Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-151
Á nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. 359 ezt az ügyet, már az előkészítő eljárás, nyomozás és vizsgálat alatt foglalkoztak ezzel a lapok, hozták a nevét és gonosztetteinek sorozatát. Megírták róla, hogy csak egy kikeresztelkedett zsidó, aki a legronilottabb gonosztevő s aki azzal akarja magát rehabilitálni, hogy kiváltképen a zsidók üldözésére vállalkozik. Jellemző, hogy ez a tisztelt keresztény társaság elfogadta ezt az elvetemedett zsidót a keresztény politika támogatására. Mert nekik csak a becsületes zsidó nem kell ! Ez a Becker István is élén állott ennek az egyesületnek, akiről a magyar rendőrség és a magyar kormány még többet is tud, mert hiszen az egyik rabtársa. Markosics Iván, amikor külföldre ment, leleplezéseket közölt róla. Közölte a brünni lapokban, hogy ez is egyik gyilkosa Landau Adolfnak, épugy, mint a többi, akiknek neve ebben az ügyben szerepelt. Elmondotta a gyilkosság lefolyását és minden egyebet. T. képviselőtársaim közül talán igen sokan nem tudhatták ezt, de a sajtóirodával, a sajtófőnökséggel dolgozó rendőrség és ministerelnökség egészen biztosan tudta. De elég volt az is, amit amúgy tudott is Becker Istvánról, erről az elvetemedett szadista gonosztevőről a Magyarországon hozott ujságközleményekből és a tárgyalásokon kitudódott dolgokból. Mégis ez az egyesület egy délelőtt tudta láttamoztatni alapszabályait és a magyar rendőrség egyik főtényezője ki tudta vinni azt, hogy ennek a rablógyilkos társaságnak a fővédnökségét József főherceg vállalta el. Sándor Pál : Igazán botrány ! Propper Sándor : A tekintély konzerválása ! Rupert Rezső : József főhercegben megvolt az óvatosság, hogy mielőtt ezt a védnökséget elvállalja, kérdést intézzen a rendőrséghez. Máskor, mielőtt ilyen egyesületi alapszabályokat jóváhagynak, az u. n. priusokkal dolgoznak ; kikeresik mindenkinek a priusát. Itt találtak priust igen gazdagon és bár itt még priust sem kellett keresni, bár ezeknek vér szennyezte a kezét mindenkinek tudomása szerint, ajánlották József főhercegnek, hogy a védnökséget bátran elfogadhatja. Propper Sándor : Tekintélytisztelet ! Rupert Rezső : Ez a bázisa a magyar jogbiztonságnak, ez a bázisa élet- és vagyonbiztonságunknak ; ez a rendszer bázisa igazságszolgáltatásunknak. Lehet-e ott jó igazságszolgáltatásról, jogbiztonságról és mindazokról, amik ennek fundamentumán épülnek : helyes, egészséges gazdasági rendről beszélni ahol ilyen problematikus az egész vagyon-, jog- és életbiztonság ? Sokszor beszéltek itt már a bíróságról és megvallom, hogy engem egészen szerencsétlenné tett, elszomorított az, hogy olyan valakik vették védelmükbe a bíróságot, akiknek védelme, azt hiszem, felette kompromittáló a magyar bíróságra nézve. Elkövettetett az a hiba, hogy itt egyesek még nem azok közül valók is, akiknek védelme maga kompromittáló, meggyalázó, hanem mások is foglalkoztak a kérdéssel abban a beállításban, hogy valaki a bíróságot megtámadta. Ez a beállítás nem jóhiszemű, ez rosszhiszeműen naiv beállítás, mert soha a bíróságról, a bírói intézményről szó nem volt. El sem lehe* képzelni, hogy akik erről a kérdésről beszéltek, a politikai érettségnek, a- kulturális foknak, a történelem tudásának olyan alacsony nívóján állanának, hogy az egész intézményt akarták volna megtámadni, hogy nem tudták volna annak az intézménynek a fontosságát, legnagyobb szükségességét. Csak egyes esetekről, csak jelenségekről volt szó, és még közelebbről szó volt két bíróról, akiknek a közvéleményt foglalkoztató és megdöbbentő ítéletei váltották ki itten az ellenszenv hangját. Vázsonyi Vi!mos : Két bíróról volt szó ! (Egy hang a baloldalon : Nem birok azok, hanem bizalmiférfiak !) Rupert Rezső : Egyelőre nem akarom ennek a két embernek nevét itt megemlíteni. Megértem mindazt, ami a magyar igazságszolgáltatás körül ma mint hiba és aggasztó jelenség mutatkozik, mindennek azonban messzebb nyulók a szálai, súlyos tárgyi okai vannak, amelyek bizonyos mértékig a magyar bíróság ítélkezéseit befolyásolták vagy megrontották. Amint bátor voltam rámutatni, nincs meg a rendészeti alapja a mi igazságszolgáltatásunknak. Hogyan tudjon a kormány büntető hatalmát kezelő bíróság feladatának megfelelni akkor, amikor nincs meg a rendészeti előkészítés, nincs meg az a feltétel, hogy a bűnösöket kézrekeriteni is lehessen, sőt egyes bűnösök egyszerűen pártfogoltatnak. Nehezebb sorsa talán embernek nem volt, mint ma van a magyar bírónak, aki kénytelen a törvény szerint Ítélni és kisjelentőségü cselekményekért sújtani embereket, pedig látja, hogy cégéres gonosztevők vannak, akik megérdemelnék a halált, megérdemelnék százszor a fegyházat, és azok egyszerűen még elébe sem kerülnek. Ott csúszott le, ott érintette valamiképen fertő a mi igazságszolgáltatásunkat, amikor ilyen privilegizált gonosztevők szabadon mozoghattak salvus conductus-szal az országban és különösen akkor, amikor cégéres gonosztevőknek, rablógyilkosoknak és zsiványoknak amnesztiát adtak. Minél jobb volt az a biró, minél becsületesebb, annál inkább megrendült benne a hit a maga hivatása . iránt, annál kevésbé tudott a maga helyén megállani. Ha pedig rossz ember volt, — mert hiszen a birák között is lehetnek rossz emberek — ez csak felbátorította arra, hogy még rosszabbá, még gonoszabbá, még kegyetlenebbé legyen. Megrontotta a mi igazságszolgáltatásunkat, az igazság kultuszának útjáról leteríthetett mindenkit, leteríthette a bírákat is az, hogy bizonyos ügyek az igazságszolgáltatás elől egyszerűen elvonatnak, illetve a birák megbízatnak közigazgatási funkciókkal. Itt van a lakásügyekben való bíráskodás, amely intézményesítése az igazságtalanságoknak, a visszaéléseknek, panamáknak, a korrupciónak. Igaz, hogy azok a birák, akik ott vannak, nem részesek abban, de a birói név érintKa* um