Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

144 A nemzetgyűlés 145. ülése 1923. ein június hó 27-én, szerdán. véglegesíteni nem lehet, menjen csak el 4 hónapra sétálni és majd 4 hónap múlva jöjjön vissza és nyugodt lehet, hogy vissza fogják venni. Ezzel azonban a munkaideje megszakittatott és elvesztette a jogát arra, hogy állami alkalmazott legyen. Azután sérelme a munkásságnak, hogy a ma kinevezett és ugyanoly képzettségű munkások nem kapják ugyanazt az órabért és fizetést, mint a 15—20 év óta alkalmazott munkás. Azután azt kérik, igen helyesen, hogy az 1917 : XIV. és az 1907 : L. tcben alakitott munkás fegyelmi bíróság elsőfokú határozatai megfelebbezhetők legyenek. Igazság talán dolog az is, hogy azoknak a munkásoknak szolgálati idejét, akik a harctéren végigszolgálták a háborút, nem tudják be ugy, mint a többi alkalmazottaknak. A tüzelőanyagot szintén később kapják, mint a többi alkalmazottak. Főpanaszuk azonban az, hogy a nyugbér ügy nincs a mai viszonyoknak megfelelően rendezve, nyugbérükből megélni képtelenek és végkimerülésig kénytelenek dolgozni. A munkások hajlandók a legmesszebbmenő áldozatokra és hajlandók a megfelelő járulékot fizetni. Panaszkodnak még az igen kis számot kitevő podgyászhordárok azért, mert tőlük a kormány a kedvezményes ellátást megvonta. Csak annyit mondok, hogy az államvasutnak kötelessége jól fizetni alkalmazottait, s ugy gondoskodni róluk, hogy az élelmiszereket meg tudják szerezni. Az államvasutaknak van egy kiváló, 30 esztendő óta fennálló konzuma, az ugynevezet vasúti fogyasztási szövetkezet. Azt látjuk, hogy ez nem részesül olyan kedvezményekben, amilyenekben részesült a múltban. Feltétlenül szükséges, hogy a kormány intézkedjék, hogy a magyar államvasutak Fogyasztási Szövetkezete ezentúl ismét részesüljön a szállítási kedvezményekben, mint békében történt. Az idő előrehaladván az államvasutakkal nincs módomban már tovább foglalkozni s ezért a következő határozati javaslatokat vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy az államvasutaknál és a magyarországi többi vasutaknál alkalmazott munkások, akik egy esztendőn át kifogástalanul szolgálatot teljesítettek, állandósittassanak és a nyugbér intézetnek tagjai lehessenek. Ez iránt az intézkedéseket a kormány tegye meg.« »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy intézkedjék az iránt, hogy a külön munkás fegyelmi bíróság elbocsátást kimondó határozatai megfellebbezhetek legyenek és egy külön másodfokú fegyelmi bíróság állíttassák fel.« »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nyugbérügy a mai viszonyoknak megfelelően rendeztessék és hogy a háborúban résztvett munkásoknak a háborúban eltöltött ideje a nyugbérre jogosító időbe beleszámittassék, épugy, mint a kinevezett alkalmazottaknak ez beszámittatik.« Ezek után rátérek egy másik érdemes kategória helyzeténe?: ismertetésére és ennek javítását kérem. Kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék ennek a kategóriának érdekeit szivén viselni és eziránt benyújtandó határozati javaslataimat elfogadni. A magyar királyi posta személyzetérői kívánok szólani. A magyar királyi posta személyzete többféle kategóriából áll Az igazgatási ágban, az úgynevezett közigazgatásnál szolgálatot teljesítenek a mérnökök, jogászok és orvosok. A másik kategóriában a középiskolai képzettséggel biró és postatiszti tanfolyamot végzett postatisztek. A harmadik kategóriában a négy középiskolát elvégzett tisztviselők, akik ugyancsak szakvizsgával rendelkeznek, és a nők. A posta-, távírda- és távbeszélőszemélyzet jelenleg kétféle fizetési rendszerbe van sorozva. Az 1893. évi IV. te kimondja, hogy az állami postások állami alkalmazottak s állami fizetési rendszerbe soroztatnak. Az alkalmazottak harmadik csoportja, a postamesterek, egyáltalán nincsenek fizetési csoportba beosztva. Ez a rendezés a posta személyzetére igen hátrányos, mert nem vette figyelembe a posta munkájának különleges természetét, azt, hogy a posta a hivatalos órán túl mit, milyen minőségben, milyen gyorsan dolgozik. , A posta személyzetének munkaereje felőrlődik épugy, mint az államvasutak személyzetének munkaereje. A posta-, távírda- és távbeszélőszemélyzet kezelői szolgálata nem irodai szolgálat. Ez a kezelői szolgálat a gazdasági élet kívánalmaihoz mérten, az állam érdekeinek szükségletéhez képest naponként végzi el munkáját. Nem kényelmes irodai munkát végez, hanem teendőit a szolgálatait igénybe vevő közés magánszükséglet határozza meg. A kezelési szolgálat nem dolgozhatik restanciákkal. Mindennap el kell végeznie azt, amit a köz- és magánérdekek ráparancsolnak. Épen ezért a posta személyzete szomorúan látja azt, hogy a postaszemélyzet az állam mostohagyermekei közé tartozik. A posta alkalmazottai panaszaikkal több mint 12 esztendő óta járnak egyik ministertől a másikig. De a ministerek csak ígérnek, cselekedetet nem látunk sehol. Néhai Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi minister felhatalmazást nyert annak idején épen a posta Emiltett különleges helyzetére és munkájára való tekintettel, hogy a személyzetet az államvasuti fizetési rendszerhez hasonló fizetési csoportokba ossza és ugy fizessék a postásságot, mint az államvasuti alkalmazottakat. Ez meg is történt, de nem volt benne köszönet. A minister kiadta a rendeletet, hogy a IX.

; X. és XI. fizetési osztályba tartozó postások az egyik fizetési osztályba való kinevezése alkalmával, a VII. és VIII. fizetési osztályba való kinevezés alkalmával ne léptettessenek elő, hanem neveztessenek ki. Az 1911. évi XIV. te. ezzel a postásságot két csoportra osztotta. Az egyik a főiskolai végzettségű és számvevőségi tisztvi-