Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-151
A nemzetgyűlés 151. ülése 1923. évi július hó 6-án, pénteken. 353 Ion.) ezenkívül pedig, ahol mindezek nem használnak, ott aztán kénytelen ez az uralmi rendszer, ez a kormányzati rendszer erőszakkal dolgozni, kénytelen még arra is, amire kénytelen volt, hogy meghamisítja a nemzet akaratát, (Ugy van! a szélsobalóldálon.) hogy létrehoz mesterkélten egy törvényhozási szervezetet, amely, azt hiszem, ennek a nemzetnek végzetét pecsételte meg. (Ugy van! a szélsobalóldálon.) Hiszen ha a legfelsőbb államtagozatában nincs ez a nemzet kellőképen és véglegesen megszervezve, ha ennek törvényhozása is csak ilyen mesterséges alapokon nyugszik, méltóztassék elképzelni : lehet-e kifelé, a külső államoktól bizalmat várni, lehet-e számitanunk , arra, hogy velünk erős nemzetközi összeköttetésbe lépnek, még pedig ugy jogi, politikai, mint gazdasági téren ? Nem lehet; mert hiszen minden problematikus,minden a vulkánok hátán táncol nálunk. Ebből aztán megérthető az is, hogy egy ilyen mesterkélten létrehozott parlamentnek, egy ilyen mesterséges, oktrojált választójog alapján egybeült törvényhozásnak belső élete sem lehet egészen egészséges. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a maga belső életében is, törvényhozási munkájában is, vagy pedig a maga adminisztrációs kérdéseinek elintézésében is bizonyos tekintetben determináló határok között mozog. Az ilyen törvényhozás egy részének, amely törvényhozást részben kegy, részben erőszak, részben hamisítások hoztak létre, mindenesetre kötelessége az alkalmazkodás. Ennek alkalmazkodnia kell és alkalmazkodnia természetesen könnyen is lehet, mert alkalmazkodásának díját megkapja, hiszen váilveregetésekben és egyéb kedvezésekben részesül. (Ugy van ! a szélsobalóldálon) Szívesen is alkalmazkodik, de alkalmazkodik azért is, mert hiszen ezt az ő létezése is megkívánja. Hiszen a jövőre is ugyanilyen összetételű törvényhozás akar összejönni, azok, akik ennek a törvényhozásnak tagjai, jövőre is posszibilitással akarnak birni, így nagyon természetes, hogy azok azt a rendszert, amely őket összehozta, tüskön-bokron keresztül követik (Mozgás és ellenmondások jobb felöl.) és annak tetszése szerint hoznak törvényeket. Ez magyarázza meg, hogy habár feltehető, hogy e törvényhozás tagjai, igen kisszámú kivétellel, mind jóhiszemű, becsületre törekvő, jó magyarérzésü emberek, mégis a mi belső életünk rendje sem egészen felel meg az erkölcsi követelményeknek. (Ugy van*! a szélsobalóldálon.) Méltóztassanak visszagondolni, hányszor volt itt, a törvényhozás termében, szó magas eszményi kérdésekről, érdekekről, magas erkölcsi szempontokról, hányszor volt itt szó súlyos gaztettek üldözéséről, amikor ugy láttuk, hogy a parlamentnek, a nemzetgyűlésnek egy része egyszerűen szembenevet az erkölcsi szempontokkal és egyszerűen ovációt rendez a gonosztettek és a gonosztevők mellett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon-) Propper Sándor: Erkölcsi fertő! Pikler Emil : Nemzeti hősökké teszik őket ! Rupert Rezső : Ilyen körülmények között, amikor az államélet legfelsőbb megnyilvánitására hivatott testületben is előfordulhatnak ilyenek, akkor ennek a munkája is csak olyan lehet. Propper Sándor: Talán kérnénk egy ministert is ! Kérünk egy ministert ! Pikler Emil: Nem fontos! Propper Sándor : Végre mégis csak az indemnitást tárgyaljuk! Pikler Emil: Ministerjelölt úgyis van itt elég ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rupert Rezső : A mi munkánk nem mindenben felel meg az objektiv igazságnak és a nemzet érdekeinek, mert itt e törvényhozásban sok olyan törvény készült, amely nem a nemzet összességének érdekeit szolgálja, hanem privilégiumos érdekeket, osztályórdekeket szolgál. Méltóztassék a mi adózási rendszerünket egy pillanatra áttekinteni. Meg lehet állapítani, hogy ez az egész adózási rendszerünk osztályérdekeket szolgál, a tehetősebb osztályok érdekeit, mert hiszen valójában, végeredményében a mi adózási rendünk, adótörvényeink a degressziós adózást statuálják, azt állapítják meg. Mert az adózás technikájánál fog gazdasági helyzetnél fogva is azok, akik formailag egyenesadókkal vagy pedig közvetett adókkal is sújtatnak, abban a helyzetben vannak más, ellenkező korrekcióról való gondoskodás nélkül, hogy minden reájuk kiszabott adót szépen áthárítanak és az adót Magyarországon csak azok fizetik, akik végül is durákokká lesznek, akiknek nincs módjuk tovább áthárítani semmiféle adót. Ezek végső eredményében a fogyasztók, a szegényebb néposztályok, a kevésbé tehetős osztályok, és igy a valóság az, hogy ez az osztály viseli ennek az államnak terheit, gazdasági és szociális terheit, amint viselte a véradó terheit is. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek ellenére, hogy ilyen nagy kötelességek, nagy terhek rakatnak e százezrek, milliók vállára, egészen csodálatos, de érthető ebben a törvényhozásban, hogy mégsem törődnek azzal, hogy ezek a milliók a maguk alkotmányos jogait megkaphassák, hogy ezek a milliók a választójogukat olyan arányban, amint a kötelességeket teljesitik, szintén gyakorolhassák, mert ha meg is adatik nekik a választójog, a választási rendszernél fogva nem juthatnak abba a helyzetbe, hogy szabadon is érvényesíthessék akaratukat. (Ugg van! a szélsobalóldálon.) Ha ez igy van, ha csupa igazságtalanság már az alapja is ennek a törvényhozásnak, akkor megérthető, hogy ez a törvényhozás a hatalommal tartva és együtt úszva, sok részben az ő kegyétől függve, a jelszó-törvényhozás útjára lépett. Megmagyarázható, miért hoztak vagy miért tartanak fenn jelszó-törvényeket,
