Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

360 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. kezesbe jutott avval a fertővel és ez kifelé alkal­mas volt arra, bogy megrendítse a bitet. Egyik­másik biró talán, aki véletlenül olyan hajlamú volt, visszatérve a pártatlan birói székbe, a lakás­hivatalban megszokott igazságszolgáltatást tovább­folytatta. Nem vált javára az igazságszolgáltatásnak, azon a közszellemen kiviil, amely ártó módon rá­borul egész életünkre, az sem, bogy birói funkciók­nak tétettek meg az Országos Földbirtokrendező Biróság Ítélkezései, mert hiszen az is megrendíti az igazságszolgáltatásban való hitet, először azért, mert nem nyilvános igazságszolgáltatás. A birói ítéletnek legfőbb garanciája, a tekintélynek, a bizalomnak a bázisa a teljes nyilvánosság ; (Ugy van ! Ugy van /) mert leket Isten az a biró, lehet eszmény az a biró, ha zárt ajtók mögött kénytelen tárgyalni és ítélni, akkor abban a bíróban nincsen bizalom és annak döntéseit megnyugvással nem. fogadják, különösen akkor, ha azok divergálnak és ha nincs egészen rábízva a biróra az igazságszol­gáltatás, mert beosztanak melléje nem birói sze­mélyeket. Dénes István : Ki kell onnan küszöbölni őket ! Rupert Rezső: Amikor azt látják, hogy a földreformbiráskodásban igen meglepő, egymástól nagyon divergáló, sőt ellentétes döntések látnak napvilágot, akkor elrémülnek, megdöbbennek az emberek, hogy ezt biró cselekedte, aminek megint az igazságszolgáltatás, a birói tekintély vallja kárát. Dénes István : Ceruzajegyzetekkel dolgoznak ! Rupert ReZSŐ : Nem nagy támogatóerő, nem biztató valami a biróság számára az sem, hogy olyan esetekben, amelyekben nincs amnesztia, azokban az esetekben, amelyek a vádhatóság jó­voltából — miután a rendőrség is engedélyezte — végre odajutnak a biróság elé, sem történhetik meg az ügy letárgyalása, mig más, sokkal ártatlanabb, kisebb jelentőségű esetben ez megtörténik. Itt van például az Esküdt-ügy. Bendkivül hosszú ideje nyugszik. Nem jut hozzá a biróság, hogy ezt az ügyet elintézze, és mi a vége ? Ráfogják a bíróságra, hogy taktikázik, hogy maga akar a kezére járni a kormánynak, pedig ez nem igaz. Nem a birói Íté­letek kritikája, hanem az ilyen tények alkalmasak arra, hogy megrendítsék a bíróságba vetett hitet, megrendítsék a nagyközönség bizalmát. Ott van a királypuccs pere, az Andrássy Gyula gróf és társai ellen indított per. Dénes István : Magyar vér folyt ! Rupert Rezső : Tudnunk kell és Andrássy Gyula gróf szintén kíváncsi arra, hogy vájjon bün­tetendő cselekményt követett-e el vagy nem. Tud­nunk kell azért is, mert annak konzekvenciája kell hogy legyen, hogy azok az emberek ártatlanul szenvedtek-e börtönbüntetést vagy letartóztatást, vagy csakugyan rászolgálnak a törvény bünteté­sére. Ezek az emberek nem kérnek a maguk szá­mára semmiféle kegyelmet, maguk kívánják azt, hogy végre a pártatlan birói fórum elé kerüljön ez az ügy. Ez érdeke az országnak azért is, mert amikor megnyilatkozik körülöttünk a magyar nem­zettel szemben az ellenszenv azért, mert mi állítólag Habsburg-propagandát űzünk, ez alkalmas, a mi szemszögünkből nézve a kérdést, — erre a lehető­ségre t. i. gondolhatunk — arra, hogy a magyar kormányt megint mint Habsburg-propaganda ­szervet állítsák be. Ezért az ő alibijének bizonyítására is, de azért is, mert a vádlottak nem hajlandók tűrni a vádat ; mert azzal szemben magukat igazolni akarják, másfelől pedig az állam érdeke, hogy velük szemben a törvény ereje érvényesüljön, azért ezeket a pereket nem lehet nyugtatni, nem lehet egyszerűen a büói ítélkezés elől elvonni, mert ha elvonják, akkor vétenek az ellen a legnagyobb feltétel ellen, hogy a birói pártatlanság érvénye­süljön. Ott van — ez már nem szorosan vett igazság­szolgáltatási kérdés — a volt ministerek vád alá helyezése. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon,.) Ha lehetett elkövetni az újságcikkek szerint olyan szörnyű hazaárulást és annak bizonyos konzekven­ciáit vonják le, — mint ahogy most a hazaárulást az októberi kormány tagjaira ráfogják —- és ezeket a hazaárulókat — azokat is, akik maguk jelent­keznek és követelik azt — nem állítják illetékes biróság elé, . . . Propper Sándor : Eél a vádló ! Rupert Rezső : . . . akkor mit akarunk, miféle igényekkel lépjünk fel mi a magyar állam igazság­szolgáltatásával szemben. Nagy bajok származ­hatnak ebből. Hogy csak egyre gondoljunk, az államnak magának van egy pere : a Károlyi va­gyonelkobzás! per. Ennek nem lesz meg az erkölcsi és* jogi bázisa és szintén csak a birói tekintély rová­sára megy, ha ezt az egész kérdést, annak egész komplexumát nem bírálják el. .. . (Ugy van ! ügy van ! a szélsöbaloldalon.) Propper Sándor : Nagyatádi Szabóval együtt ! Rupert Rezső : . . . mert Károlyi gróf és társai egyúttal a kivételes bíráskodási hatalom alá tar­toznak, őket felelősségre kellene vonni, mint mi­nistereket. Ha ezt nem merik megtenni, ha félnek tőle, vagy elismerik is direkt utón, hogy nincs felelősségre vonásnak helye, nem tudom, hogy mi­féle jogi és erkölcsi bázison nyugszik a kormány­nak vagyonelkobzási keresete ; vájjon egyéb-e az, mint önkény ; gondoihat-e egyébre a nagyközön­ség és a nagyvilág, mint arra, hogy azoktól a bírák­tól, akik ebben a perben döntöttek, egyszerűen önkényt kívántak s nekik parancsszóra kellett el­járniuk % Akik felelősek, azokat tessék felelősségre is vonni. (Zaj.) Propper Sándor : A fél kormánypárt is oda­kerülne a vádlottak padjára ! Dénes István : A köztársaság nevében hozták az ítéleteket ! (Zaj. Elnök csenget.) Rupert Rezső : Az egész magyar közéletben közismerten kolportált mondása Nagyatádi Szabó Istvánnak, hogy soha tisztességesebb emberekkel egy kabinetben nem ült, mint az októberi kor­mányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom