Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

V2B. évi július hó 4-én, szerdán. 3H A nemzetgyűlés 149. ülése IS Csak néhány példát akarok- felhozni arra, hogy ezek a vállalatok hogyan fizetnek. A Dunagőzhajózási társaságnál egy matróznak 754.000 korona a havi fizetése, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R. T.-nál 329.000 korona. A Dunagőzhajózásiná] a fűtőnek 434.000 korona, a matróznak 329.000 korona fizetése van. Felsorolhatnám végig ezeket a számokat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy itt a fizetések 40%-kal alacsonyabbak. A Magyar Folyam most felemelte ugyan a fizetéseket, de a többi országokban még nagyobb arányban emelkedtek a fizetések, mint nálunk. Felemelték a fizetéseket 50%-kal, de ugyanakkor 100%kal emelte fel ez a privilegizált vállalat a szállítási díjakat. Ha itt nem történik intézkedés . . . Propper Sándor : Halljuk a direkciót ! Biztosan jól keresnek ! Farkas István : ... és ha ugy kezelik a kérdést, mint eddig, akkor ennek nagyon szomorú következményei lehetnek. Az igazgatóság a következőkből áll : (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ministeri biztos : báró Wimmersperg Frigyes államtitkár, legfőbb intézője Domonyi Móric vezérigazgató. Ügyvezető igazgató Végh Károly, az igazgatóság tagjai : báró Horváth Emil, Biró Tamás, báró Fejérváry Imre, Jekelfalussy Zoltán, báró Madarassy Beck Marcel, dr. Neumann Károly, dr. Pékár Imre, Strasser Sándor, Schreiber Imre és gróf Széchenyi Aladár. (Zaj.) Propper Sándor : Milyen jól megférnek a zsidók a fajmagyarokkal ! Barthos Andor : Az-is baj ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nagy Ernő is ott ül közöttük!) Nagy Ernő : Én nem vagyok zsidó ! Peyer Károly : ö legalább nem tagadja, de a többi tagadja. (Zaj.) Nagy Ernő : Köztük vagyok, természetesen ! Elnök : Nagy Ernő képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni ! Farkas István : A Magyar Folyamnál angol érdekeltség is van, és az igazgatóságban van egy Domailli Tamás nevű angol ember. Azt mondják az alkalmazottak, hogy ez az angol ember az egyetlen ebben a társaságban, aki verekszik a magyar munkások béréért, de a magyar urak ellenzik azt, hogy a béreket felemeljék. (Zaj és felkiáltások a szélsőbahldalon : Hallatlan !) Propper Sándor : Ez a fajelmélet ! Farkas István : Ez az angol ember belátná a munkások igazát és iparkodnék a béreket felemelni, de a magyar urak nem járulnak hozzá. Propper Sándor : Nagyon cifra eset! Farkas István : Én ezt fontosnak tartom, és ha az urak figyelik a társadalmi viszonyokat, figyelik, hogy miből gyülemlik össze a nagy elégedetlenség, amely azután erupciókra vezet, (Felkiáltások jobb felől : Az ilyen beszédekből !) akkor láthatják, hogy ezekből a nagy nyomoruságokból gyülemlik össze. Ezt nem akarják az urak meglátni, és a mi figyelmeztetésünket nem veszik figyelembe, pedig ez nem pártkérdés, hanem a magyar nemzet jövőjének kérdése. Ezt a kérdést ebből a szempontból kellene kezelni és nem volna szabad arra a rideg álláspontra helyezkedni, hogy mindent csak abból a szempontból kell nézni, hogy ne szervezkedhessek a munkásosztály, mert akkor vége van, akkor szocialista lesz, akkor már ki lesz szakítva a nemzet testéből. A munkásság mindenütt szervezkedhetik, mindenütt megértik ezt a folyamatot, csak itt nem akarják megérteni, mert hiszem — amint Gaal Gaston t. képviselő ur is bemutatta — nagy érdekeltség van a politikusok és vállalatok között s ez is az oka annak, hogy itt a vállalatok politikai befolyása az államra oly nagy mértékben érvényesül, hogy az állam már ebből az egy okból is elnyomja a munkások törekvéseit. Ebben azonban nincs igaza, mert egy-egy kormányzatnak lehet ez a célja, építheti erre a maga politikáját, de nagy, általános szociális és nemzeti szempontok ezt a politikát nem teszik indokolttá és erkölcsössé. Propper Sándor : Ha több a munkabér, kevesebb a tantieme. Farkas István : Én tehát a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi és belügyminister urakhoz (olvassa) : »I. Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a cseh-szlovak, román, jugoszláv, bajor és az osztrák dunai haj ósvállalatok alkalmazottai passzív rezisztencia alkalmazását voltak kénytelenek elhatározni a magyar dunai szállítási forgalom lebonyolításában, ami a magyar kereskedelemnek és iparnak nagymértékű kárát jelenti ? 2. Van-e tudomása a kereskedelmiügyi minister urnák arról, hogy a passzív rezisztenciát azért voltak kénytelenek alkalmazni a nevezett szállítási alkalmazottak, mert a Dunagőzhajózási It. T. a magyar vonalon alkalmazott személyzettel megtagadta a drágasági indexnek megfelelő fizetési pótlékot, arravaló tekintettel, hogy a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R. T. alacsonyabb fizetést ad alkalmazottainak? 3. Tekintettel ama fontos közérdekre, mely a szállítás zavartalan lebonyolításához fűződik, hajlandó-e a minister ur felügyeleti jogánál fogva a Dunagőz haj ózási Társaságot utasitani, hogy amiként teljesiti a többi külföldi hajósokkal szemben vállalt kötelességeit, teljesítse ezt a magyar munkásokkal és tisztviselőkkel szemben is? 4. Hajlandó-e a minister ur utasitani a Magyar Tenger és Folyamhajózási R. T.-t, hogy a közérdekre káros magatartásával hagyjon fel és az alkalmazottak fizetésében alkalmazkodjék nemzetközi kötelességeihez az egész világon elfogadott és fizetett hajósbérekhez? 5. Hajlandó-e a minister ur a hazai hajózási vállalatoknál sürgősen interveniálni, hogy a külföldi hajósoknak a magyar hajósok érdekében alkalmazott passzív rezisztenciája megszüntettessék? 6. Hajlandó-e a kereskedelmi minister ur a vasúti- és hajózási főfelügyelőséget utasitani, hogy a hajózási alkalmazottaknak az alapszabályokban