Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-141
10 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. gával itt a nemzetgyűlésen foglalkozom. Ez nem belügy, hanem magának a parlamentarizmusnak ügye. Pártok és pártszervezet nélkül parlamenti működést, parlamenti rendszert egyáltalán el sem lehet képzelni. A Ház vezetése attól a kapcsolattól függ, amiben a kormány feje és a többségi párt egymással van. Egy törvényhozó szervezetnek célja a minél több és minél eredményesebb munkának létrehozása, ebben a tekintetben pedig a kormányt a többségi párt kell, hogy támogassa ; az ellenzék feladata a munka minőségének javitása és emelése. Tehát nagyon is fontos a többségi párt belső válsága, (Zaj jobbfélöl.) különösen, amig fel nem ismerkedik az a veszedelem, amelyben ma vagyunk. (Zaj bal felöl.) Peidl Gyula: Nincs válság. Rassay Károly : Legalább is nincs el-válság ! Hegymegi-Kiss Pál : Amig e nemzeti veszedelem jelentősége fel nem ismertetik és az összefogás gondolata, a különböző pártoknak koncentrálása szükségképen ki nem jegecesedik, addig a többségi párt válsága különösen fontos. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy koncentrációra a ministerelnök ur egyáltalán nem kapható. De fontos a válság azért is, mert nézzünk csak ennek a pártnak a születésére. Minekünk ellenzékieknek nézet szerint jórészt erőszakkal, az állam gépezetének erőszakos működtetésével, a társadalmi ellentéteknek kiélesítésével jött létre ez a párt és ebben a tekintetben szolgálatot a ministerelnök urnák épen azok teljesítettek, akik most opponálnak. Külön célokra alakult szervezetek jöttek létre a választások alatt és most a szétválás esetén a hatalmat, a hatalomban való részesedést ezek a szervezetek, ezek az opponálok nem egykönnyen engedik ki a kezükből. A tömegekre fognak appellálni, a tömegekre igyekeznek majd hatni. Elő fog jönni, ha még elő nem jött egy uj programm, amely egyfelől túlzott antiszemitizmusban, másfelől nyilt, semmivel nem törődő irredentizmusban fogja a maga pontjait leszegezni, harmadsorban pedig az agrárreformokban minden pártra rá fog licitálni. (Zaj balfelöl) Rassay Károly: Nem biztos! Óvatosabb duhajok ezek ! Hegymegi-Kiss Pál: Mindez nehézzé teszi a kormány helyzetét, nem szolgálja az igán konszolidáció érdekeit s nehézzé teszi a helyzetet azért is, mert az egyes társadalmi rétegekben az elégületlenséget a végsőkig fogja felcsigázni. (Zaj balfelől.) PakotS József : A gazdag zsidónak igaza van, csak a szegénynek nincs! Ez az antiszemitizmus ! Szeder Ferenc : A gazdag zsidó és a gazdag ébredő nagyon megférnek egymással ! Pikler Emil: Keresztény és zsidó ébredők egy táborban vannak ! Hegymegi-Kiss Pál: A választások intézői, akikkel a ministerelnök urnák a jövendő előtt ennek a parlamentnek összeüléséért felelnie kellene, kilépnek a felelősségvállalásból és a ministerelnök ur abba a helyzetbe jut, mint az, akinek a közösen felvett kölcsönt egyedül kell majd megfizetnie. De magukkal viszik a gépezetnek titkos szimpátiáját is, amelyet most a választói névjegyzékek kiegészítésénél, a jogfosztásoknál is láttunk. Azok a szervezetek, amelyekről én csak annyit tudok, amennyit a tisztviselői plakátoknál olvastam, ahol ki voltak ezek húzva, fel fogják keresni az elégületlenséget, újra fognak szervezkedni, uj fejet adnak maguknak, s ezek a szervezetek felhasználhatók a népgyűléseken és felhasználhatók az utcán is, ahol pedig nem fognak konsziderálni, amire pedig a ministerelnök ur barátait kértük. Tehát levezetve az általam emiitett hasonlatot, ezt a kérdést egyáltalában nem lehet a Peel tétlenségével nézni. Miután láttuk a ministerelnök ur helyzetét az őt támogató pártok között, nézzük azokat a zárköveket, amelyekről megemlékeztem. Először foglalkozzunk a külpolitikával, nézzük meg a külpolitikának eredményeit, nézzük meg jelen külpolitikai állásunkat s ezekből okulást merítve foglalkozzunk a jövővel, feltétlenül semmi mással, csakis csonka Magyarország külpolitikájával, mert ahhoz, hogy Nagy-Magyarországot visszaszerezhessük, csonka Magyarország keli hogy helyes és egészséges külpolitikát folytasson. (Helyeslés balfelöl.) Horváth Zoltán: Ha abbahagyjuk a Smolen Tóni-politikát ! Kiss Menyhért : A Ballplatz politikájával kell szakítani ! Hegymegi-Kiss Pál: A ministerelnök ur külföldi útja nem csak azt mutatta meg, hogy mely külföldi hatalmak vannak mellettünk és melyek vannak ellenünk, hanem rávilágított a két hatalmi csoport közötti erőviszonyra is Nemcsak azt láttuk, hogy Anglia és Olaszország mellettünk foglalt állást, hanem azt is láttuk, hogy milyen határig és mily mértékben készek bennünket támogatni. Nemcsak azt tudjuk, amit régen tudtunk, hogy Franciország és a kisentente ellenünk foglalt állást, hanem azt is tudjuk, hogy ez az állásfoglalás milyen mértékig és mennyire képes elmenni velünk szemben. Mit ér először is a támogatás? Kétségtelenül le kell szögezni azt, hogy ennek a támogatásnak, a művelt nyugat két állama támogatásának értéke van és a megnyilatkozott szimpátiát hálás elismeréssel kell elkönyvelnünk. Nem szabad azonban a csillogó és hiu illúziók után futni. Aki a rideg valóságot akarja megvizsgálni, annak azt is meg kell fontolnia, mit ér tulajdonképen ez a támogatás. Yegyük először Angliát. Mindent megérne, ha Anglia teljes erővel mellénk állana segítségünkre. Azonban ki az az ember, aki csak egy pillanatra is elhiszi azt, hogy a győzhetetlen
