Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-149

308 A nemzetgyűlés 149. ülése 1923. évi július hó á-én f szerdán. tották Magyarországot? (Derültség a középen. Felkiáltások: Bizza ránk!) Pikler Emil : Ilyen őrültséget még senki nem mondott (Zaj.) Fábián Béla : Az összeműködés, igen t. kép­viselő ur, egy alapon történik. Az összekötő kapocs önök között az antiszemitizmus. Gömbös Gyula:.ügy van! Fábián Béla : Önöknek jól esik, ha Erdély­ben megverik azokat a zsidókat, akik Magyar­országhoz hivek. (Taps a szélsöbaloldalon.) Vagy ha Felsőmagyarországon a zsidókat, akik ott a magyarság leghatalmasabb támaszai, és önöknek jól esik, ha kisajátítják Jugoszláviában azoknak a zsidóknak birtokait, akik az elcsapott magyar köztisztviselőket egyedül támogatták és men­tették meg az éhezéstől. Önöknek semmi sem fontos. Önöknek nem fontos Magyarország, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem fontos az elrabolt magyar területek visszaszerzése, (Ellenmondások a jobboldalon és középen.) mert aki ezt a kérdést tarja egyedül fontosnak és egyedül irányadónak, annak be kell látnia, hogy itt nem szétverni kell a magyar társadalmat, nem megterhelni kell a magyar gyomrot mun­káskérdéssel és zsidókérdéssel, hanem minden embert, aki magát magyarnak és hazafinak vallja, keblére kell ölelni a magyar állam­nak, azért, hogy erősebbek és hatalmasabbak legyünk azoknál, akik minket szét akarnak törni. (Elénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobb­felöl : Ez személyes kérdés?) Patacsi Dénes : Ez szemita kérdés, nem személyes kérdés! Peyer Károly: A Gömbös beszéde alatt miért nem kérdezték? (Felkiáltások balfelöl: A Gömbös beszéde ellen nem volt kifogásuk !) Fábián Béla: Gömbös Gyula t. képviselő ur azt mondotta, hogy ő is kap leveleket. A különbség azonban az, hogy ellenzéki képviselők bombát is kapnak. (Úgy van! a baloldalon.) Huszár Dezső : De nem sült el ! Fábián Béla : A különbség az, t. képviselő ur, hogy mi emlékezünk az erzsébetvárosi kör­ben elkövetett bombamerényletre, amelynél a bomba nem volt kakaó-bomba, mert robbant. Ott az ellenzék egyes liberális tagjainak kellett vacsorán megjelenniök és mivel későn érkeztek, 10 ártatlan polgár élete veszett el, mert a libe­rális ellenzék vezéreit akarták felrobbantam. (Ugy van ! a baloldalon. Zaj jobb felöl.) Ezért, t. kép­viselő ur, ne méltóztassék ezen csodálkozni. Ha a képviselő ur kijelenti itt a nemzet nyilvános­sága előtt, hogy megtagadja, alávaló, gonosztevő embereknek tartja nemcsak azokat, akik bom­bával és ekrazittal akarnak politikát csinálni, hanem még azokat is, akik az ő érdekükben eljárnak, közbenjárnak, akik velük előzőleg ta­nácskoznak . . . Beck Lajos: Meg kell nevezni őket! Fábián Béla : ... ha a képviselő ur kijelenti, hogy feloszlatandónak tartja azt az egyesületet, amelyhez a Kovács testvérek is tartoztak, s amelyben előzőleg értekezleteken vettek részt, ebben az esetben mi talán szintén nyugodtak lennénk. De higgyje el nekem a t. képviselő ur, nem azért hoztuk ide ezt az ügyet, mert politikai eredményeket akartunk elérni, vagy mert nekünk ez politikailag nagyon kedves. Ön nagyon jól tudja, hogy becsületes embernek, tisztességes embernek nem öröm szembenállani a kloakával. Ezt a képviselő ur el fogja ismerni. Ha mégis megtettük, nem azért tettük, mert. rosszak az idegeink, hanem azért, mert ennek a megnyomorgatott országnak akartunk szolgálatot tenni, mert végre helyre­állítva akarjuk látni ebben az országban a közbiztonságot és a társadalmi békét. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Fábián képviselő ur interpellációjára vonatkozólag az elnöki enunciáció megtörtént. Következik a második interpelláció. Hebelt Ede jegyző : Szabó József ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az indem­nitási vita során mondott beszédemben a magántisztviselők ügyéről részletesen szólottam már, nem szándékozom ugyanazokat mégegyszer elmondani. Csak egész röviden fogom elő­terjeszteni interpellációmat a t. kereskedelem­ügyi minister úrhoz. Interpellációm célja az, hogy abban az áldatlan harcban, mely egyen­lőtlen fegyverekkel vivatik a magántisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak és a tőke között, a törvényhozás utján segítséget nyújtsak, segitséget biztosítsak az alkalmazottaknak. (Helyeslés balfelöl.) Közismert dolog, hogy a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak évek óta sürge­tik jogviszonyaik törvényes szabályozását, évek óta sürgetik, hogy törvény alkottassák, amely a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyait, munkaidejét, munkaviszonyát ren­dezik. Ismételten ígéretek hangzottak el. Én azt a tömeget, mely kíváncsian néz a kormány ily irányú intézkedései elé, óhajtanám meg­nyugtatni és azért arra kérem a kereskedelem­ügyi minister urat, tegyen megnyugtató nyilat­kozatot, hogy az a törvényjavaslat, amelyet már két év előtt kilátásba helyeztek, milyen stádiumban van, vájjon remélhető-e, hogy a törvényhozás a közeljövőben rendezni fogja-e ezt a fontos szociális kérdést, vájjon megszü­nik-e az az áldatlan állapot, hogy az alkalma­zott a munkaadóval szemben mindig az ököl, a szervezkedés fegyverével legyen kénytelen a mindennapi kenyerét biztosítani, vájjon lesz-e végre törvény, amely védelmet nyújt számukra és nem az erők játékává dobja oda az alkal­mazottakat, ... Homonnay Tivadar : A nyári szünet előtt le kell tárgyalni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom