Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
A nemzetgyűlés 141. ülése 1923 hogy konstituálták volna a választójogot. Ezt is csak a legutóbbi időben nyújtották be, ugyanazon kormányrendszer alatt, amely most uralmon van, és ismét ministeri rendelettel kellett megvetni a konstituante alapját, amely azonban rosszabb volt az előző választójognál, amely jogfosztás volt inkább, mint jogok adása. És most már egy éve itt vagyunk és semmi sem történt, semmi nyilatkozatot sem hallunk, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon és balfelőL), hogy vájjon akar-e Ma gyár országigazán alkotmányos ország lenni. Semmi irányítás, semmi terv sincs, még csak általános vonásokban sincs meg a terv, hogy miként akarják Magyarország alkotmányát kiépiteni. Ebből lát szik, hogy a vurstlizást — mint mondani szokták — akarják fentartani a jövő számára. Ezek a vurstlizások csak arra valók, hogy bizonyos klikkek hatalmát fentartsák és előmozdítsák, (ügy van! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő : Kormányfőtanácsosokkal ! Meskó Zoltán : Most lo vasit va lesznek ! (Zaj.) Einök : Csendet kérek ! Giesswein Sándor : Azért mi nem lehetünk bizalommal egy olyan kormánnyal szemben, amelynek semmiféle politikai terve, semmiféle politikai határozott nézetei még körvonalakban sincsenek, (Ugy van ! ügy van ! balfelől.) Az ilyenre semmit sem lehet épiteni, különösen nem lehet épiteni egy nemzetgyűlést, amelynek feladata volna a jövő fejlődés számára és nem a hanyatlás számára megteremteni a kellő alapot ebben a nemzetben. Propper Sándor : Ki kell nevezni Kopinitset pénzügyministernek ! Giesswein Sándor : De épen ilyen határozatlanságban, bizonytalanságban, ködben, hogy ugy fejezzem ki magamat, vagyunk különösen a külügyi politika terén is. KiSS Menyhért: Van külügyi politika? GieSSWein Sándor : Igaz, hogy azt is körülbelül semminek lehet mondani, vagy talán azt lehet mondani, hogy rosszabb még a semminél is. Mert mindent, ami legalább bizonyos határozottsággal történik, megt ud fogni az ember, itt azonban olyan kapkodást, olyan jobbra-balra támolygást látunk, hogy kell, hogy a bizalom a külföld előtt is megrendüljön. MeskÓ Zoltán : Az arany középút körül táncolnak. GieSSWein Sándor : Mindazokra, akik igazi haladást akarnak akár itt benn a belpolitika terén, akár pedig haladást kivannak a külfölddel való kapcsolatok terén, azt gondolják, hogy egy szóval tönkre teszik, ha azt mondják rájuk, hogy radikálisak. Azt mondják ránk, hogy mi radikálisak vagyunk ; szociáldemokraták, reformpártiak és akik itt ezen az oldalon ülünk, mind radikálisak vagyunk. Nagy Ernő : Meg hazaárulók ! GieSSWein Sándor : Majd később erre is rátérek ! Meská Zoltán : Majd később térünk rá erre ! (Derültség.) NAPLÓ XIII. évi június hó 20-án, szerdán. 17 GieSSWein Sándor : Én nem ijedek meg ettől a »radikális« szótól. Peidl Gyula : Nagyon helyesen ! GieSSWein Sándor : Amint a kertész kell, hogy radikális legyen, ha a gyomot ki akarja irtani gyökerestül . . . (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán : Tövestül kell kirántani ! Nagy Ernő: Minden kurzuslovagot tövestül kellene kirántani ! MeskÓ Zoltán : Nincs gyökerük, azt mondod mindig! Hogyan rántod ki? Giesswein Sándor: Ebben a tekintetben mi igenis radikálisak akarunk lenni. Nagy Ernő : A hazaszeretetben ! GieSSWein Sándor : Minket nem zseniroz egy jelszó, amellyel az igazi haladásra való törekvést mindig diszkreditálni akarják. Pikler Emil : Destrukciónak mondják ! Giesswein Sándor: Ez sokkal többet ér, mint az az úgynevezett arán y középút, amelyre annyian pályáznak . . . MeskÓ Zoltán : Az aranyat már, kiszedték belőle ! Propper Sándor : Az egyetlen aranyfedezet ! Horváth Zoltán : Kopinics kiemelte az aranyat ! Giesswein Sándor: Mindig eszembe jutnak azok a clüiőutak, amelyek azokat a helyeket kötik össsze, ahova a mi elhanyagolt országutaink és megyei utaink nem vezetnek el. Ott lehet látni különösen tavaszi és őszi időben, hogy van egy bizonyos csapás a középen, amely a réten megy keresztül. De amikor azután sarak vannak, akkor jobbról-balra hajtanak ettől a csapástól. Ez az egységes és a kormányt támogató pártoknak is az aranyközéputja. Meskó Zoltán : Kiki a maga aranyközéputján megy. Giesswein Sándor: Az ilyen utak-igen sokszor a kátyúba vezetnek. Hiába keresztelik el ezt aranyközéputnak, ha nincs annak az útnak határozott iránya, akkor a t mocsárba, vagy a kátyúba vezeti az embert. És épen az irány hiányzik a kormányzati rendszerből. Az iránynak ez a határozottsága hiányzik a külügyi politika terén is. Most látom, hogy a kormány szeretne egyet-mást visszacsinálni, ami azelőtt történt. Méltóztassanak megengedni, hogy ezért kissé rátérjek arra a dologra, amely nem olyan igen régen történt itt ebben a Házban. Az 1923. évi március 14-iki ülésen egy különös interpelláció hangzott itt el, amely abban a szerencsében is részesült, hogy a ministerelnök ur maga azonnal válaszolt rá. Propper Sándor: Meg volt rendelve! Giesswein Sándor: Nem akarom ráfogni, hogy meg volt rendelve. Cserti József: Valószinü! Pikler Emil: Nincs kizárva! Giesswein Sándor : Ezt az interpellációt egy kormánytámogató képviselő mondotta el. 3
