Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. 361, Pikler Emil : Ezt mondta ! Erre vannak tanuk ! Halász Móric : A bíróság mást mondott ! Propper Sándor : Pedig ő sok kabinetben ült ! Dénes István : Megmondta a mostani kabinet kritikáját. (Zaj.) Rupert Rezső : En akkor nem tudom, hogy miért van szükség hajszára, miért viszik bele az államkincstárt ilyen rengeteg költséget okozó perbe, amelynek revíziója mégis el fog érkezni (ügy van f Ügy van ! a szélsőbaloldalon,) és akkor az államot fogja terhelni a nagy költség, mert azok az ítéleti indokok, amelyek ebben az ítéletben foglaltatnak, s amelyek alapján az keletkezett, mind történelmi falzumot jelentenek, (ügy van ! ügy van ! a szélsőhaloldalon.) De természetes, hogy mindig eltekintve azoknak a bíráknak ténykedésétől, akik a régi tradíciókat érzik, akik megmaradtak bíráknak és politikát nem engednek magukhoz férkőzni, a magyar államéletben bizony igen aggasztó az, hogy mennyire megrendült a mi igazságszolgáltatásunk. Más irányban vannak egészen objektiv okai is annak, hogy igazságszolgáltatásunk nem működik olyan precízen, mint a régi időben. Ilyen az, hogy a törvényhozás nem haladt együtt az életviszonyok változásával. A bíróság ezért a lehető legnehezebb helyzetben van, és minél jobb az a bíró, — s ilyenekből áll a magyar bíróságnak mégis csak a tömege, — annál kétségbeejtőbb helyzet előtt áll. Csak egy-két példára mutatok rá. Itt van a királyi Curiának 24. számú döntvénye, amely a baleseti életjáradékról megállapítja, hogy az nem emelhető fel. Kalapot kell emelni e döntvény előtt, ez a jogművészet finom vésőjével megcsinált határozat, amely mutatja a birói diszciplínát és jogtiszteletet, de nem helyes azért, mert nem tart lépést az élettel ; helyes csak annyiban, hogy deklarálja azt az elvet, hogy a bírónak a jog és törvény szerint kell ítélnie. Nem helyes, mert az életigényeket ma már nem elégíti ki, mert valójában a summum jus summum injuriává vált. Hiszen nyilvánvaló igazságtalanságra vezet, ha például valakinek békeidőben megítéltek egy közlekedési vállalat, vasutvállalattal szemben havonta 16 vagy 20 koronát, ez ma is ennek a döntvénynek értelmében csak 16 vagy 20 koronát kap, viszont annak a vállalatnak a keresete lépést tartott a konjunktúrával. A bíróság maga is jelzi, hogy sürgős törvényhozási beavatkozásra van szükség s ezt én megvigasztaló körülménynek tartom, mert ime, nem a bíró maga akar törvényt csinálni. Persze, nem ez az egyetlen ilyen szabályozandó kérdés. A kérdések egész tömege tartozik ide, például a valorizációs kérdések, amelyekben a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak értékviszonya mutat ma lehetetlen eseteket, amelyek végzetes károsodásokat, vagyoni pusztulásokat idéznek elő. Ezekben az ügyekben a törvényhozásnak segítségére kell sietnie, mert ha a bíróság ebben a lehetetlenül bonyodalmas ismeretlen utakkal teleszőtt uj világban nem tud eligazodni és igazságtalan ítéletek keletkeznek, aminthogy ma nem is lehet azt elkerülni, ebből megint az igazságszolgáltatás ügyére származik kár. Dénes István : Az igazságügyminister ur pedig a földreform kérdésében közvetít és egyeztet, ahelyett, hogy ezekkel törődnék. Rupert Rezső : Természetes, hogy reformokra szükség van az igazságszolgáltatás terén, az igazságügy egész terrénumán, amint az igazságügyminister ur jelezte, azonban jó reformokra van szükség. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Szükség van mindenekelőtt arra, hogy igazságszolgáltatásunk rendje a peres eljárási rend szabályoztassék, tétessék egyszerűbbé, olyanná, hogy a bíróságnak módot nyújthasson arra, hogy megőrizhesse a jogegységet, amely a legfontosabb igazságszolgáltatási elv. Ma aggodalommal látjuk azt, hogy milyen hatást idéz elő az ügyek túlságos decentralizálása, nevezetesen az, hogy sok vitás ügyben, sok perben érték szerint végső fokon a törvényszék dönt, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) más esetekben végső fokon a királyi tábla, és csak egyes esetekben jön fel az ügy végső döntésre a Curiához. Ilyen igazságszolgáltatási rendszer mellett természetesen nagyon sokféle döntés képzelhető, és nagyon sokféle döntés történik is. Az egyik helyen, a hegyen innen ez az igazság, a hegyen túl más az igazság. Ez oly nagy káoszt teremt, amely bizalmatlanságot szül és az lesz a vége, amit a mai igazságszolgáltatás egyik kiváló tényezője, Vargha Ferenc koronaügyész legutóbbi székfoglalójában említett, hogy a jogegység elvesz s annak helyébe az önkény, az esetlegesség, a zsarnokság és a birói szabad mérlegelés uralma lép, ilyen körülmények között pedig sem jogrendet, sem közszabadságokat elképzelni nem lehet. Az igazságügyminister urnák figyelmét kénytelen vagyok felhivni arra, hogyha ő reformál, különösen a peres eljárás rendjét megreformálja, méltóztassék nagyon vigyázni arra, hogy valamiképen a jogegység ne szenvedjen, hanem ellenkezőleg : abban az irányban változtasson a mai rendszeren, hogy a jogegység, amely ma már nagyon zilált és sokszínű, mert nagy a kazuisztikája, valahogy megóvassék. mert ha meg nem óvatik, akkor hiába lesznek a legkiválóbban képzett bírák, hiába lesznek a legjellemesebb birák, de azért az igazságszolgáltatás mégis rossz lesz. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Állítsák vissza az esküdt bíráskodást. Rupert Rezső : Mindenesetre az igazságügyminister úrra vár az a feladat, hogy azt a közszellemet, amely megrontotta az egész állami, társadalmi életünket, valahogyan űzze el az igazságszolgáltatás köréből, valahogyan távolítsa el a birák mellől, hogy a birák legyenek megint azok, akik voltak,, akik nem törődnek politikával, akik csak jog, törvény és igazság szerint ítélnek, akikre