Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-152
A nemzetgyűlés 152. ülése 1923. évi július hó 10-én, hedden. 383 közigazgatás megjavítása, reformja attól függne, bogy választják-e vagy kinevezik a tisztviselőket. Tagadhatatlan, bogy a közvélemény a vármegyei tisztviselőkre nézve a kinevezési rendszer behozatalát kivánta már régóta, ami nagyrészben a vármegyei intézménnyel és a választott megyei tisztviselőkkel szemben széles körökben fennálló antipatiának a következménye. Ezt az ellenszenvet pedig különösen a városokban és a fővárosban gyökérrel biró radikális párt fejlesztette ki irodalmi működésével és propagandájával. Ez a párt a közigazgatást feneketlenül korruptnak és kultúrálatlannak tartotta és hirdette, s SZÍVÓS munkájával ilyennek állította be a közvélemény jelentékeny részének szemében, őelőtte a maradiság fellegvára, a sötétség bagolyvára ^olt a vármegyeháza, megfeledkezett annak dicsőséges alkotmány védő múltjáról és fogalma sem volt s el sem hitte volna, hogy ezekben a székházakban sok nemes hagyomány él és sok régi bölcs tanítás, s talán nem is gondolt arra, hogy hány nemes alakja a magyar közéletnek, legkiválóbb egyéniségei a nagy magyar reformkorszaknak indultak el a megyeházáról, amely iskolájuk volt közéleti útjukra. A »Huszadik Század« olvasói a íőszolgabirói hivatalt csak ugy tudták elképzelni, hogy egy vadászkutya fekszik a küszöbön, bent pedig pipál a főszolgabíró, — ha ugyan bent van, — mert gyakrabban található máshol, mint hivatalban. (Felkiáltások a haloladlon : Ez igaz ! Zaj. Ellenmondások jobbfelöl.) Horváth Zoltán : Ez igaz ! Ma is ugy van ! Szabó József : Annál jobb, ha többet jár kint a járásban, mert legalább ott is adminisztrálhat ! Barthos Andor : Most is támadják ! PetrovitS György : Mennyi tévedés, mennyi tíílzás és mily nagyfokú és indokolatlan rosszakarat volt ebben a felfogásban. A Bach-korszak alatt az a magyar történelmi osztály, mely a vármegyei igazságszolgáltatást ellátta, kiszorult a közéletből. Es mikor visszatért oda, az eltávozott osztrák és cseh beamterek helyébe, magával vitte hazafias felfogását, humánus érzését, nemes emberszeretetét ... de hijjávai volt a kellő bürokratikus érzéknek és közigazgatási szaktudásnak s idő kellett ennek megszerzéséhez. Barthos Andor : Ezt nem lehet tagadni ! PetrovitS György : Ám országrészenkint változó lehetett nívó tekintetében a megyei adminisztráció. Hallottam a múltkor Gaal Gaston t. képviselőtársamtól, a magyar parlamentarizmus eme egyik legnagyobb értékétől, — aki azonban nem nevezhető a tisztviselők elfogult barátjának — (Mozgás és derültség.) hogy Dunántúl általában jó, humánus és a néppel bánni tudó volt a közigazgatás. Ilyen volt a Nagy-Alföldön is ; talán valamivel gyengébb Erdélyben és a Felvidéken, ami azért volt baj, mert ott a nemzetiségi vidékeken legjobbnak kellett volna lennie. Barthos Andor : Jó volt az is ! PetrovitS György : Idővel itt is javult volna fokozatosan és a magyar történelmi fejlődésnek a produktuma, a vármegyei intézmény semmi esetre sem érdemelte meg azt a nagy gyűlöletet, amellyel támadtak ellene és amellyel az egy-két megyében tapasztalt állapotokat az egész magyar közigazgatás ellen általánosítani igyekeztek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ha voltak hibái azokra inkább szeretettel, mint gyűlölettel kellett volna rámutatni. Mindenesetre meg kellett volna becsülni azt, hogy a magyar hazafias érzés és a becsületesség a vármegyei tisztikarokban soha nem hiányzott. E nemes hagyományoknak volt a következménye az is, hogy a forradalom alatt talán egyetlen vármegyei tisztviselő sem tántorodott el hazafias érzésétől. Ebben a szomorú időben sok helyen eltávolították a közigazgatási tisztviselőt és ujakat tettek helyébe. Ez a bürokrácia hasonlíthatatlanul rosszabb volt a réginél. Horváth Zoltán : A legtöbb helyen megmaradtak. Petrovts György : Böhm Vilmos hadtestparancsnok több beszédében fakadt ki az uj bürokrácia hatalmi tébolya és visszaélései ellen. Barthos Andor : Csirkefogók voltak ! PetrovitS György : A központi végrehajtóbizottság június 16-iki ülésén a bizottság elnöke, Weltner Jakab, támadván az uj hivatalnokok korrupcióját, ezeket mondotta : »Ma a hivatalokban egyesek rosszabbak és szemtelenebbek a munkásokhoz mint régebben az úgynevezett nagyságos urak.« Barthos Andor : Ez csak igaz ! PetrovitS György : Fem csoda, ha a nép mindenütt visszakívánta a régi tisztviselőket. Propper Sándor : Miért nem engedik haza Weltner Jakabot? Szeder Ferenc : Bécsben van ! Emigráns l(Zaj.) PetrovitS György : Mindazonáltal nem szenved kétséget, hogy mint minden intézmény, ugy a közigazgatás is javításra és a változó viszonyoknak megfelelő átalakításra szorul. Szerény nézetem szerint fontosabb és sürgősebb volna a reform a községeknél és a városoknál, mint a vármegyéknél, meit a községekkel van mindennap kapcsolatban a nép és azokban van az önkormányzati jogkörnek nagyobb tartalma. Talán legeslegelső feladat volna azonban mégis a tanyai közigazgatás megszervezése. Horváth Zoltán : Ez igaz ! PetrovitS György : Kísérletet kellene tenni a vármegyei és járási vagyoni gazdasági önkormányzat kifejlesztésére (Helyeslés.) és a gazdasági és kulturális életnek a vármegyékben való bekapcsolására. (Helyeslés.) Célszerűbb volna a reformot nem egy szerves törvényben egyszerre, hanem részletenkint több novellával végrehajtani. Kevesebb izgalommal és megrázkódtatással járna igy a dolog és alaposabban meg lehetne vitatni a nagy reformmű. egyes részleteit, amelyek különben sem egyformán sürgősek; Ami már most a vármgyei tisztviselők alkalmazását illeti, ebben a tekintetben szerény nézetem szerint nem az a probléma, hogy kinevezik-e vagy 55'
