Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

A nemzetgyűlés149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. 317 a kenyérmagvak áránál vesszük figyelembe, ugyanazt a drágulási folyamatot láthatjuk és hiába állapította meg Schandl államtitkár ur vasárnap Szentesen tartott beszédében, hogy jó néhány millió métermázsával több gabona terem ebben az évben, mint termett a múlt évben és hiába állapitotta meg mint földmivelésügyi államtitkár azt is, hogy a többlettermésnek az az értéke, amely ebben az évben beszedésre kerül, 200 milliárd koronával szaporította a magyar állam vagyonát : azt látjuk és azt kell megállapítanunk, hogy ebben a nemzeti vagyonszaporulatban a dolgozóknak semmiféle érdeke nincs, mert akármennyi gabona terem is ebben az országban, lehet jó, közép, vagy rossz termés, itt minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a dolgozókat kizsákmányolják és megélhe, tésiiket lehetetlenné tegyék. Kuna P. András (közbeszól; zaj). Propper Sándor : Aludj babám, aludjál ! (Derültség. Felkiáltások a szélsöbaloldahn ; Felébredi Kuna bátyám?) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Györki Imre : Ha a kenyér- és lisztárakat veszem figyelembe, megint egy sajátságos megállapítást kell tennem. Megállapítom, hogy az a sokat emlegetett aranyparitásra való törekvés nem állt meg ennél a kérdésnél, és ha a kenyér- és lisztárak emelkedését figyelembe veszem, azt látom, hogy azok, akik irányitólag hatnak a kenyér : tyülnek a zürichi áríolyammegállapitásra és teljesen önkényesen állapítják meg az árakat ; tetszésük szerint emelik vagy csökkentik azokat, amint ez az ő speciális érdekeiknek megfelel. Ha figyelembe vesszük a korona zürichi jegyzését, azt látjuk, hogy ugyanolyan zürichi jegyzés mellett a búza árjegyzése a tőzsdén egyszer 47.000 korona, máskor 41.000 korona. Amikor a koronát 0"6

1

/

2 kurzuson jegyezték, a búza ára 47.000 korona volt és ma 41.000 korona, amit ugyebár nem lehet indokolni sem az aranyparitással, sem azzal, hogy rosszabb vagy jobb termés van, hanem pusztán csak azzal lehet megmagyarázni, hogy itt spekuláció folyik az éhezők gyomrára. Propper Sándor : Dupla aranyparitás ! Farkas István : Miért nem akadályozzák meg? Györki Imre : Ha tovább vizsgáljuk azt az utat, amelyet megtesz a gabona attól kezdve, hogy levágják és beviszik a raktárba, egészen addig, amig eljut azokhoz, akiknek arra szükségük van, és ha elmegyünk egészen a liszt feldolgozásáig és vásárlásáig, még ijesztőbb, még megdöbbentőbb képet látunk. Peyer Károly : A malmok működését ! Györki Imre : Azt látjuk, hogyha a gabona, a búza árában a legutóbbi napokban bizonyos tőzsdemanőver folytán volt is bizonyos ármérséklés, ez a csökkenés nem következett be a lisztáraknál. A lisztárak megmaradtak azon az alapon, amely megfelelt a 47.000 koronás búzának, és csak alig néhány koronával szállították le az árakat. A 0-ás liszt árát például mindössze 6 koronával szállították le a malomtulajdonosok, ami nem felel meg annak az arányszámnak, amelynek meg kellene felelnie akkor, ha a búza árcsökkenését figyelembe vesszük. BatiCZ Gyula : A malomkartell ! Peyer Károly : Négy malomból élnek meg az összes malmok. Györki Imre : Hogy ez az állapot idáig fejlődhetett, abban nagy része van a kormány politikájának. Budapesten malomkoncentráció néven működik egy társaság . . . Propper Sándor : Kartell ! Györki Imre : . . . amely valósággal hadat üzent az éhezők, a dolgozók gyomra ellen. Ez a malomkoncentráció tartja kezében az egész hatalmat és ugy irányítja a liszt és a gabona árát, ahogy neki jól esik. Ma már a napilapok jelentéseiből nem azt. látjuk, hogy a búza hogyan emelkedett vagy a lisztárak hogyan alakultak, hanem azt, hogy a malomkoncentráció felemelte vagy leszállította a búza vagy a liszt árát. Valósággal tehát a malomkoncentráció diktatúrájával állunk szemben. Meg is teheti ezt a malomkoncentráció, mert a pénzügyminister ur és az egész kormány ezzel az érdektársulattal szemben olyan politikát követ, amellyel teljesen kiszolgáltatta a dolgozók egész társadalmát ennek az érdektársulatnak. A helyzet ugyanis az, hogy a malomkoncentrációnak gabonabevásárlás céljaira már korábban, hónapokkal ezelőtt körülbelül egy milliárdot kitevő korona hitelt adott a pénzügyi kormány azzal, hogy ezen a pénzen gabonát vásárolhasson össze. Ebben semmi kárhoztatni vagy kivetni valót nem találok, . . . Propper Sándor : Hogyne ! Nem lehet jobban elhelyezni ? Györki Imre : . . . bizonyos mértékben helyes is, ha lehetővé teszik, hogy a malmok bevásárolják, feldolgozzák a búzát és azután olcsón adják a dolgozóknak a szükséges lisztet. Azonban teljesen lehetetlen dolog az, hogy a malmok az állam, a jegyintézet által részükre rendelkezésre bocsátott egy milliárdnyi összeget arra használják fel, hogy az ezen a pénzen bevásárolt gabonát tárolják, visszatartsák, azzal spekuláljanak és hosszú hónapok eltelte után jóval magasabb áron valorizált értékben bocsássák a lisztet a közönség rendelkezésére, mi g ők maguk a régi összeget fizessék vissza az állami jegyintézetnek sokkal rosszabb koronában. A helyzet t. i. az, hogy a malomkoncentráció a pénzügyministertől 0.12 centime-os árfolyamon kapta meg az egy milliárdot és ezzel szemben, ha tegyük fel, most fizeti vissza, már csak fele annyi értékű pénzt fizet vissza, ellenben a megvásárolt gabonát a mai valutáris viszonyoknak megfelelően bocsátja áruba. Sőt ha számításokat eszközlünk arra vonatkozólag, hogy a lisztárak megfelelnek-e a mai valutáris viszonyoknak, azt is meg kell állapitanunk, hogy ezt már jóval túlhaladták. Maguk a malmok jóval alá értékelik a mai koronát, mert a számitások azt igazolják, hogy már nem is 0.6% korona-