Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. 7 akarja megoldani a javaslat, még pedig az egységes fizetési rendszer szisztémájával. Itt a pénzügyi bizottság pótlólag még egy beszúrást tartott szükségesnek a kir. itélőbirák és az ügyészek érdekeire való tekintettel (Általános helyeslés.), akiket, mint méltóztatnak tudni, a múltban is. rendkívüli működési pótlék illetett meg, amely rendkívüli működési pótléknak épen az volt a különös indoka, bogy a bírói összeférhetlensóg és a bírói és ügyészi funkció rendkívüli fontossága és más, nagyon fontos alkotmányjogi szempontok szükségessé tették nemcsak a külön bírói és ügyészi státus létesítését, hanem azt is, hogy a birák és ügyészek részére bizonyos külön pótlék áliapíttassék meg. Ezt a pótlókot a nemzetgyűlés nemcsak, hogy megszavazta, hanem még az illetmény-változtatások során mindenkor gondoskodott arról is, hogy ez a külön bírói és ügyészi pótlék megfelelőképen emeltessék abban az arányban, mint a tisztviselők többi illetményei. Szükségesnek tartotta tehát a pénzügyi bizottság e kiegészítést azért, hogy amikor a generális fizetésjavitás során a birák és ügyészek illetményei is egy összegben lesznek megállapítva, a bírói és ügyészi fizetések megszabásánál külön is figyelembe vétessék az ő rendkívüli működési pótlékuk. A fizetések tekintetében a kormányhatóságnak adott pouvoir igazán csak kereteket szab meg, mert hiszen ma számszerűleg előre megállapítani a fizetéseket nem lehet, (Ugy van !) Ez kétségsógkivül olyan hatáskörrel való felruházás, illetőleg hatalom, amely a kormánynak adatik, mely egészen szinguláris jelenség, s amelyhez hasonlót a törvényhozás részéről eddig hiába keresnénk, amely azonban a mai viszonyok között teljességgel elkerülhetetlen, épen a közszolgálati alkalmazottak érdekeire való tekintettel. (Igás! Ügy van! Helyeslés.) Egy uj bekezdést is iktatott be a bizottság, és ez a 15. § utolsó bekezdése, amely az eddig u. n. átmeneti személyi pótléknak újjáalakítására vonatkozik, s amely azokat a közszolgálati alkalmazottakat illette meg, akik a harctéren szolgálatot teljesítettek. Ez a kérdés annak idején meglehetősen incidentaliter rendeztetett a nemzetgyűlés plénumában," és ez rendezés igen sok hiányt és igazságtalanságot hagyott hátra, amit most pótolni, kiküszöbölni kellett. Ez az intenció vezette a bizottságot, amikor az erre vonatkozó javaslatot elfogadta, másrészt pedig annak belátása, hogy a közszolgálati alkalmazottak bizonyos kategóriáinak ebből pótlékból való kizárását nem tartotta helyesnek. Epen ezért a javaslat expressis verbis kiterjesztette ezt a pótlékot az eddig kihagyott kategóriákra, a gyakornokokra, segédtisztekre és altisztekre is, akik épen ugy résztvettek, sőt talán szokszor jobban is szenvedtek a háborúban, mint azok, akik ma tisztviselői minőségben szolgálnak mint közalkalmazottak. A 16. § a közalkalmazottak lakáspénzére vonatkozólag kimondja azt a generális elvet, hogy a lakásilletményeket ezentúl egységesíteni kell, és pedig az annak idején kiadott 3010/M. E. sz. rendelet értelmében. Mivel azonban ez csak fél rendszabály lenne, a javaslat jogkört ad a kormánynak arra is, hogy ezen a lakásrendeleten a kormány a változott viszonyok szerint saját hatáskörében — tehát nem törvényhozási utón — ép ugy változtathasson, amint a fizetéseket illetőleg. Ebben a szellemben oldatott meg a nyugdíjasok kérdése is. E tekintetben a pénzügyi bizottság külön rendelkezéseket felvenni nem látta szükségesnek s igy a vonatkozó szakaszt hosszasabban ismertetnem sem kell, annál kevésbé, mert a pénzügyminister ur a plenáris ülésen is releváns kijelentéseket tett e tárgyban, amely kijelentések megfelelnek e törvényszakasz tételes rendelkezéseinek. Mint leglényegesebb rendelkezést, kiemelem talán mégis azt, amely megváltoztatja a nyugdíjtörvénynek azon intézkedését, hogy öt évi szolgálat után is nyugdíjba mehetett egy állami alkalmazott. Ez a javaslat öt évi szolgálat után ezentúl nem állapit meg nyugdíjigényt, hanem csak 9 év és 6 hónap letelte után, vagy is ugy, mint a régebbi nyugdíjtörvényben volt, amelyben szintén 10 esztendőben volt megszabva az a minimális szolgálat, amely után egy állami alkalmazott nyugdíjjogosultsággal birt. Mivel a tisztviselők javadalmazásának kérdése igen súlyos és nagy komplexum, szükség volt arra, hogy az előbbi szakaszokban lefektetett speciális felhatalmazáson kivül még egy egészen generális felhatalmazást adjunk a kormánynak arra nézve, hogy mindazokat az intézkedéseket megtehesse, amelyek az előbbi szakaszokban megadott különös felhatalmazások keresztülvitelére szükségesek. Itt ismét szükségesnek találta a pénzügyi bizottság, hogy felemlítse az 1920 : XX. tcikket, amely a külön birói státusra vonatkozik, és amely külön birói státust továbbra is fenn kívánta tartani. A 19. § kimondja a ministeri javaslattal egyetértőleg a fegyveres testületek illetményeire vonatkozó rendelkezési jogot is, amely az előbbi szakaszokból logikailag folyik. Legfeljebb arról a változtatásról számolhatok be a t Nemzetgyűlésnek, hogy a bizottság bizonyos oldalról jött aggály megnyugtatása végett szükségesnek tartotta, hogy itt a fegyveres testületeket taxatíve felsorolja, hogy valami kiterjesztő magyarázat ne legyen itt lehetséges. A 20. § a kedvezményes ellátásra vonatkozólag még egy évi halasztást ad. Ez olyan kérdés, amely kétségkívül igen nagy fontosságú és államháztartási szempontból nagy kihatású, de ennek a meghosszabbítása elől a pénzügyi bizottság szintén nem akart kitérni, miért is a ministeri javaslatot ugy, ahogy volt, szószerint elfogadta. Egyetlen rendelkezés a javaslatban, amely nem szigorúan véve pénzügyi természetű, az ár-