Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

A nemzetgyűlés lál. ülése 192 Horváth Zoltán : Mi van Tomcsányi Vilmos Pál Móriccal? (Derültség.) Giesswein Sándor: Én a magam részéről csak azt emeltem ki a hátralékos indítványok közül és azt hiszem, hogy ennek a nemzetgyűlésnek igenis a feladatához tartozik, hogy ebben a dologban rendet csináljon és megnyugtassa a közvéleményt. Ezért határozati javaslatot terjesztek be, amely igy hangzik (olvassa) : »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a párbajmániával szemben a büntető törvénykönyv paragrafusainak módosítását novelláris utón rendezze s a párbajozást szigorúbb büntetésekkel fékezze meg, (Helyeslés balfelöl.) ezzel együtt az egyéni becsület védelmére szigorúbb intézkedéseket tegyen.« Még sok dolog volna, amit előadhatnék. (Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Höviden legalább ki kell térnem arra is, amit a mi pártunk és amit a radikálisok — mondják — követelnek, hogy t. i. a földbirtokreformnovellát, amit mi eddig láttunk belőle, az újságok közleménye szerint nem tartjuk olyannak, amely kielégíthetne, mert ez is csak olyan, mint a mi törvényhozási alkotásainknak legnagyobb része : kortescélokat akar szolgálni és ministeri hatalmakat akar megerősíteni (ügy van! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi sürgetjük és kívánjuk, hogy legyen valami a földbirtokreformból, mert annak a novellájából is azt látjuk, hogy a régi módszerrel nem tudtuk kielégíteni az igényeket és kívánságokat, de különösen hangsúlyozzuk azt, hogy kell valamit tenni már a házhelyek kijelölésének dolgában. Azt mondják erre a másik oldalon : azt akarjuk mi is. Én itt csak egy konkrét esetre akarok hivatkozni, hogy mennyire lehetetlenné van téve ennek a jószándéku törvényjavaslatnak a kivitele. Faluhelyen még megy, de ahol már egy kissé városias a dolog, ott nem megy. Például utalok a mosonyi postásokra és vasutasokra. Ötvenegynéhányan voltak, akik házhelyek iránt igényt jelentettek be. Az igényt meg is ítélték nekik, azonban akkor — két-három hónappal ezelőtt — 200—250.000 koronába került volna egy ilyen szegény embernek annak a házhelynek a megszerzése. Akkor, mondom, mert manapság talán egy félmillió is kellene hozzá. Pedig én azt mondom : itt nemcsak ezeknek az egyeseknek, az érdekelteknek ügye forog szóban, itt egy város lakásügyéről van szó, egy túltömött városéról, ahol borzasztó rosszak a lakásviszonyok, különösen a munkásság között. Ha az állam legalább arról gondoskodnék, hogy saját alkalmazottait valamilyen hitel megnyitásával hozzájuttathassa azokhoz a módokhoz, hogy ők ezeket a házhelyeket csakugyan is igénybe vehessék, és egy szerény házat felépíthessenek, kerttel együtt, amelyből napi szükségletüket kielégíthetnék. A birtokreformnak is csak ugy van értelme, ha a mezőgazdasági hitelt is megnyitják, mert ha van is a háborúnak — azt mondom — egy jó eredménye, az az, hogy a '. évi június hó 20-án, szerdán. 21 parasztosztály megszabadult a záloghitelektől és önállóvá lett. De ha nem vigyázunk, akkor ugyanazok a jelenségek ismétlődni fognak s ha ma már azt látjuk, hogy nem ^tekintik uzsorának a heti 8 percentet, akkor mi fog történni, ha uj beszerzésekre lesz szüksége a földmivesosztálynak, ha hitelt kell igény be vennie. Itt is valami tervezettel kellene előlépnie a földmivelésügyi ministeriumnak és általán a kormányzatnak. Horváth Zoltán : Ne Kopinicsnak adnák a pénzt ! Giesswein Sándor : Röviden összefoglalom azokat, amiket nem fejthettem ki részletesen és amiket szerettem volna kifejteni. De hiszen vannak még mellettem sokan, akik azt, amit én csak érinteni voltam képes, nyomós érvekkel bőven ki fogják fejteni. Én most összefoglalom egész röviden konklúzióimat : miután én a kormányzati rendszerben semmiféle tervszerűséget nem látok s miután nem látom azt sem soha, hogy egy határozott költségvetés szerint dolgoznának és különösen miután évek óta bepillantásom nem volt a zárszámadásokban (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon) és nem győződhettem meg arról, hogy vájjon a nép keserves adófiilérei — illetve nem fillérekről van ma már szó, hanem jókora summa koronákról — csakugyan a nép és a nemzet érdekében lesznek-e felhasználva és befektetve, ennélfogva én a kormánynak az indemnitást nem adhaTom meg (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal oldalon.). Elnök: Miután a napirendünk tárgyalására* szánt idő letelt, a vitát megszakítom. Mielőtt az interpellációkra térnénk át, napi. rendi javaslatot teszek. Javaslom, hogy legköze r lebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó h° 21-én, délelőtt tiz órakor tartsuk s annak napi" rendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Meltóz' tatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni-(Igen!) Ha igen, ekként mondom ki a határo~ zatot, s egyúttal közlöm, hogy a június hó 8-án tett bejelentésemnek megfelelően délután fél két órakor gróf Hoyos Miksa összeférhetlenségi ügyében az összeférhetlenségi itelő-bizottság 12 rendes és 3 póttagja ki fog sorsoltatni. Következnek az interpellációk. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szakács Andor 1, Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én a mai napra a hercegprimási uradalom nyugdíjasainak mostoha ellátása tárgyában jegyeztem be interpellációt. Kötelességem, hogy erre a kérdésre rávilágítsak, mert ha azt tapasztaljuk, hogy nyomor van ott, ahol a nyomor elkerülhetetlen, ez siralmas, vigasztalan látvány ; de ha azt látjuk, hogy szivet szaggató, vigasztalan nyomor van ott, ahol ez a nyomor elkerülhető, ahol ezt a nyomort meg lehetne könnyen szüntetni, akkor kettős kötelességemnek érzem, hogy ebben a kérdésben felszólaljak és a nyomor megszün-