Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó 4-én, szerdán. 307 konszolidáció, holott állítom, hogy a bűnügyeket tekintve, de egyéb viszonylatokban is Európának legkonszolidáltabb állama ma Magyarország. (Igás ! TJgy van ! Élénk felkiáltások jobbfelöl és a középen : Elismerik a külföldön is ! Min­denütt elismerik! Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon : Hol vannak a Somogyi gyil­kosai? A maguk parancsára gyilkolták meg.) Propper Sándor : Aludt, babám ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gömbös Gyula : Ennyit tartottam szükséges­nek Fábián képviselőtársam beszédére meg­jegyezni. Igyekezzenek a képviselő urak bennünket meggyőzni... Pikler Emil: Nem érdemes ! (Nagy zaj jobb­felöl.) Halász Móric : Ez a közbeszólás mutatja a valóságot ! A rossz lelkiismeret beszél ! (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget) : Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Gömbös Gyula : Igyekezzenek bennünket meg­győzni loyalis fegyverekkel. Ne akarjanak minket kompromittálni azáltal, hogy olyan tényeket irnak a mi számlánkra, amelyek, ha de facto tények volnának, elítélendők volnának ; és én nagyon helyeslem és mindenki helyesli a belügyminister ur felfogását, amit ezekre vonatkozólag kifeje­zésre juttatott. De ne konstruáljanak tényeket csak azért, hogy minket kompromittálni akar­janak. Ez nem illő a nemzetgyűlés méltóságához (Igaz ! TJgy van ! jobbfelöl és a középen.), mert az, aki a nemzetgyűlésen jelen van, csak igazat mondjon (Elénk helyeslés jobb felöl és a közé­pen.), itt mindenki csak jóhiszemű beállításokkal dolgozzék, mert a hazugság és a taktika ideig­óráig elhitetheti valamiről, vagy valakiről, hogy a helyes utón jár, végeredményben azonban csak az abszolút igazság, a nemzetért való lelkesedés, az igazi nemzeti eszme fog diadalmaskodni. (Hoszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és felkiál­tások a szélsobaloldalon : Hála Istennek ! Fel­állni ! Felállni! Elnök (csenget) : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! (Élénk felkiáltások jobbfelöl : Mi az ? Már megint be­szélni akar?) Nagy Ernő : Most jön a viszonválasz ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl : Eleget beszélt már ! Gyerünk ki!) Propper Sándor: Kuna menjen aludni! Pikler Emil: Jó éjszakát, Kuna bácsi! Isten vele ! (Derültség a szélsobaloldalon. Zaj és félkiáltások jobbfelöl: Milyen gyerekek! Éretlenek! Elnök csenget.) Csontos Imre : Jobb volna, ha hazamen­nétek becsületesen dolgozni ! (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget) : Csontos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Propper Sándor: Duplaszitás kormánypárti malom! (Zaj. Elnök csenget.) Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Gömbös Gyula képviselőtársam személyes kérdés kereté­ben és az én meggyőződésem szerint teljes mér­tékben jogosan foglalkozott interpellációm bizo­nyos részeivel. Többek között megemlékezett az igen t. képviselő ur interpellációm azon részé­ről, ahol én arra hivatkoztam, hogy őt örömmel üdvözölték és példaként állították be Kemal és Mussolini győzelmét, a legutóbbi időben pedig a bolgár eseményeket. Propper Sándor: Kemal sémita! Eckhardt Tibor : Nem sémita ! Nagy tévedés ! (Az elnöki széket Pesthy Pál alelnök foglalja el.) Vázsonyi Vilmos : Az éjszakai, igazoltatá­soknál rosszul járnának Kemallal. (Élénk derült­ség a baloldalon.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni. Fábián Béla : Én csak azt akartam ki­emelni, hogy a képviselő uraknak teljes joguk van politikai ideálként kiválasztani épen azt, akit akarnak, ebbe senkinek beleszólása nincs. De abba igenis beleszólása van ebben az országban mindenkinek, ha a képviselő urak nem az illető ideálok személyét és politikai irányzatát, hanem azt a módot, ahogyan ezek a hatalmak megszerezték, törekednek a magyar tömegek előtt szimpatikussá tenni lapjaikban és beszédeikben, amelyeknek végső konklúziója mindig az, hogy a jelenlegi kormányzati rend­szerrel szemben — amelyre vonatkozólag közbe­vetőleg megkérdezem a túloldalon ülő és Göm­bös Gyulának tapsoló képviselő urakat, hogy miért nem keresztény irányzat ez ? — mondom, evvel az őszerintük középutas, álkeresztény irányzattal szemben erőszakkal törekedjenek a hatalmat kezükbe keriteni. Patacsi Dénes : Minden jó, ha a vége jó ! Fábián Béla: A Nép és a Szózat min­den cikke, Lendvay Istvánnak a Szózatban le­közölt ceglédi beszéde, mint általában a többi beszédek is arról szólnak, ugy hangzanak, hogy itt már elég a nyugalom idejéből, elkövetkezett a cselekvés pillanata, amikor erővel kell a ha­talmat kezükbe keriteni. A másik dolog amire válaszolnom kell még t. képviselőtársamnak, a nacionalizmus nemzetközisége. Hát hogyan képzeli el t. kép­viselőtársam ennek lehetőségét? Pikler Emil : Fából vaskarika ! Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kérem Pikler képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Fábián Béla : Hogyan képzeli a képviselő úr azt, hogy össze fog működni a román, a cseh és a szerb nacionalistákkal, akik szótszaki­45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom