Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-149
A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. 315 biztosított szervezkedési jogát tartsa tiszteletben és szervezkedésük elé ne gördítsen akadályokat? 7. Hajlandó-e a belügymmister ur a hajózási és szállítási alkalmazottak és munkások lapjának, a közlekedési munkásság lapjának betiltását hatályon kivül helyezni, hogy érdekeiket képviselhessék és megvédelmezhessék?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi és belügyminister uraknak. Szólásra következik? Hébelt Ede jegyzi : Neubauer Ferenc ! Neubauer Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Hogy minél rövidebben vegyem a t. Nemzetgyűlés türelmét igénybe, van szerencsém előterjesztem a következő interpellációt a kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy miféle indokok vezetik a m. kir. államvasutak igazgatóságát abban, hogy az 1922. évi december havában beállott forgalmi korlátozásokkal kapcsolatban a Budapest—magyarbolyi és Budapest— gyékényesi vonalon beszüntetett nappali személyjáratokat mai napig sem állította vissza ? Hajlandó-e gondoskodni a minister ur arról, hogy az Emiltett vonalokon legalább egy, a nappal Budapestre jutást legalább átszállással lehetővé tevő személyvonat közlekedjék ?« A szegényebb falusi lakosságra és a köztisztviselőkre, akiknek utazási kedvezményét épen a folyó év elején korlátozták nagymértékben elsősorban a személyvonatokon, nagyon sérelmes az, hogy ezen a két vonalon nappali személyvonattal Budapestre vagy Budapestről hazautazni egyáltalán nem lehet, csupán éjjel lehet utazni. Annál könnyebb a reparáció, mert vannak ilyen személyvonatok, ezeknek a vonalaknak egyes részein, mint a gyékényesi és ujdombóvári, Bécs- és ujdombóvári, azután Sárbogárd—Budapest, Adonyszabolcs—Budapest között és csupán a Dombóvár—Sárbogárd és Adonyszabolcs közötti 100— 120 kilométernyi szakaszra kellene beállítani egy megfelelő vonatot, amely a közlekedést azután az egész vonalon lehetővé tenné. Ajánlom a kereskedelemügyi minister urnák ezt a körülményt szives figyelmébe. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Neubauer Ferenc ! Neubauer Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! 1923 június 19-én a hivatalos lapban 12.244/3/1923. szám alatt megjelent egy pénzügyministeri rendelet, amelyet azok közül, akiket érdekel, talán nagyon sokan nem is vettek észre, amelynek azonban a jövőre a gazdaközönségre igen nagy fontossága van. Ennek a rendeletnek a tárgya t. i. a földadó kedvezményes fizetési körülményeinek a megválasztása az 1923—1924-es költségvetési évtől kezdődően. A rendelet akképen intézkedett, hogy a kedvezményes fizetést azoktól, akiknek biztosítja a törvény a 20, illetve 30%-os kedvezményt, csak akkor fogadhatják el a pénzügyi hatóságok és adóhivatalok, hogyha minden más köztartozásuknak már előbb megfeleltek. Magában ez a gondolat tulaj donképen pénzügyi szempontból helyes, hogy valamiféle kedvezményt az állampolgár az adózás terén csak akkor vehessen igénybe, hogyha kötelezettségeit az állammal szemben minden tekintetben pontosan teljesiti. Tekintettel azonban azokra a rendkívüli viszonyokra, amelyek ebben a tekintetben fennállanak, hogy nagyon sok köztartozásra nézve a fizetési eljárás késedelemben van, úgyhogy nagyon sok adózó polgár nem tudja megállapítani azt, hogy micsoda köztartozásai vannak, nem tud azoknak a köztartozásoknak megfelelni, azonkívül a pénzügyminister ur még eddig nem terjesztette be a községek háztartásáról szóló törvényjavaslatot, amit kilátásba helyezett, és az adótörvényt, amit a nemzetgyűlés a múlt ősszel megtagadott, és ama körülménynél fogva, hogy a községi adóterhek sincsenek még megállapítva, mert a községek ma is azt várják, hogy ez a törvény jöjjön létre, és annak megfelelően tudjanak intézkedni arról, hogy miféle jövedelmekre van nekik szükségük. Ilyen körülmények között, eme rendelet csak zaklatásra és visszaélésre vezethetett volna, és olymódon érvényesült volna a gyakorlatban, hogy ebből az adózó közönségnek jelentékeny kára lenne, ezektől a kedvezésektől elesett volna. Én ebben a tekintetben kivántam interpellációt intézni a pénzügyminister úrhoz, tekintettel azonban arra, hogy a pénzügyminister ur kijelentette, hogy ő ennek a rendeletnek visszavonása iránt már intézkedett, ettől az interpellációtól elállók. (Helyeslés.) Elnök : Határozathozatal tárgyát ez a felszólalás nem képezheti. Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Neubauer Ferenc ! Neubauer Ferenc : Interpellációmat a következő szöveggel terjesztem elő a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az illetékes elsőfokú pénzügyi hatóságok az élők közötti ingatlanátruházások utáni illetékeket általában késedelmesen vetik ki, és a hibájukat azzal igyekeznek az államkincstár érdekében jóvátenni, hogy oly esetekben is, midőn a vételár őszinte bevallásához kétség sem férhet, megkísérlik azt, hogy attól eltérő értékelés alapján magasabb illeték fizetésére birják az érdekelt feleket, ami azokra nézve kellemetlen zaklatással jár és sok utánjárásra és hiábavaló hivatali munkára szolgáltat okot. Hajlandó-e a minister ur intézkedni, hogy addig is, amig a most tárgyalás alatt álló felhatalmazási törvény vonatkozó szakasza a helyzeten részletesen nem változtat, a közönség ettől a felesleges zaklatástól megóvassék és különösen a tabi m. kir. adóhivatal ne zaklassa ilyen módon azokat a köttse-megyespusztai telepeseket, akik az 1920. évi XXXVI. tcikk alapján gyakorolt elővásárlási jogon jutottak kisbirtokaikhoz s hogy ezek ne kényszeríttessenek magasabb fizetés megtételére,
