Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-151

354 A nemzetgyűlés 151. ülése 1923, évi július hó 6-án, pénteken. mint a numerus clausust, a bot-törvényt, az árdrágitótörvényt, vagy miért tartják fenn az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmé­ről szóló törvényt, miért tartják fenn ezeket a Gessler-törvényeket, amelyek mind egytől-egyig ártottak politikai, erkölcsi és gazdasági érte­lemben is« (TJgy van! a szélsobálóldálon.) Hiszen csak megemlítem itt pl. az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényt. Ha valaki indulatszerüen kitör is és valami képen aposztrofálja a nemzetet, épen olyan ártatlanul, mint a dühös ember az Istent szokta, akkor bíróság elé hurcolják, akkor eljár­nak ellene, akkor kap esetleg évekre terjedő szabadságvesztésbüntetést, Propper Sándor: Kidobják a díványt! Rupert Rezső : Nem tudom, miféle okosság sugallta azt, hogy az embereket egyáltalán mél­tónak találta a törvényhozás arra, hogy azok egy nemzetet megsérthetnek. Nem tudom ezt elképzelni ; hiszen vannak sérthetetlen szentségek. Ebből mi lesz ? Az, hogy ezeket a fogalmakat : a nemzetet, a hazát, az államot gyülöltetik meg, Gessler-kalapokká formálják ezeket a szent eszményeket, és ha aztán ezekért üldözik az embereket, ha ezek kultuszát, tiszteletét kierő­szakolni akarják az emberekből, akkor a vége az, hogy ezek a fogalmak veszítenek a maguk erejéből, varázsából és szentségéből. Csak ebben a parlamentben, amelynek nincs meg a szilárd bázisa, képzelhető el, hogy az antiszociális tör­vényeknek egész serege keletkezzék azokon kívül is, amelyeket az adózással kapcsolatban már említettem. Megérthető, hogy ilyen törvényhozás eltűri azt a lehetetlenséget is, hogy a kormány­nak kivételes hatalma legyen és ezzel a kivéte­les hatalmával azután az igazságszolgáltatást és a törvényhozásnak hatalmát is magához ragadja és gyakorolja és mind a kettőt: ugy a végrehajtó, mint az igazságszolgáltatási hatal­mat, a törvényhozást is egyformán elsorvassza. Alkotmányos, modern államban ezeknek a szét­választott államhatalmi jogoknak átruházása, összezsufolása, egyesítése el sem képzelhető. Ez teljesen ismeretlen . . . Horváth Zoltán : Az alkotmány csődje ! Rupert Rezső :.. az alkotmány csődje és megérthetjük, ha a külső nemzetek nem tarta­nak bennünket magukkal egyenrangúaknak és méltóknak arra, hogy velünk szóba álljanak és nemzetközi szerződéseket kössenek. A magyar közéletnek egész közszelleme rossz. A közszel­lemnek ez a megromlása pedig onnan ered, hogy, habár itt kellene lenniök a legeszményibb gondolkodású, legbecsületesebb és legintaktabb embereknek, azt látjuk, amint Gaal Gaston igen t. képviselőtársam kimutatta, hogy a kép­viselőknek igen nagy része anyagilag van érde­kelve oly vállalkozásokban, amelyek az állam­mal, a kormányhatalommal is összeköttetésben vannak, amely vállalatoknál tehát a kormány­nak befolyása, protekciója van, Propper Sándor: Sokaknak csak erre kell a mandátum ! Pikler Emil: Olyan is van, aki hamisított ezreseket hoz forgalomba ! Ezt megírták róla és nem indított sajtópert ! Meskó Zoltán : Ki az a képviselő, tessék megmondani ! Berki Gyula: Tessék megmondani, nem ál­talánosítani ! Pikler Emil : Ezt megírták Eckhardtról és nem indított miatta sajtópert! Meskó Zoltán : De igenis indított sajtópert, csak nincs még befejezve. (Zaj.) Szijj Bálint : Altalánosságban gyanúsíta­nak mindenkit, olyanokat is, aki ártatlan. Elnök : Csendet kérek, képvjselő urak ! Rupert Rezső : Nem törődöm az egyesek­kel, általánosságban akarok beszélni. Vissza kell térnem oda, hogy ahol az államélet legfelsőbb megnyilvánulásánál nem nyilvánul meg a feltét­len tisztaság, pártatlanság, igazságosság és be­csületesség, az olyan államban a közszellem meg­romlik és azután a megromlott közszellem mel­lett igen súlyos bajok következhetnek be. Ne­künk itt, a törvényhozásban kellett volna példát mutatni minden tekintetben, a tekintetben is, hogy erkölcsi és jogi szempontból hogyan kép­zeljük el az igazság kultuszát. Es mit látunk? — igaz, hogy ez nemcsak ennek a törvényhozás­nak hibája, hanem örökölte a múltból : azt lát­juk, hogy a maga diszkrecionális hatalmát, ami­kor szuverénül Ítélkezik a saját ügyeiben, nem a legmagasabb szempontok szerint igazítja. Lát­juk például az inkompatibilitási eseteket és az ezek felett való ítélkezéseket. Az 1890 : XXIV. te. nyíltan megmondja, hogy összeférhetlen az a képviselő, aki valamely oly vállalkozásban vesz részt, vagy annak igazgatósági tagja, amely vál­lalkozás a kormánnyal üzleti kapcsolatban van. Itt egymásután fordultak elő összeférhetlen­ségi esetek, ott van például Mayer János össze­férhetlenségi ügye, vagy ott van a legújabb összeférhetlenségi eset, Hegyeshalmy Lajosé, ezek mindketten oly vállalkozásokban ülnek benn igazgatósági tagokként, amelyekről itt a törvényhozás termében is ismeretes, hogy nem­csak üzleti összeköttetésben vannak az állam­mal, hanem ezekben a vállalkozásokban az állam maga is részes. Azután itt vannak a többiek . . . Halász Móric : Az összeférhetlenségi bi­zottság elbírálta ezeket az eseteket. Rupert Rezső : Csak méltatom. Többekben megszólalt a lelkiismeretlenség, hogy nekik is lehet valami inkompatibilitási esetük, mert mal­mokkal vagy egyéb vállalatokkal állnak kapcso­latban, amelyekkel az állam szintén üzleti össze­kötetésben van és igy a törvény ellenére is, — mert hiszen méltóztatnak tudni, a törvény ren­delkezése ugy szól, hogy ezek az esetek nyílt összeférhetlenséget jelentenek, — a zsűri Ítél­kezése az volt, hogy nincs összeférhetlenség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom