Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-149
316 A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hé 4-én, szerdán. mint amilyen vételáron jutottak földbirtokpolitikai szempontból földjeikhez.« Az eladásra került birtok a földmivelésügyi minister ur elővásárlási joga gyakorlása alapján lett felosztva és ezt a birtokot a felosztás idejében a köttse-megyespusztai telepesek tényleg a földbirtoknál jelentékenyebb alacsonyabb árban kapták meg. 1922. év tavaszán parcellázták azt a birtokot és olyan szerencsésen jutottak hozzá ezek a kisemberek, hogy az elsőminőségü földek négyszögölenként 12, a második minőségű földet 8, a legelőterületeket pedig négyszögölenként 6 korona árban kapják meg, úgyhogy a múlt évi termésből úgyszólván már az egész vételárat képesek voltak kiegyenlíteni. Tényleg ezek a telepesek ezzel óriási előnyben részesültek, de közérdek volt ezeknek ebben való részesítése és mindenkinek csak örülnie kellene, hogy ez a íészesités sikerült ; hiszen a földbirtokreformtörvény épen azért alkottatott, hogy az ilyen részesítések, ahol lehetséges, megtörténhessenek. Nem hiszem, hogy a fináncpolitikának célja lenne azt az előnyt, amelyet ilyen réven szereztek meg azok a szegény emberek, lefölözni, megállapítván azt, hogy az a vételár, amelyet fizettek, nem felel meg a forgalmi értéknek, bár a szerződés minden kétségen kivül áll, hiszen felsőbb jóváhagyásban kellett részesülnie és az egész parcellázás hivatalos felügyelet alatt történt. Nem lehetséges, hogy ennek alapján megtörténhessék az, amit a tabi magyar királyi adóhivatal elhatározott, amidőn értesítette ezeket az embereket arról, hogy nem felel meg a forgalmi értéknek az a vételár, amely az adás-vételi szerződésben van és ennek következtében felhívta őket, hogy sokkal nagyobb összegek után fizessenek illetéket. Ezzel a magyar állami kincstáron nincs segitve, a dolog azonban alkalmas arra, hogy kellemetlen érzést keltsen azokban a szegény emberekben, amely kellemetlen érzés nem felel meg annak a bizalomnak, amelyet abba az adás-vételi szerződésbe vétettek, amellyel ingatlanukat megszerezték. Amikor ilyen szempontokból folytatták le a parcellázást, amikor egy hadirokkant teljesen ingyen tízezer négyszögöl földett kapott, amikor vitézi telket is vásároltak azokból az ingatlanokból és 30.000 négyszögöl földet kapott egy vitéz kétezer koronáért, amelyet a vitézi szék fedezett, akkor nem indokolt az, hogy a pénzügyi hatóságok ezekkel az emberekkel szemben így járjanak el és nagyobb illetékeket szabjanak reájuk. Elnök : Az interpelláció ki adatik a pénzügymi niste r urnák. Ki a következő interpelláló ? Hebelt Ede jegyző : Györki Imre ! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés június 15-iki ülésén Farkas István t. képviselőtársam megindokolta a létminimum szabályozására és az indexrendszer bevezetésére vonatkozó indítványát, és amikor ennek az indítványnak a megindokolására vonatkozólag a kereskedelemügyi minister ur azt a választ adtaj, hogy az indítvány napirendre tűzését nem tartja szükségesnek, de nem tartja szükségesnek ezen kérdéseknek törvényes rendezését sem, joggal vártuk, hogy ha nem történnek meg a kormány részéről ezek az intézkedések ; ha a béreket nem emelik fel olyan magasra, amilyen magasságban ma az élelmiszereknek és egyéb szükségleti cikkeknek árai vannak, a kormány gondoskodni fog arról, hogy ugy az élelmezési, mint a ruházati cikkek árai arányba hozassanak a megélhetési lehetőségekkel illetőleg a keresetekkel. Ez a várakozásunk azonban teljesen hiábavalónak bizonyult, sőt, ha vizsgáljuk a legutóbbi hetek és napok eredményeit, megdöbbentő kép tárul elénk. A pénzügy minister ur valóságos drágasági lavinát zúdított megint az ország dolgozó népességére s legutóbb épen a cukor kincstári részesedését emelte fel oly magasra, hogy most már ennek a közszükségleti cikknek a beszerzése is lehetetlenné vált a dolgozók számára. Propper Sándor : Épen dupla aranyparitáson áll a cukor ! Györki Imre : Ha vizsgáljuk, hogy miként emelkedett az egyes szükségleti cikkek utóbbi hetekben, azt látjuk, hogy a zsír kilója piaci jegyzés szerint ma már 5600 korona, de akik a piacra járnak, azt mondják, hogy még ezen a piaci árnak megfelelő áron sem lehet a gyakorlatban megvásárolni, hanem a tényleges ár körülbelül hatezer korona körül mozog. Ilyen körülmények között szinte elképzelhetetlen, hogy miként tudják a fix fizetésből élők legszükségesebb szükségleti cikkeiket beszerezni. Ha tisztán csak ebből a szempontból vizsgáljuk a kormány élelmezési politikáját és ha azt vizsgáljuk, hogy a kormány miféle más mesterséges eszközökkel igyekszik megnehezíteni a dolgozók megélhetését, más téren is megdöbbentő képet kapunk. Ha megnézzük, hogy az egyes szükségleti cikkek, különösen az élelmezési cikkek árait milyen díjtételekkel sújtja a vasút legutóbb kibocsátott tarifája szerint és ezt összehasonlítjuk a békebeli tarifákkal, a következő roppant érdekes képet kapjuk : A liszt díjtétele békében az érték 2'2 százaléka volt, ma ezzel szemben a díjtétel az érték 2*7 százaléka, tehát a lisztnél meglehetősen magas díjtételemelkedéssel találkozunk. A kenyérnél békében a díjtétel az érték 2"7 százaléka volt, ma 2*9 százaléka, tehát itt is emelkedés tapasztalható. A sónál 5*1 volt a díjtétel békében, most 8*8 százalék, a szénnél még a múlt évben 8*3 százalék volt, most felrugtatták 30*1 százalékra, a tojásnál békében 0*7 százalék volt a díjtétel, ma már 3 százalék. Peyer Károly : Mégis fentartják a szénbizottságot ! • Györki Imre : A zsírnál békében 0*5 százalék volt a díjtétel, ma pedig 0*7 százalék. Láthatjuk tehát, hogy minden közszükségleti cikknél olyan díjtételemelkedés van, amellyel a kormány megnehezíti a dogozók megélhetését és igyekszik minél súlyosabb terheket rakni a dolgozó népességrel Ha ezt a kérdést az elsőrendű szükségleti cikkekné,