratikus kormányzatot akarnak, csak azért, mert ők is akarják, tehát mi ne akarjuk, mi mondjunk le ezekről a dolgokról : ezt nem tehetjük. Pedig azt, hogy ezen ajánlatuk mögött van némi komolyság és nemcsak egy újságírónak adott röpke interjuvról van szó, amelyet feketekávézás közben mint esetlegességet elcsevegett Massaryk, mással is tudjuk bizonyítani. Nekem, akinek gyakran van szerencsém a magyarországi menekültekkel, emigránsokkal találkozni, (Mozgás jobbfelől.) módomban volt hallani többször, hogy nekik már ugyanezt az ajánlatot megtette a kisentente ; Garami és Lovászy is hivatkozik ugyanerre az ajánlatra, amelyről a kormányzat is tud. Propper Sándor : Nem kell a patent hazafiaknak magyar terület ! Drozdy Győző : Itt van a brucki tárgyalás. A brucki tárgyaláson Scitovszky Tibor a tanuja annak, hogy neki is hasonló módon felajánlották, ha nem is hivatalos formában, de entre nous tárgyalás közben ugyanezt. 1920 végén pedig egy parlamenten kivül álló magyar demokratikus pártvezérnek, — akinek nevét nem akarom említeni, mert megkért, hogy ne említsem — szintén felajánlották ezt, hónapokig tárgyalt ebben az irányban a kormányzat körében. De a marienbadi hivatalos találkozásnál is kiszivárogtak hasonló hirek. Nyilatkozatot kérünk tehát a kormánytól (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.), hogy mi igaz ezekből a hirekből, nyilatkozatot kérünk arra vonatévi június hó 21-én, csütörtökön. kozólag, hogyha szándék vagy terv is Csehország részéről az, hogy ilyen ajánlattal közeledjék felénk, vájjon miért nem világosítja fel a kormányzat az egész nemzetet ? Rupert Rezső : Se meg nem cáfolja ! Drozdy GyŐZŐ : Mi, igenis, tudni akarjuk, hogy mi van ez Ígéretek mögött, mert a hallgatással ilyen nagy kérdést, Magyarország létkérdését, a mi testvéreink millióinak visszakerülését el nem intézhetjük. Rossz utat választott a kormány, bizonyos, hogyha ezt a politikát akarja folytatni. Aközött még választani lehetne, hogy a nagy entente-ot nyerjük-e meg vagy pedig a kisentente-ot, de hogy a kormány a nagyentente-ot megnyerni nem tudja, a kisentente-ot pedig teljesen elidegeníti, ez végzetes politika, amely nekünk nagyon sokba kerül. Ha már a kormány, a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur künn járt Parisban, Londonban, Rómában, akkor mondják meg és világosítsák fel legalább a nemzetet, hogyan állunk a jóvátételi kérdéssel, világosítsák fel a nemzetet, hogy mit adtunk a jóvátételben eddig, hogy mit szállítottak ki ebből az országból jóvátétel címén. Tudni akarjuk ezt, hiszen a mi vagyonúnkról, a mi filléreinkről van szó. Azután világosítson fel a kormányzat arról is bennünket, hogy mit kér, mit követel tőlünk Belgrád, Róma, Paris, mert azt hiszem, nemcsak a képviselőknek, hanem az egész nemzetnek megvan az a joga, hogy ezekben a kérdésekben tisztán lásson és hogy a kormányzat itt semmit se kendőzzön és semmit ne takargasson, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hegedüs György (közbeszól). Peidl Gyula : A Sörház-utcát odaadjuk nekik ! Propper Sándor : A kis kormány a Sörházutcában ! (Elnök csenget.) Drozdy GyŐZŐ : Az előadottakban igyekeztem a t. Házat meggyőzni arról, hogy az a külpolitika, amelyet látunk, nem alkalmas arra, hogy Magyar-, országot megmentse. Az ilyen külpolitika mellett mi gazdaságilag napról-napra züllünk lefelé. A kormányzat politikájában, gazdasági politikájában nyoma sincs a tervszerűségnek. Propper Sándor : Nincs gazdasági politikája gazdasági anarchiában élünk ! Drozdy GyŐZŐ : Ha a kezünkben lévő 1922/23. évi költségvetés tételeit csak hárommal, néggyel is szorozzuk, megdöbbentő, borzalmas pénzpazarlást és pocsékolást kell tapasztalnunk. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) A belügyi kormányzat nem kevesebbet, mint 8 milliárdot és 208 milliót költ el csak a költségvetés szerint. Ezt számítsuk háromszornégyszer. De a földmivel és ügynél, amely Zalaegerszegnél és a spionázsnál sokkal fontosabb, mert az ország létérdeke fűződik hozzá, az előbbi összegnek csupán egyötödét, egy milliárd 950 millió koronát költenek el. Diplomáciai költségekre, arra a hires magyar diplomáciára, amely párját ritkítja az egész világon s amelynek tagjait még most is a Ball platz diplomatái közül verbuválják, egy milliárd 232 millió koronát pocsékol el a kormány a régi költségvetés szerint, de a munkásbiztositásra