Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
22 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923, tetéséhez, amennyire tőlem telik, én is hozzájáruljak. T. Nemzetgyűlés! A hercegprimási uradalom a megszállás következtében jelentékeny részét elvesztette, de még ezidőszerint is közel negyvenezer hold maradt meg a primási uradalom saját kezelésében. Ezt az uradalmat nyugellátás címén körülbelül — egész pontos számmal nem tudok szolgálni — mondjuk száz nyugdíjas alkalmazottnak ellátása terheli. Most az volna az elgondolható, hogy azok a hercegprimási uradalmi tisztek, akik hosszú évtizedeken keresztül minden erejüket, minden tehetségüket a hercegprimási uradalom gazdasági ügyeinek intézésére fordították, öreg korukra legalább is olyan ellátásban részesülnek, mint az általában az országban szokás, és hogy ez az ellátás a háborús viszonyok következtében beállott drágasággal legalább Js egy bizonyos szerény mértékben lépést tart. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogyha van szűkkeblűség az országban a kiérdemesült alkalmazottakkal szemben, akkor ennek itt klasszikus iskolapéldájával állunk szemben. A hercegprimási uradalom nyugdíjszabályzatának 5. §-a értelmében 40 évi szolgálat után egy elsőosztályu intéző — ezt veszem például — a következő alapon élvezte a nyugdíj-kiszámitást. Készpénzben megillette 1600 K, tizévenkénti korpótlék címén 200 K, búzában 12 métermázsa, rozsban 16, árpában 12, szemes tengeriben 12, buzaocsuban 6 métermázsa, kemény hasáb tűzifából kapott 48 köbmétert, tehéntartása három darab volt, sertéslegeltetése négy öreg és hat süldő, illetményföld gyanánt pedig két magyar hold terület járt neki. Mikor mindezeket a nyugdíjellátási járandóságokat felbecsülték, az 1909. évben 3500 K évi értékre becsülték fel, és ezen az alapon történik az illető nyugdíjának kiszámítása. Ezzel szemben a hercegprimási uradalom nyugdíjas alkalmazottai ezidőszerint a következő nyugdíjat kapják ténylegesen az uradalomtól. A nyugdíjtételek az 1922. évre vonatkoznak, de ebben az évben sem változtak meg. Egy főerdőtanácsos 30 évi szolgálat után kap évente 5600 K nyugdíjat, egy jószágfelügyelő 30 évi szolgálat után szintén 5600 K-át, egy jószágigazgató 33 évi szolgálat után évenként 4000 K-át, a főszámvevő 38 évi szolgálat után 6000 K-át kap. Egy tiszttartó 4000 K-ával, egy intéző 3250 K-val, egy intéző 2061 K-val, egy intéző 15 és fél évi szolgálat után 1581 K-val, egy intéző 29 évi szolgálat után 2700 K-val, egy intéző 36 évi becsületes szolgálat után évi 3221 K-val lett nyugdíjazva, egy erdőmester özvegye, urának 32 évi szolgálata után 1680 K nyugdíjat élvez, és igy tovább, 1400, 1293, 836 stb. korona özvegyi nyugdíjat kapnak az uradalom elsőrendű tisztviselőinek özvegyei férjüknek 40 évig terjedő szolgálata után. (Felkiáltások a szélsőbalóldalon : Hallatlan !) évi június hó 20-án, szerdán. Drozdy Győző: Embernyuzás! Szakács Andor: 700—600 korona évi nyugdíjat látok itt a nyugdíjasok listájában és ha azt gondolnám, hogy ez egy a nagytőke rideg szellemével áthatott intézmény nyugdíjkimutatása, akkor talán szavakat tudnék találni arra, hogy ezt az eljárást itt a nemzetgyűlés előtt kellő színben jellemezzem... Drozdy Győző: Egy zsidó birtokos nem bánik igy az alkalmazottjával! Szakács Andor :... mikor azonban azt látom, hogy egy erkölcsi intézmény, az ország legfőbb és legdíszesebb méltóságának gazdasági hivatala bánik igy érdemes nyugdíjasaival... Drozdy Győző: A kaíocsai érsek sem különb ! Szakács Andor : ... kénytelen vagyok elhallgatni, mert nem találok kellő szavakat ezen eljárás jellemzésére. Tisztára lehetetlenség ma, 30—40—45 évi szolgálat után elsőrendű munkásembereknek, az intelligencia tagjainak olyan nyugdíjat adni, hogy naponta csak 5—8—10 K esik belőle az élet fentartására. Hiszen maga az állam is, amely irányt szab ezen a téren, emeli a nyűg-díjasok ellátását. Ha kiszámították ezeket a nyugdíjakat 1897-ben az általam felemiitett adatok alapján, és ha akkor a természetbeni járandóságot is alapul vették, a méltányosság azt kívánja, hogy most is alapul vegyék bizonyos mértékig a természetbeni járandóságot. De a hercegprimási uradalom gondoskodik arról, hogy bizonyos mértékig támogatására legyen egyes nyugdíjas alkalmazottainak, ha a végszükség kopogtat náluk. Itt van a jószágigazgatónak egy utalványa, melyben 1922. évi szeptember 23-án Mészáros Kálmánnénak, az uradalom volt kocsisa özvegyének utalványoz ki egy összeget. Itt vannak az adatok, mindjárt elmondom, hogy ki volt az ura. Az utalvány a következőképen szól (olvassa) : »Főmagasságu dr. Csernoch János bíbornok-hercegprimás és érsek ur őeminenciája a mostani drágaságra való tekintettel elhatározta, hogy a csonka Magyarország területén lakó primaciális nyugdíjasok és kegydíjasok helyzetén egyszersmindenkorra szóló adománnyal ezidón is segítsen. Kikötötte, hogy az adomány, amelyet ő folyó évi jövedelméből és önként ád, csupán erre az évre érvényes, és semmi néven nevezendő követeléseknek, kívánságoknak alapját nem képezheti. Az ön részére 240 K-ban megszabott összeget kifizetjük, ha az idecsatolt nyugtázó nyilatkozatot aláírja s azt a primási uradalom főpénztárának Esztergomba beküldi.« (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat ! Szakács Andor: Ez történt 1922. évi szeptember hó 23-án. Mészáros Kálmán, az uradalom volt kocsisa, 1916 július havában Volhyniában elesett a harctéren, a haza védelmében,
