Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-146

184 A nemzetgyűlés 146. ülése 1923. vetyélték, olcsó áron elárverezték. Megvette ez a barát, az a rokon, ez a tisztviselői nem tudom micsoda egylet, — a vége azután mi lett? Az lett a vége, hogy ha az illetőt a bíróság nem találta bűnösnek és felmentette, akkor nem kapta meg sem a tehenét, sem a lovát, sem a tojásait, sem egyebet, hanem kapott a tehene helyett a legjobb esetben egy borjut, szóval a tehén közben megborjadzott. (Derültség és zaj.) A földmivelésügyi kirendeltségnek ez a rettenetes működése szemet szúrt az állami hatóságoknak... (Zaj. Halljuk ! Halljuk f) Kiss Menyhért : Mindenütt igy van ! östör József : ... és ezt a földmivelésügyi kirendeltséget a földmivelésügyi ministerium az illető állami közegnek közbelépésével — nagyon helyesen — szétrobbantotta. Ez tavaly novemberben volt, amikor a földmivelésügyi ministeriumnak kiküldötte megjelent . . . Gaa! Gaston: El is csapták? Pikler Emil : Felfelé bukott biztosan ! östör József : Erre a közbeszólásra válaszolnom kell, mert ugy látszik, hogy ez érdekli Gaal Gaston t. képviselőtársamat. A földmivelésügyi ministerium kirendelt urai nem állami közegek, hanem felfogadott privát egyének. Kiss Menyhért: Egyéni akció. östör József : Ennek folytán pl. a jelen esetben, ahol nagy számadási differenciákról volt szó, nem lehetett őket sikkasztás miatt odaállítani, ahová valók lettek volna, mert hiszen azzal állottak elő, hogy elszámolási viszonyban vannak a magyar állammal. Azok, akik jogászok, méltóztatnak tudni, hogy az elszámolási viszonyra való utalás számtalan sikkasztónak és csalónak adja meg az egérutat. Novemberben lejött a földmivelésügyi ministeriumnak egy kiküldöttje, az iratokat lefoglalta és behozta a soproni rendőrfőkapitánysághoz. Az egyik soproni bankban novemberben körülbelül nyolcmillió korona gyülemlett össze a csempészett stb. holmikból, és most arról volt szó, hogy mi történjék ezzel a pénzzel. Azok a szerencsétlenek, akiket felmentettek, elmentek mindenhova, minden fórumhoz, a szolgabirótól kezdve a főispánig, és az ügyvédektől kezdve a képviselőkig és kívánták, kérték a holmijaikat, minthogy ártatlannak találtattak. A természetes dolog az lett volna, hogy kiutaltassák a pénz, de a pénzt sem lehetett kiutalni, mert olyan határtalan rendetlenség volt a földmivelésügyi kirendeltség körül, hogy nem tudták megállapítani, kinek mi dukál, kinek a holmijáért mi folyt be és hogy tulajdonképen kinek mivel tartozik az állam. Azonnal lépéseket tettünk, hogy likvidáltassék ez a dolog, hiszen az egészet máskép megoldani nem lehet, mint hogy likvidációt kell csinálni, felhívni azokat, akik magukat károsultnak érzik és igy az egész földmivelésügyi kirendeltséget likvidálni. Midőn e tekintetben eljártam a földmivelésügyi ministeriumban, illetékes helyen azt a évi június hó 28-án, csütörtökön. csodálatos választ kaptam, hogy nem is tudták, hogy Pinnyén van földmivelésügyi kirendeltség. (Derültség és zaj. Felkiáltások balfelöl: Hallatlan !) Szilágyi Lajos: Jellemző! Kiss Menyhért: Gyönyörű eset. Östör József : Meg kell jegyeznem, — nem akarok igazságtalan lenni a földmivelésügyi kormány iránt — hogy etekintetben mindenféle ígéretet kaptunk, (Felkiáltások balfelől: Csak Ígéretet !) hogy az elintézés végre valóban meg fog történi. Jöttek tovább sorra az emberek, és kérték a káruk megtérítését. Minthogy a pénzüket nem folyósították, — mert a likvidáció még mindig nem történt meg, — természetesen akadtak élelmes jogászok, akik fogták magukat és az állam ellen pereket indítottak. Ma a pereknek légiója folyik az állam ellen, késedelmes fizetés, valorizáció és hasonló címeken. A kir. kincstár tehát nyakába kapott egy sereg ilyen pert. Ma, június 28-án, nyolc hónap után abban az állapotban vagyunk, hogy dacára minden illetékes fórum sürgetésének, a likvidáció a mai napig nem történt meg, sőt meg sem kezdődött és ezek az akták ma is itt hevernek a földmivelésügyi ministeriumban. (Zaj balfelöl.) Szilágyi Lajos : Kormányzati tehetetlenség ! Östör József: Ne méltóztassék rossz néven venni, de igy kormányozni nem lehet. Nem lennék igazságos, ha ki nem jelenteném, hogy bármely esetben a kormányférfiakhoz fordultam, mindig a legnagyobb előzékenységgel találkoztam, és mindent, ami tőlük tellett, megtettek, számtalan esetben végre is hajtották az ígéretüket és legkevésbé sem szándékozom ezt kizárólag az illető ministereknek, vagy pedig az összkormánynak terhére róni. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy mi lehet itt, mert hiszen csodálatos dolgok történnek. Létay Ernő : A lakosság a hibás, miért van baja! (Derültség bal felöl) Östör József: Mire a legfelsőbb rendelkezés oda lekerül, mintha egy titkos kéz fogná meg gyakran azt az alkotó kezet, mintha az illetékes és ímpériummal bíró hivatalnokok mögött volnának olyan láthatatlan erők, . . . Sütő József : Vannak is ! Rothenstein Mór : És mégis bizalommal van a kormány iránt. (Zaj.) Östör József : . . . amelyek azt a hiedelmet keltik, mintha az államhatalomnak parancsával csakugyan szabad volna szembeszállni, vagy ha nem is szabad szembeszállni, de nem kötelesség híven végrehajtani ezeket a parancsokat. (Zaj.) Csodálatos ! Mintha Argyrus király aranyalmáit, amelyek beérés előtt állanak, misztikus madarak és hollók minden éjjelre letépnék és elvinnék. Rothenstein Mór: Csakhogy nem fehér hollók! F. Szabó Géza: Vörös hollók! (Zaj.) Östör József: Van egy balbit ebben az