Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

18 A nemzetgyűlés lál. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. Rassay Károly: Ilyen fegyelmezettség mellet ki van zárva ! Giesswein Sándor: Sok mindenfélét összehordott és összekevert benne. Nem tudom, de azt hiszem, hogy az az interpelláció épen külügyi vonatkozásainkra nézve igen nagy kárral járhatott és igenis hozzájárulhatott valutánk akkori és most folytatódó csökkenéséhez és hozzájárulhatott ahhoz, hogy kormányférfiaink kosarat kaptak akkor, amikor külföldön rövidebbés hosszabblejáratu kölcsönöket kértek. Propper Sándor : Megrendelt interpelláció volt ! Giesswein Sándor: Ezt az interpellációt Zsitvay Tibor t. képviselőtársam mondotta el. Azt mondotta (olvassa): »Olyan hangok hallatszanak az országban, amelyek az önbizalmat el akarják fojtani ; olyan hangok hallatszanak, amelyekkel pacifizmust hirdetnek és megragadják azt a kezet, amelyben nincs fegyver, mert ellenfeleink kivették.« Horváth Zoltán : Kardcsörtetés ! Giesswein Sándor : Azután ! (Olvassa) : »Ezeket a jelenségeket egy szóval is jelezhetném, hiszen ennek terminus technicusa már régen kialakult. Ez semmi más. mintoktóbrizmus.« Rassay Károly: Azt hittem, defetizmus! Giesswein Sándor: Ö ugy hivta akkor. Azután még mintegy utal arra, mi történt Franciaországban, Duvallal és Bolo pasával, hogy azokat halálra Ítélték, és csaknem látszik alattomban az a fenyegetés, hogy mindazokat, akik a külfölddel érintkezésbe lépnek, hasonló sors érje, mint amilyen Bolo pasát. De még más fenyegetések is vannak benne. Azt mondja (olvassa) •' »Azt kérdezem, ha ilyen helyzetben vagyunk, ha nem vagyunk a béke állapotában sem, és itt vagyunk egy túlságosan próbára tett idegzetű nemzettel, akkor szabad-e nekünk megtűrnünk, hogy újra pacifizmust hirdessenek?« T. Nemzetgyűlés! Lehet-e a külföldhöz, lehet-e az ententehoz — akár a nagy-, akár a kisententeboz — folyamodni akkor, amikor itt azokat, akik azt mondják, hogy mi most békében akarunk élni a világgal, mintegy megbélyegzik ! ( Ugy van.' .a szélsöbaloldalon.) Rassay Károly : Igaza van és ehhez tapsolt az egész kormánypárt ! Mély politikai belátás ! Nagy Ernő: Defetistáknak nevezik! Giesswein Sándor: Az interpelláció igy végződött (olvassa) ; »Hajlandó-e a ministerelnök ur a hazafias közvéleményt megnyugtatni a tekintetben, hogy az ország romlását már egyszer előidézett és most megismételni célzó októbrista törekvések, izgatások, szervezkedések, párt- és egyletalakitások lehetetlenné tételére a kormány minden törvényes eszközt igénybevesz, a pacifista és köztársasági propaganda ellen a küzdelmet felveszi, a gyanús külföldi kapcsolatok nyomán pedig a kicsinyesség vádjától vissza nem riadó alapossággal szorgalmazza a tényállás tisztázását és indokolt esetben a megtorlást?« Drozdy Gyözö : Mióta kiléptek az októberi pártból a minísterek, azóta üldözik! Giesswein Sándor : Először is összevissza van itt keverve minden, de mégis bele van véve a »pacifizmus«. Hát nem tetszettek olvasni, hogy nemrégiben Parisban két vagy három képviselőt, nevezetesen M. Saugnier, aki kereszténypárti képviselő, és Moutet szociáldemokrata, hogyan bántalmaztak? Ezek tavaly Bécsben voltak az interparlamentáris konferencián, és akik ott voltak, azok mind tanúságot tehetnek arról, hogy ez a Moutet hatalmasan és bátran kikelt a trianoni és a többi békeszerződések ellen, és hogy éppen a mi pártfogóink. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Ha itthon a pacifistákat mintegy megrehdelt interpellációval meg akarják bélyegezni, várhatjuk-e akkor, hogy a külföldön a pacifisták a mi védelmünkre fognak kelni. Igaz, van abban valami, ma Európa minden államában, — én azt mondom, — kétféle irányzat van. Ebben a kétféle irányzatban mintegy megújítva látom a régi Hellásznak kétféle törekvését. Hellaszban, a régi Görögországban két domináló állam volt. Az egyik Athén, a tudományok, művészetek hona, amelytől mi még most is tanulunk és amelynek művei öröbecsüek fognak lenni s amely demokratikus intézményekkel birt. A másik volt az oligarchista és militarista Spárta. Ez a két szellem küzdött egymással a régi kulturvilágban és Spárta rommá lett, Spártának semmi nyoma nem maradt az emberi nem fejlődésében. Most azt látjuk, hogy mindenütt, Franciaországban, bizonyos tekintetben még Angolországban is, Olaszországban, Németországban és nálunk is, szóval mindenütt ott van Athén, ott vannak azok, akik a haladást akarják, akik ugyan nem defaitisták, mert ki fogja mondani, hogy Marathonnál és Salamisnál a defaitista Athén vezette a világot. Ezek meg tudják védeni a hazát, ha azt megtámadják, ezek munkával, szellemi és testi munkájukkal akarják biztosítani a nemzet haladását. Másrészt mindenütt ott vao Spártának a képviselője is, amely a militarizmust és az ezzel kapcsolatos kapitalizmust akarja továbbfejleszteni. A mi menedékünk, Magyarországnak és az összes államoknak menedéke ha az összes államok Athénjeivel megtalálja a kapcsolatot. (Igaz ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt azonban semmiképen nem mondhatom a mostani kormányzati rendszer mellett demokratikus irányzatnak Magyarországon, amely mindenféle agrár-demokrata jelszavak mellett kapitalista ós militarista irányt akar követni, dacára annak, hogy meg vannak kötve a kezeink, de mégis arra tendál. E kormányzati rendszer mellett nem érhetjük el azt, hogy az igazi haladás és kultúra képviselőivel a külföldön megtaláljuk az érintkezést, hogy Európa számára megalkossuk a mai