Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-147

2.36 "À nemzetgyűlés láf. ülése 1923. évi július hó 2-án, hétfőn. nek kimutatása nem egyezett az egyéniméi, kiderült, hogy az én számadásom a jó és az övé rossz s nekem kellett figyelmeztetni őket arra, hogy hibát csináltak, ami a komplikált adózási rendszer mellett nem csoda. Hogy a forgalmi adó körül mi történt, erre egyenesen risum teneatis-t lehet csak mondani. A forgalmi adónak legalább egyharmadát nem látja az államkassza soha, mert a vásárló megfizeti, de a kereskedő zsebreteszi ; (Ugy van ! ügy van!) legalább egyharmadát eltitkolja és képtelenség rájönni a legnagyobb ellenőrzés mellett is. Ez igen nagy bene különösen a vidéki lelkiismeretlen kisebb kereskedőknek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mindegyik megteszi, de merem állítani, hogy feltétlenül megteheti. Sehogy sem birom megérteni, hogy micsoda államérdek van abban, micsoda bölcsesség kell ahhoz, az adókezelést ugy megcsinálni, hogy ez a kezelés az adónak legalább egyharmadát kivegye az államkasszából. Méltóztassék a forgalmi adó lerovását figyelembe venni. Elnéztem a községházán, hogy történik ez. Bejön a kisiparos, hoz egy nagy könyvet, leszámolnak vele az elöljáróságon, aztán kezdődik a ragasztás, öt-hat oldalt abban a könyvben jobbról-balra teleragasztanak gyönyörűen litografirozott, u. n. forgalmiadó-bélyegekkel. Egyegy bélyeg előállítása talán többe kerül, mint amennyit némelyik bélyeg éf, arról nem is beszélve, mit jelent ennek adminisztrálása, mennyi jutalékot ad az állam azoknak, akik árusítják, — gondolom, 3%-ot — mit kapnak a feljelentők ; aztán méltóztassék elképzelni azt az időpazarlást, amely a községházán folyik, amig négy-öt oldalt teleragasztanak ! Mirevalő ez t. pénzügyminister ur ? Úgyis a jegyző számol el vele, egyszerűbb volna azt mondani, hogy ez és ez az összeg jár, ennyi és ennyi a forgalmi adó, ez készpénzzel lerovatott, amit ezennel aláírásommal nyugtázok. Miért kell ehhez cifra bélyeg és mindaz, ami a bélyeg előállításával és kezelésével jár ? Annak. hogy az állam mesterségesen komplikálja az adó adminisztrációját, klasszikus hazája ez a mi szegény Magyarországunk, ahol ugy látom, hogy bizonyos körökben — nem tudok hamarjában kifejezést találni rá, mert mégsem akarok olyant mondani, amiért az elnök ur méltán rendreutasitana — a józan ész körül valami aligha van rendben. (Derültség.) Voltam szerencsés rámutatni arra, hogy a tantiéme-rendszer, amelyet az ujabb adózási politika vezetett be, hová fog vezetni. Mondhatom a minister urnák, hogy amitől én féltem, bekövetkezett. Ma már a tisztviselői karnak egész rétegei utaznak ezekre a tantiémekre, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) agent provokatőrködés fejlődött ki az egész vonalon. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Farkas István : Ez a legjobb üzlet ma Magyarországon ! Gaal Gaston : Nem mondom, hogy nem hibás az adózó közönség is, mert engem hiába próbál valaki beugratni, nem fogok beugrani, mert nem szándékozom huncutságot elkövetni, azonban nem mindenkinek vannak egyformán szilárd elvei. S bizony ha valakinek plauzibilissé teszik, hogy pár százezret vagy milliócskát szerezhet magának az állam törvényes megkerülésével, — az agent provokátor vagy pláne a Devizaközpont ismeretes működése mellett — könnyen meglehet, hogy illojális utón iparkodik magának a valutát megszerezni ; de már most az a rendszer, hogy aki ezt feljelenti, az az összeg egyharmad- vagy kétharmadrészét kapja, odavezetett, hogy az adózó^ valósággal üldözött vaddá lett és valóságos vérebei vannak ennek a rendszernek, akik százezreket, milliókat keresnek, (ügy van! a baloldalon.) Ne méltóztassék azt hinni, t. minister ur, hogy minden eset a tudomására jut, mert a legtöbb eset »kéz alatt« lesz elintézve. Amikor a delikvenst elcsípik, azt mondják neki, hogy egyezkedjünk, nem jelentlek fel, mondd meg, mit vagy hajlandó fizetni? A legtöbb fizet, mint a köles és igy a bírságpénzek legnagyobb része az államkasszát sohasem látja. Kell-e eklatánsabb eset, t. minister ur, mint a Kopiníts-eset? Lehetséges lett volna az, hogy akármiféle Kopinitsnak 140 milliót bocsásson rendelkezésére az államrendőrség, ha nem élt volna az illető hatóságban az a remény, hogy a haszonban, mint feljelentő és felfedező, majd ő is osztozik? Látja, t. minister ur, még direkt károk is érik ezzel a rendszerrel az államot, mert egyes, a saját érdekükben is túlbuzgó hivatalok 140 milliós kiutalásokat eszközölnek ki, amivel Kopinits ur szépen megszökik. Ezt a rendszert be kell szüntetni, ez erkölcstelen, fentarthatatlan, minden tekintetben korrumpáló rendszer, amely olyan károkat okoz az államnak, amelyek nem érnek fel az általa nyújtott előnnyel. (Ugy van ! Ugy van / a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fábián Béia : De sokan palotákat szereztek belőle ! Gaal Gaston : Szólnom kellene részletesebben még a vámpolitikáról is, azonban az idő előrehaladott volta miatt röviden csak annyit akarok megjegyezni, hogy teljes lehetetlenég az, hogy egy drágaságban fuldokló ország termelő- és fogyasztóközönséget akármiféle iparfejlesztés címén, vagy bármiféle címen éhenhalásra lehessen Ítélni. A termelés legelemibb eszközei, a vas, a petróleum, a benzin, kőszén, nyersolaj, bőr és mindezek a dolgok, amelyek nélkül termelés elképzelhetetlen, ezek ma egyes kartellek érdekében olyan vámvédelemben részesülnek, amelyek ez árukat itt kétszeresévé teszik. Méltóztassanak elképzelni a mezőgazdasági üzemeket vagy bármilyen üzemet vas nélkül. A vas 18 fillér volt békében — kicsi- ben vidéken 22 fillérért áiulták kilóját — ma vidéken 800 korona ^akkor. amikor Stájerban például felényibe kerül. En nem keresem azt a kapcsolatot, ami a rimamurányi és egyéb vasgyárak között és a vámintézkedések között van, csak egyszerűen