Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. 163 vigyázó, különösen a dorogi bányatelepen, amely ezen a téren még többet produkál, mint más bányaüzem, ahol a felügyelet még szigorúbb, mint másutt, lehet-e feltételezni, hogy az ilyesmi hosszabb idő óta folyhassak anélkül, hogy a bánya üzemvezetőségének tudomására ne jutott volna, mikor más esetekben sokkal lényegtelenebb és sokkal kisebb dolgokról is tudomást szerez az üzemvezetőség. Propper Sándor: Azt, hogy ki kire szavazott, azt tudják ! Peyer károly: Én tehát azt hiszem, hogy ebben az esetben súlyos mulasztások történtek minden irányban és minden tekintetben. Súlyos mulasztás történt magánál a szállitásnál is azáltal, hogy lőkupakot, illetőleg gyujtózsinort és gyujtókapszlit szállítottak le a robbanóanyaggal együtt. Es súlyos mulasztás történt azon a téren is, hogy tanulatlan és a robbanóanyag veszélyes természetével tisztában nem lévő munkásokat alkalmaztak a leszállításánál, egy 15 éves fiút és egy alig pár hete foglalkoztatott munkást, akikre nem lett volna szabad rábízni a robbanóanyagok szállítását. Nézetem szerint ezek a körülmények magukban véve is bizonyítják, hogy a bányaüzem vezetőségét súlyos gondatlanság terheli, amelyért a kormánynak módot kell találni arra, hogy legalább a jövőre nézve hasonló mulasztások meg ne ismétlődhessenek. Legyen szabad e szomorú alkalomból kifolyólag reámutatnom arra, hogy a dorogi bányatelepen történt ez a szerencsétlenség nem egyedül álló jelenség, és nemcsak ott, hanem a többi bányatelepen is a legutóbbi időben igen sürün ismétlődnek ezek a szerencsétlenségek. Az anyag drágasága az üzemeket bizonyos takarékosságra kényszeríti s ez a takarékosság abban nyilvánul meg, hogy a drótköteleket nem kezelik kellőképen, azok nem cseréltetnek ki idejében és a kapcsolószerkezetek helyességére sem fordítanak elegendő gondot, úgyhogy számtalan esetben megtörtént, hogy egyik vagy másik kis vaskocsi elszaladt a siklókon s mert nem voltak meg az előírás szerinti buvólyukak, a munkásokat összetörte, egyiküket másikukat annyira, hogy az illető halálát lelte e szerencsétlenségek alkalmával. Dorogon is az elmúlt két hónapban két ilyen súlyos baleset történt, amely alkalmakkor sohasem lehetett megállapítani, hogy kit terhel a felelősség. Propper Sándor : Nem akarják megállapítani ! (Mlenmondások jobbfelol. Egy hang jobbfelől : Nem mindenki olyan rosszakaratú, mini ön!) Peyer Károly: Aki a régi bányászati statisztikát ismeri, az tudja, hogy Magyarországon még nem történt olyan bányabaleset, amelynél csak egyszer is megállapították volna azt, hogy a szerencsétlenséget a munkaadói gondatlanság idézte elő. Propper Sándor : Puszipajtások a bányakapitányokkal! Peyer Károly : Fel sem lehet tételezni, hogy az előfordult sok baleset között ne lett volna legalább egy, amikor a munkaadó gondatlansága okozta a munkás sérülését. Eddig a legtöbb esetben megállapították azt, hogy a munkás saját vigyázatlansága idézte elő a szerencsétlenséget... Esztergályos János: Lásd a Hegyeshalmyhalálgyárat ! Propper Sándor: Ez a norma, igy szól a blanketta, Peyer Károly : . . . vagy pedig ott, ahol ezt már nem lehetett megállapítani, megállapítják azt, hogy a baleset egy véletlen következménye és a bányaüzem természetével összefüggő okok voltak az előidézői Azt hiszem, szükség lesz végre ezzel a gyakorlattal is szakítani és nem lehet minden egyes esetben vagy az egyik, vagy a másik blankettát elővenni. (Úgy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és azt elküldeni az illető sérült munkásnak. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy a hatósági vizsgálat képezi az alapját az ügyészségen is a büntető eljárásnak, és amennyiben a hatóság megállapítja azt, hogy ott gondatlanság esete nem forog fenn, természetesen az ügyészség minden egyes esetben kénytelen az eljárást beszüntetni. A bányaüzemnél sokkal nehezebb megállapítani a felelősséget, mint pl. egy másik üzemnél, mert hiszen ezeknek a baleseteknek nagyrésze a föld alatt történik, olyan helyen, amely idegen ember részére nem megközelíthető. Az ott dolgozó munkásokat is, akik esetleg az eset szemtanúi lehetnek, a baleset után nyomban eltávolítják és felügyelő személyzettel, vagy más műszaki személyzettel a robbanás vagy szerencsétlenség helyét annyira átalakítják, hogy amikor a vizsgáló-bizottság kijön, az a munkahely, akna, vagy más egyéb hely, ahol a szerencsétlenség történt, egészen más képet mutat, mint amilyen a szerencsétlenség megtörténte előtt volt. Én tehát szükségesnek tartom, hogy a bányakapitányság a pénzügyminister úrtól, mint aki a bányahatóság legfőbb fóruma, egy erőteljesebb figyelmeztetést kapjon, hogy a bányákat a közbiztonság, a munkások életbiztonsága szempontjából szigorúan vizsgálja felül. Kétszeresen szükséges ez a felülvizsgálat azért, mert az utóbbi időben konjunktúra-bányászat folyik Magyarországon, olyan konjunktúra-bányászat, mely csak azt a célt tűzi maga elé, hogy minél több szenet termeljen ki és nem fektet súlyt az üzem biztonságára, nem fektet elég súlyt arra, hogy a munkás életbiztonsága meg legyen óva. Az egész üzemet egy pár évre rendezik be és nem törődnek azzal, hogy ez alatt az egypár év alatt ott néhány munkás el is pusztul. Ok csak arra vannak tekintettel, hogy minél jövedelmezőbb legyen ezalatt a rövid pár esztendő alatt az ő üzemük. Különösen méltóztassék meggondolni azt, hogy ezeknek a szerencsétlenül járt munkásoknak ellátása miképen történik, A mostani sze"