Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-152
382 A nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hő 10-én, kedden. dern eszmék iránt, mint az önálló nemzeti élettel és állami tradíciókkal biró népek, és végül, hogy tudósok szerint a kommunizmus lelki tipusa hasonlóságot mutat a zsidóság történelmileg kifejlődött átlagtipusával. Ezzel szemben letagadhatatlan tény az, hogy a vidéki zsidóság, amely a magyarsághoz inkább asszimilálódott és a budapesti zsidóságnak igazi értékei és reprezentánsai, egészen távol tartották magukat a kommunizmustól. A kommunisták ösztönösen gyűlölték a falusi népet, a parasztot, amely erre a gyűlöletre époly féktelen gyűlölettel válaszolt, és eme érzése elsősorban mint antiszemitizmus jelentkezett, úgyhogy az antiszemitizmus a proletárdiktatúra utolsó heteiben már fenyegetően izzott a parázs alatt. Jászi könyvében fel vannak sorolva a június 15-iki, 16-iki és 21-iki szovjetgyülésnek erre vonatkozó adatai, Kun Béla pedig a szovjet egyik ülésén azzal vádolta meg a munkásság egy részét, hogy pogromagitációt folytat és antiszemitamozgalmakat inszceniroz. Azután jött a kommün bukása és az ellenforradalom, amelynek során főleg a fővárosban és talán a Dunántúl lángolt fel hevesen az antiszemitizmus, amelyről Jászi könyve szószérint ezeket irja : »sz az uj rendszer egyetlen komoly, mély, heves erkölcsi reakciója. Es mégis ez az antiszemitizmus is hazug és csaló, amennyiben nem a zsidóság nagy hibáit és defektusait akarják kiküszöbölni, hanem azt a nyugati kultúrát, amelyet a zsidósággál azonosítanak.« Szeretném most már e mozgalommal szemben, amelyről sokan azt mondják, hogy nemcsak csonkamagyarországi jelenség, hanem egész Közép-Európának társadalmi tünete és problémája, megtalálni a helyes, a jó, az igazságos, hazafias és emberies álláspontát. Mert ma már tagadhatatlan, hogy a zsidókérdés tényleg van és azt anekdotázással s egy-két akár liberális, akár zsidóellenes szólammal elintézni nem lehet. A zsidóságnak is az az érdeke, hogy ez a probléma komolyan tárgyaltassék és orvcsoltassék. Egyénileg sokunknak sok lelki fájdalmat okozott az antiszemitizmus módszere. Ismerőseink, barátaink között voltak és vannak zsidó emberek, akik karakterre, tudásra és lelki nemességre nézve elsőrendű férfiak, és mélyen fájt látni, hegy a zsidóság valóban kiváló és értékes elemei mennyit szenvednek méltatlanul e mozgalom sokszor durva és igazságtalan megnyilvánulásai miatt. Bizonycs az, amire a napokban az igazságügyminister ur mutatott rá, hogy az antiszemitizmus elkeseritette és szélsőségekbe kergette egy értékes csoportját a zsidóságnak, amely hazafiságával, áldozatkészségével és általában polgári erényeivel a magyar társadalomnak hasznos rétege volt. Kétségtelenül igaz, hogy a zsidóságnak különös érzéke és képessége van a kereskedelmi tevékenykedés iránt. Tulajdonság és ösztönös érzék, amely évszázadok alatt fejlődött ki e népben, amellyel nagyon sok szolgálatot tett Magyarország fejlődésének s amelyet a jövőben sem lehet nélkülözni. Végül két szempont. Az egyik az, hogy román megszállott területen magam is személyesen meggyőződtem arról, hogy a magyar zsidóság nagyon korrektül és kifogástalan módon viselkedik. Szilágyi LajOS : Ugy van ! Nagyváradon ! Petrovits György : Igen, Nagyváradon, Aradon és Kolozsvárott is. A másik az, hogy az antiszemitizmusnak az az iránya, melyet általában zsidózásnak neveznek, rendkívül sokat árt a külföldön a magyarságnak, mert ott kiszineztetvén és túloztatván, nagyfokú ellenszenvet vált ki az ország ellen. Még az antiszemitizmus szempontjából is érthetetlen annak örökös hangoztatása, mert a közvélemény megunja és előbb-utóbb nagyon gyenge tartalmúnak fogj a találni azt a programmât, amely ezt az egyetlen kérdést akarja az egész magyar közélet tengelyévé megtenni. Idézem erre vonatkozólag a Szózat-nak egy régebbi keletű cikkét, mely a következőleg szól (olvassa) ; »Igen szegényes keresztény programm volna az, amely egy egész politikai és nemzetvédelmi rendszernek középpontjába az antiszemitizmust helyezné. A zsidó veszedelmet nem lehet olyan egyetemes problémának odaállítani, hegy belőle indulhasson ki az uj Magyarország megalapozása. A zsidókérdés a nagy magyar kérdésnek, amely mindnyájunk gondolatát és energiáját összefűzi, csupán egy részlete.« Mi tehát a teendő? A magyar népet kiemelni gazdasági és kulturális elmaradottságából és gazdaságilag megszervezni, megerősíteni, hogy ne legyen senki által kizsákmányolható. Ha a fajvédelmi politika ezt jelenti, nem pedig felekezeti gyűlölködést, és ha jelenti a háború előtt már minden téren, különösen pedig az irodalom terén uralomra jutott nyegle, nemzetközi szellem kiküszöbölését, akkor ez a politika nem gyűlöletet és gúnyt érdemel, hanem valláskülönbség nélkül minden komoly hazafinak a támogatását. A keresztény középosztály, amelynek nagy része kereseti lehetőségek nélkül ma példátlan nélkülözésekkel és nyomorra] küzd, elhelyezni gazdasági életpályákon. A zsidóság további beözönlését megszüntetni és a háború alatt bevándorlottakból az értéktelen és káros elemeket eltávolitani. Ellenben megszüntetni az u. n. zsidózást és fokozott megbecsülésben részesíteni a hazafias, művelt és munkás zsidóságot, amely évtizedek óta osztálytársunk és testvérünk jóban-rcssz ban és amely a háború alatt anyagi és véráldczataival is bizonyságot tett hazaszeretetéről. Viszont ez a zsidóság se legyen túlsensitiv ebben a korban, amelyet úgyis a lelkek idegessége és túlérzékenysége jellemez. Ne nézzen minden kérdést ebből az egy szemszögből, és azokkal a hitsorscsaival, akik tényleg hazafiat lanul és ártalmasán viselkedtek, ne azonosítsa magát. Még egypár szót szeretnék szólni a közigazgatás reformjáról. Sajnos, nálunk a közvélemény közigazgatási reform alatt főleg a vármegyei tisztviselők kinevezésének a rendszerét érti, mintha közigazgatás csak a vármegyében volna és mintha a
