Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
164 A nemzetgyűlés 145. ülése '. évi június hó 27-én, szerdán. stráffal; ezek az irodai szolgák kategóriájába tartoznak. A fogyasztók terhére olyan őrült luxus és pazarlás folyik egyik-másik telepen, ( TJgy van ! TJgy van ! a széhöbalóldalon. ) szinte tobzódás abban, miképen költsék el azt a pénzt, amely nekik a szénfeleslegből marad, bogy én azt hiszem ennél a kérdésnél nem érdektelen, ha ezt a szempontot is felvetem. Mig az egyik oldalon azt látjuk, hogy teljesen könnyelműen kezelik a munkásság életét, am ig a veszélyes anyag szállítására nem megfelelő szakértelemmel kiképzett s fizikai erővel nem biró munkásokat alkalmaznak, mert hiszen 15 éves gyermek nem bir 25 kilós dinamitládákat cipelni — és 15 éves fiuknak kell halálukat lelniök az ilyen könnyelműség folytán, addig a másik oldalon ott látjuk a tobzódást, a kapitalizmus lelkiismeretlenségét, amikor minden lelkiismeretfurdalás nélkül végzi ezt a lehetetlen és kizsákmányoló munkát. (TJgy van ! TJgy van ! a széhöbalóldalon.) Épen ezért szükségesnek tartottam ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé terjeszteni és elvárom a pénzügyminister úrtól és a bányahatóságoktól is, hogy a jövőre nézve meg fog szűnni a rendeleteknek ez az enyhe kezelése s ehelyett a jövőben a rendeleteket szigorúbban fogják kezelni, hogy az ilyen sajnálatos balesetek ne történhessenek meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya ít.-T. dorogi bányatelepén f. hó 19-én történt robbanásról, mely alkalommal négy munkás halálát lelte? Hajlandó-e a pénzügyminister ur a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni annak megállapítására, hogy ezért a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség? Hajlandó-e a pénzügyminister ur a bányahatóság utján intézkedni, hogy az utóbbi időben elég sűrűn előforduló balesetek meggátlása céljából a szükséges óvintézkedések megtörténjenek?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Ennek a szegény országnak az az egyik szerencsétlensége, hogy sokkal több bankja van, mint amennyit az ország elbir. Már a világháború előtt megállapították, hogy Magyarországon több bank van, mint a 40 milliónyi lakossággal biró Franciaországban. Ez a beteges állapot ma is fennáll Magyarországon, csak fokozottabb mértékben, mert hiszen az ország területének 75 százalékát elvették és idegen megszállás alatt van, ellenben a bankoknak, a bankokráciának főfészke és központja, Budapest megmaradt s igy megmaradt a magyar betegségnek megerősitője. Minthogy nagyon sok a bank és tönkreteszi az ipart, kerenesetlenségnél négy munkás vesztette életét és ha megvizsgáljuk, hogy e négy munkás halálával micsoda károsodás érte a bányatársulatot, illetőleg a bánya nyugdíjpénztárát, azt látjuk, hogy a négy szerencsétlenül járt közül az egyik felvigyázó volt, akinek van megfelelő szolgálati ideje ahhoz, hogy nyugdíjat kapjon, a másik 28 éves, fiatalabb munkás volt, akinek felesége maradt hátra özvegyen és születendő gyermeke már nem fogja apját ismerni, a harmadik munkás nőtlen volt, ezzel szemben a társulat már nem tartozik semmiféle kötelezettséggel és még kevésbé tartozik kártérítéssel annak a 15 éves árva gyermeknek, akinek sem apja, sem anyja nem volt s aki ennél a szerencsétlenségnél szintén életét vesztette. Tehát a munkaadó, ugyebár, semmit sem reszkíroz az ilyen szerencsétlenségek alkalmával, az a nyugdíj pedig, amelyet a bánya-társpénztárak folyósítanak... * Propper Sándor: Havi 120 korona! Peyer Károly: ...olyan nevetséges, borravalószerü nyugdíj, hogy nem tudom, elegendő volna-e a legminimálisabb szükséglet kielégítésére, mert hiszen egészben a maximális nyugdíj, amelyet egyáltalában folyósitanak, 2—300 korona havonként... Propper Sándor: Hallatlan! Pikler Emil: Fél kiló kenyér! Peyer Károly : . . . tehát egy szégyenletes borravaló. De vannak esetek, amikor özvegyeknek, akiknek férje életét vesztette valamely szerencsétlenségben, 15 koronát folyósitanak ! Ezzel szemben azt látjuk, hogy egyik-másik társulat részéről őrült pazarlás folyik, építkezések terén igen nagy luxust fejtenek ki. Ne méltóztassanak itt a munkáslakásokat tekinteni; épen a dorogi társulatnál lehet elmondani azt, hogy amig a munkáslakásokra csak a minimális költségeket engedélyezte, addig a teleppel arányban nem álló nagy igazgatósági épület, központi épülettel, tisztviselői kaszinókkal s nem tudom mikkel terhelte meg a szénfogyasztókat, mert végeredményben mindezeket nekik kell megfizetniök. (Egy hang jobb felöl: Ez igy van!) Aki kimegy arra a telepre, lát ott meglehetősen furcsa egyéneket, különböző uniformisba öltözött embereket, lát ott olyan uniformisba öltözötteket, akiknek egyik oldalán tüzoltócsákány, másik oldalán pedig revolver van. Igen exotikus uniformisokba vannak öltözve ; nem tudom, ki tervezte, melyik festőművész csinálta ezeket az uniformisokat. Es ezek ott ép, egészséges, derék, munkabíró emberek vannak megbízva kint, az u. n. külszolgálattal, azalatt pedig, amig ilyen embereket alkalmaznak külszolgálatra, 15 éves gyermekeket állítanak oda dinamitot leszállítani az aknába. Lehet látni ott olyan embereket is, akik ugy járnak ott, mint valami császárvadászok, akik valamikor ehhez hasonló uniformisban jártak. Olyanok, mint a generálisok, két stráffal a pantallón, csakhogy nem piros, hanem zöld
