Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-142

À nemzetgyűlés 142. ülése 1923. évi június hó 21-én, csütörtökön. 55 tájékoztassa a nemzetet. Kár minden elveszett napért. A nemzetnek joga van tudni, hogy a kisentente mily feltételek mellett hajlandó a végleges békét megkötni velünk. Csak a nemzet dönthet azután arról, hogy elfogadja-e a kisententenak ezt az ajánlatát. A kormánynak nincs joga tiltakoznia, hanem a nemzet döntését kell kikérnie. Ha ezek a feltételek elfogadhatók, miért kell nekünk tovább szenvednünk? Ha pedig elfogadhatatlanok, akkor legalább tudjuk, hogy miért szenvedünk, miért kinoznak bennünket. Szívesen vállalom a szenvedést akkor, ha elfogadhatatlan feltételeket szabnak nekünk, de ha elfogadhatók ezek a feltételek, akkor megbocsáthatatlan kormányzati bűnnek tartom azt, hogy ezekkel a feltételekkel komolyan nem számol. Amikor a ministerelnök ur hazajött, büszkén szavalta, hogy nem alázkodhatunk meg senki előtt. Az a kérdés, mi tulaj donképen a megaláztatás? Szerintem például a ministerelnök úrral, aki pécsi beszédében a Habsburg-dinasztia mellett szavalt, harmadnap múlva pedig rálövetett a királyra, megaláztatás történt, ö itt megalázta magát, mert a saját elvével, saját meggyőződésével kellett harmadnap szembekerülnie. Ha ellenben a demokráciát követeljük, ha más kormányzatot követelünk és esetleg véletlenül a kisentente is ugyanazt követeli, a mi számunkra ez nem megaláztatás, mert anélkül élni különben sem tudunk. Mi a teljes európai értékű demokráciáért küzdünk. Hirek járnak arról is, hogy Magyarország rendkivül komoly, rendkivül na gyért ékü ajánlatot kapott. Ezek a hirek ma már nemcsak szájrólszájra járnak a politikai kulisszák mögött . . . Propper Sándor: Térképek vannak forgalomban ! Rupert Rezső : Pályi Ede nyíltan megirta ! Drozdy GyŐZŐ : . . . hanem mint t. képviselőtársam mondja, térképek vannak róla forgalomban. Az Est cimü lapnak talán tegnapelőtti számában Pályi Ede a saját felelősségére nyíltan megirta a következőket (olvassa) : »Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a jóvátétel rendezése és a külföldi kölcsön nélkül nem rendezhetjük magunkat. Ámde ennél sincs könnyebb valami. Csak el kell fogadnunk a Massaryk által felajánlott háromnegye dmilliónyi felsőmagyarországi magyart, a Csallóköztől Komáromon, Érsekújváron, Léván, Losoncon, Rimaszombaton, Rozsnyón, Ungváron, Beregszászon és Nagyszőllősön keresztül, akkor elkenik nekünk is a jóvátételt, mint a bolgároknak, és megkapjuk a kivánt külföldi kölcsönt.« Meskó Zoltán : Tudni akarjuk végre, mi történik? ! Megyéket Ígértek ; mért nem kaptuk meg? Ide az ajánlattal ! (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : A kormánynak kötelessége tisztázni ezt a helyzetet, a kormány nem zárkózhatik el az elől, hogy efelől bennünket teljesen felvilágositsan . ... (Zaj halj elől.) Meskó Zoltán : Kassáról, Érsekújvárról, Nyitráról, Komáromról, Csallóközről volt szó ! Vissza akarták adni bizonyos feltételek mellett ! Farkas István : Ennek a koimánynak nem adják át ! Rupert Rezső: Az uralom a fontos, meg a reakció ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek minden oldalról Î Farkas István : Ugy van, az uralom a fontos ! Propper Sándor •: Nem bánják, hogy akkora legyen is az ország, mint a tenyerem, de ők le gyének az urak ! Elnök : Kérem Propper képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Rupert Rezső: Ugy tesznek, mint Kun Béla, annak is elég lett volna Pest ! (Zaj.) Drozdy Győző: Hogy ennek az ajánlatnak csakugyan komoly alapja van, arról könnyen meggyőződhetünk. Hiszen Csehországnak ez az ajánlata nem az ő jószivéből és nagyszerű meggyőződéséből fakad . . . Szabó Zoltán : Azt elhiszem ! Drozdy GyŐZŐ : . . . hanem a létérdeke kényszeríti arra, hogy ilyen ajánlattal előálljon. Csehország örökölte a monarchiának egész iparát, belső fogyasztása azonban kisebb . . . Szomjas Gusztáv : Nem örökölte, rabolta ! Propper Sándor : Hol a kormány? A kormány nem kíváncsi ! Ministert kérünk ! Elnök : Megnyugtatásul közlöm a t. Nemzetgyűléssel, hogy már intézkedtem abban az irányban, hogy a kormány képviselve legyen. Méltóztassék addig türelemmel lenni. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a képviselő urat beszédében. Szilágyi Lajos : Nincs itt a kormány, mert Ulainnal tárgyal ! Rupert Rezső : A pénzügyministerségről ! Drozdy Győző : Mondom, Csehország örökölte teljesen a monarchia iparát, de az egész országnak kisebb a fogyasztása, mint amennyi az iparának exportja. E tekintetben Belgiummal együtt egyedül áll Európában. Csehország a maga ipari termelésének csupán negyedrészét fogyasztja el, háromnegyedrészét pedig exportálja. A nagy Németországban épen megfordítva van a dolog, negyedrészt exportál és háromnegyed részt maga használ fel. Csehországnak, hogy a maga ipari produktumait terjeszteni tudja, szüksége van piacra. Tehát nem szerelemből, nem jobb meggyőződésből teszi ezt az ajánlatot, hanem létérdeke kívánja, hogy velünk megbéküljön. Létérdeke neki, hogy a magyar piacot megkapja. Hiszen Csehországnak minden törekvése, hogy áruit a Nyugat felé, Franciaországban, Angliában helyezze el, csődöt mondott. Németországba keveset szállíthat, Lengyelország pedig inkább Németországban vásárol. Csehország számára tehát az egyedüli piac mi vagyunk. De nekünk sem kell kétségbeesnünk afelett, hogy mit csinálunk majd a saját ipari produktumainkkal. Ha megbékélünk a kisententetal, annak Jugoszlávia és Románia is tagja és igy kárpótlásul a cseh iparcikkekért a magunk iparcikkeit bármikor el tudjuk majd ott helyezni. Bizonyos azonban, hogy ezeknek a magyar