Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-145

142 A nemzetgyülAs 145: ülése 1923. évi június hó 27-én, szerdán. a funkciót végzi el, amelyet az államvasutaknál esetleg oda beosztott tisztviselő, vagy a postán ugyanolyan kvalifikációval biró tisztviselő. Nem akarok más kategóriabelieket sérteni azzal, hogy ebbe a segédtiszti státusba nem volnának besorozhatok, de engedelmet kérek, még sem helyes az, hogy a kormány kreálta ugyan a segédtiszti státust, de az államvasuti alkalmazottaknak olyan nagy tömegét hozta be ebbe a sátusba, hogy azok az alkalmazottak, akik előbb csak azt kívánták, hogy aaból a másik státusból kikerüljenek, most, magukkal rántva az egész sok ezernyi tömeget azt kivánják már — helyesen — hogy feljebb menjenek és ismét válasszák el őket azoktól, akiktől el akarnak válni. Nem olyan nagy azoknak az alkalmazottaknak a száma, kik iskolai képzettségük és különleges beosztásuk következtében a tisztviselői címet és jelleget kivánják elnyerni épugy, mint ahogy az államiak egyik-másik kategóriájánál már meg is van. Ezekre nézve különösen erkölcsi érték az, hogy elválasztassanak a többi kategóriától. Anyagi megterhelést ez igazán keveset ró az államra, azért bátor vagyok beterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Máv. négy középiskolai képesítéssel biró és tisztviselői szolgálatot végző, a jelenlegi Máv. B. segédtiszti táblázatba tartozó segédtisztek, nevezetesen irodai segédtisztek (irodakezelők, kezelőnők), az üzemi segédtisztek közül az állomáselőljárók, állomásfelvigyázók és távirászok ugyanúgy biráltassanak el, mint a középiskola négy osztályának elvégzéséhez kötött állásokban lévő állami tisztviselők, s a beterjesztendő törvényjavaslatban ily irányban intézkedjék.« Az utazó személyzetnél ugyancsak azt látjuk, hogy az óradíjak nincsenek arányosan megállapítva, az óradíjak között igen nagy a differencia; sokkal nagyobb, mint ahogy az 1893. évi IV. tcikkben meg volt állapítva. Ezért szerintem az volna a kormány kötelessége, hogy az óradíjak között már az altiszti utazószemélyzetnél minél kisebb differenciát állapítson meg. A mozdonyfütők és vontatási ideiglenes alkalmazottak azt kérik, hogy akik kifogástalanul szolgálnak, hat hónapig mint órabéresek, hat hónapon túl, mint napidíjasok és három év után mint kinevezettek alkalmaztassanak. Ugyancsak kérik, hogy az egyenruhaellátásban épugy részesüljenek, mint a többiek. Az idő nagyon előrehaladt és nem tudom, kész leszek-e, azért a vasúti alkalmazottak vasúti utazási kedvezményére vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy a vasutasság tudatában van annak, hogy az 1907 :L. te/ és az 1914. évi XVII. te. 103. §-ának második pontja értelmében a kormányzat fel van jogosítva arra, hogy a vasúti díjkedvezményeket módosíthassa. A vasúti tisztviselők és alkalmazottak azonban olyan különleges szolgálatokat teljesítettek, hogy igazán nem érdemelnék meg azt, hogy tólük az eddig élvezett kedvezmény elvonassék. A betegsegélyezés intézménye körül is nagy nehézségek vannak az államvasutaknál és a többi vasutaknál, mert igen kevés az orvos és kevés szakorvost állítanak rendelkezésre. A Máv. műszaki hivatalnokokra is ki óhajtok térni azért, mert a kormány a legutóbbi alkalommal kiadott rendeletében a műszaki pótlékokat csekély mértékben állapította meg. Műszaki pótlékokban részesítette a mérnököket, a műszaki tisztviselőkre azonban ezt a műszaki pótlékot nem állapította meg, holott ilyen műszaki pótlékban a műszaki tisztviselők évekre visszamenőleg részesültek. A magyar államvasutaknál ugyanis nagyon megérezhető a mérnökök hiánya és ezek a műszaki tisztviselők vannak hivatva arra, hogy műszaki teendőket végezzenek, ugy bent a hivatalokban, mint a külszolgálati ágakban. Ezeket a műszaki tisztviselőket, akik e funkciót elvégzik, ebben a műszaki pótlékban is kell részesíteni. Igen sok olyan műszaki tisztviselő van azonban, akiket nem azon a helyen foglalkoztat az államvasút, amely az ő képzettségüknek megfelel, és amelyen nagyobb munkateljesítményt tudnának felmutatni. Azért kérem a kormányt, hogy a műszaki tisztviselőket a műszaki képesítésüknek megfelelőleg foglalkoztassák, és azon a helyen, ahol szakképzettségüket kifejezésre tudják juttatni és kamatoztatni tudja az államvasút. Arra kérem még a kormányt, hogy azokat, akiket nem óhajt ott alkalmazni, műszaki pótlékban részesítse. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatomat kívánom benyújtani (olvassa) : »Utasítja a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a Máv. műhelyeiben és egyéb műszaki ágazatainál szolgálatot teljesítő, állami felső ipariskolát végzett »műszaki« hivatalnokok (ellenőrök, főellenőrök, felügyelők) részére, épen ugy, mint a mérnökök részére a műszaki pótlék, művezetők részére a művezetői pótlék — műszaki hivatalnoki pótlék — folyósittassék.« Az államvasutakkal kapcsolatban legyen szabad még csak arra rátérnem, hogy milyen groteszk helyzetben van a Déli vasút. A szerencsétlen trianoni szerződés rendelkezései szerint a Déli vasút három vonalra oszlik: a magyarországi vonalra, az osztrák vonalra és a jugoszláv vonalra. A helyzet azonban az, hogy ma a Déli vasút alkalmazottai, akik átcsatoltattak Ausztriához, sokkal magasabb fizetést kapnak, mint a mi délivasuti alkalmazottaink... Strausz István : Arányosítva. Homonnay Tivadar : Ténylegesen is, mert magyar koronába átszámítva bátor leszek a nemzetgyűlésnek egypár adatot felsorolni. A jugoszláv vonalon szolgáló délivasuti főfelügyelő kap 138.966 magyar koronát, a magyarországi vonalon 61.000 koronát, tehát több mint a dupláját, a felügyelő kap 130.000 koronát, amely szintén több, mint a duplája a magyarországi