Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.
Ülésnapok - 1922-145
A nemzetgyűlés 145. ütése 191 vonalon; a főellenőr Jugoszláviában kap 129.390 koronát, az ellenőr 121.571 koronát, a hivatalnok 115,710 koronát, ezzel szemben a magyarországi vonalon a fizetés sehol meg nem üti ennek a felét sem. Az osztrákoknál pedig megdöbbentően nagy a differencia. Magyar koronába átszámítva akkor, és nem ma, a május hónapi fizetést, — tehát ma sokkal több, — a főfelügyelő kap 224.148 koronát, az osztrák vonalon, magyar koronában, a magyar vonalon 61.676 koronát. (Egy hang a baloldalon: Épen a negyedét.) A felügyelő 195.410 magyar koronának megfelelő osztrák koronát, a főellenőr 152.200 koronát, az ellenőrök 139.838 koronát, a hivatalnokok kapnak 10 évi szolgálattal 123 479 koronát és igy megy tovább. A magyar vonalakon divó fizetések legalább a dupláját tehát, de néhol látjuk a négy és ötszörösét is. Homonnay Tivadar: Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy Va2 után is egy pár perccel igénybe vehessem a t. Nemzetgyűlés idejét, és akkor kérnék öt perc szünetet. Tekintettel arra, hogy csak szakkérdéseket tárgyalok, kérem ezt, amennyiben nem méltóztatnak megengedni, hogy tovább beszéljek, akkor nem kérem a szünetet. Elnök: A képviselő ur a házszabályok szerint nem intézheti a nemzetgyűléshez ezt a kérelmet, mert az ülés meghosszabbitását csak az a szónok kérheti, akit a tárgyalásokra szánt idő utolsó negyedórájában kérnek fel (Igaz! ügy van! a jobboldalon) Homonnay Tivadar : Köszönöm ! Nem kérek akkor szünetet sem. Ezek után áttérek a munkások helyzetére, és tekintettel arra, hogy igen rövid az idő, nagyon röviden fogok foglalkozni ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mert más képviselőtársaim is — névszerint Szabó József képviselő ur is és több képviselőtársam is — a munkáskérdésekkel már foglalkoztak a nemzetgyűlés előtt. A magyar államvasutaknál és a déli vasutak magyarországi vonalain kéri a munkásság, hogy az egyezményes bérrendszer megreformáltassék. Ma az a helyzet, hogy az egyezményes bérrendszert 1913. évben állapították meg. 1913-ban ennek a bérrendszernek alapja filléreket tett ki, alig egypár koronát. Az a szorzókulcs, amelyet annak idején megállapítottak, olyan minimális, amely ma számba sem jöhet. A közelmúltban megállapított szorzókulcsok sincsenek már arányban a drágasággal. Az egyezményes ár, amely ma a vasutaknál megállapittatott, sem fedi tényleg a fogalmat. Az egyezmény az, amit a munkaadó és munkás kölcsönösen megállapít. Ez pedig nem történt meg a vasutaknál, mert a munkaadó egyoldalii an állapitotta ezt meg. Ma az egyezményes ár nem egyezményes árnak, hanem, inkább kény szerárnak volna elnevezendő. E mellett az egyezményes ár mellett is a vasutak munkásai nem dolgozhatnak annyit, NAPLÓ XII] '. évi június hó 27-én, szerdán. 143 mint amennyit kívánnának, mert bizonyos teljesítményen felül a munkát nem irják az ő javára és nem honorálják. Uj bérrendszerre van szükség az államvasutaknál, amely a drágasággal lépést tart. Lehetetlen állapot az, hogy az államvasutaknál pl. egy napszámos 3—4 ezer koronáért dolgozik havonta. Igaz, hogy kap természetbeni ellátást, vagy ennek a megfelelő értékét, de ezért az értékért nem érdemes — azt mondják ők — reggeltől estig dolgozni. Az államvasutaknál a nem ipari munkásságnak, a napszámoskérdésnek a megoldását tartom én az egyik legkényesebb, legnehezebb, de feltétlenül megoldandó kérdésnek. A nem ipari munkás díjazása a vasutaknál ma olyan csekély, hosy havonta 18—20 ezer koronára megy csak fel, ezzel szemben a legalsóbb fizetési osztályba tartozó altiszt 25—30 ezer koronát kap. Ez az oka főképen a munkásságnál, hogy a természetbeni ellátás ellen foglal állást. A munkásság nagy része szorgalmasan dolgozva látja azt, hogy a könnyű lelkiismeretű munkástársainak egyike-másika kihasználja a rendeletnek azt a pontját, amelynek értelmében ha 12 napot dolgozik egy hónapban, már jogot szerzett a kedvezményes ellátásra, Látja azt, hogy a könnyű lelkiismeretű munkás nem adja a munkát, az anyagot a szakképzett munkás keze alá, látja, hogy néha-néha a művezetőnek kell segitenie és az ő munkája bizonyos órán felül nem honoráltatik ugy, ahogy azt honorálni kellene. Rá kell mutatnom arra, hogy a munkásság között az elkeseredés azért is nagy, mert az államvasutaknál és a többi vasutaknak egyes kategóriában és műhelyeiben különbözőképen honorálják a munkát. Más az a gyári munkás, aki ugyanolyan ipari képzettséggel rendelkezik, másképen honorálják a pályafentartó, a szertári és vontatási és másképen a műhelymunkást. Minden munkás az általa végzett munkának megfelelőleg díjaztassék, bérének ellenértéke a végzett munka legyen. A családi pótlék az illetménynek kisebbik részét képezze. A családi pótlék által honoráltassék ugyan, de kisebb mértékben, mint a fizetéssel. Ezt a megoldást tartsa a kormány szem előtt, mert ez egyedül igazságos és szociális A munkásság nyugalmának és eredményes munkalehetőségének helyreállítása céljából szükséges, hogy az emelkedő drágasághoz mérten állapittassék meg a munkabér és ne kullogjon állandóan a drágaság után. A munkásság, ugy mint a nyugdíjazott, csak hosszú idő után tudja megkapni az ő illetményeit, felemelt munkabérét. Ezért a munkások már időtlen idők óta kérik azt, hogy a nyugbérintézetnek tagjai lehessenek, ne 3 évi jó szolgálat, hanem 1 évi szolgálat után. Mert ma az a helyzet, hogy ha egy munkás az államvasutaknál és a többi vasutaknál dolgozott és letelik az ő ideje, akkor a főnök azt mondja neki, hogy nagyon jól végezte a munkáját, de 21