Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

8 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. drágító visszaélésekről szóló 1920. évi XXVI. tcikk hatályának meghosszabitására vonatkozik, amelyre a 21. § tér ki. A 22. § egészen uj szakasz, amely szintén nem kivan bővebb indokolást. Egész generálisan az egész büntetőtörvénykönyvre és egyáltalában büntető rendelkezéseket tartalmazó összes tételes törvényeinkre és jogforrásainkra nézve kimondja, hogy a valutánk eltolódása folytán szükséges intézkedéseket ugy az értékhatárok megállapí­tásánál, mint a büntetési tételek magasságánál, a ministerium rendeletileg megtehesse. A legutolsó, 23. §-nál a bizottság két be­szúrást tartott szükségesnek, egyrészt, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek nem szigorúan véve a pénzügyi kormányzatot érintik, a pénzügy­minister a többi szakministerrel egyetértőleg hajtsa végre, másrészt pedig bevette a bizottság azt, hogy a törvényjavaslat 7. és 8. §-aira, amelyek az adózó polgárok szempontjából kétség­telenül a legsúlyosabbak, nem a generális végre­hajtási rendelkezés, vagyis az azonnali végrehaj­tási rendelkezés alkalmaztatik, hanem hogy ezekre nézve épen az 1920. évi XXXIV. te. 135. §-ában foglalt elvek szem előtt tartásával külön életbeléptetési határidőt állapit meg a pénzügyminister. Ezek volnának azok a rendelkezések, amelye­ket a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz. Két­ségtelen dolog, hogy sok olyan intézkedés van a javaslatban, amelyeket normális viszonyok között az indemnitási javaslat nem tartalmazott volna. De mégis ki kell emelnem azt, hogy ezek az intézkedések heterogén természetűek és speciáli­sak ugyan, de ismétlem, egyik sem olyan — kivéve épen az árdrágitó visszaélésekre vonat­kozó szakaszt — amely ne volna szigorúan véve pénzügyi természetű. De nemcsak hogy pénzügyi természetűek, hanem olyanok is, amelyek rend­kívül sürgősen várják a megoldást. Épen erre való tekintettel, hogy pénzügyi és sürgős ren­delkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat, nyu­godt lelkiismerettnl merem a nemzetgyűlésnek ajánlani elfogadásra és kérem is, hogy azt ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni mél­tóztassék. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés! Köte­les tisztelettel veszem tudomásul az elnök urnák a vita menetére vonatkozólag szívből jött figyel­meztetését. Őszintén sajnálom azonban, hogy ezt a figyelmeztetést az alkotmányos gyakorlat­nak megfelelően a ministerelnök nr és a pénz­ügyminister ur alá nem támasztották, az indem­nitási vita kezdetén expozét nem tartottak s igy a vita kereteit nem szabták meg. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol a kormány?) Kiss Menyhért: Meg sem jelennek! Meskó Zoltán : Valószínűleg lemondtak, azért nincsenek itt! Horváth Zoltán : Nincs szükség a nemzet­gyűlésre ! Hegymegi-Kiss Pál: Alkotmányos kötelessé­gem rámutatni arra is, hogy a vita kezdetén az előadói előterjesztéseknél a kormány egyetlen tagja sincs jelen. Meskó Zoltán : Nem fordult elő, mióta par­lament van! Pikler Emil : Szovjetnek tartják ezt a nemzet­gyűlést ! Hegymegi-Kiss Pál : Az első indemnitási vita alkalmával a ministerelnök ur azt mondotta, hogy normális viszonyok között az indemnitási vita nem nyúlhat hosszura. Véleményem szerint erre az indemnitási vitára ma feltétlenül szükség van. (Felkiáltások a baloldalon : Nagy szükség / Ma nem az egyszerű felhatalmazási törvényről van szó, ma nem lehet parlamenti szokásra hivatkozni. A külföldi ut teljes eredménytelensége után (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőhalaidalon. Mozgás jobbfdől.) és rettenetes gazdasági hely­zet ós válság mellett, amelyeknek belső jelen­tőségét még fokozza a kormányt támogató többségi párt belső válsága is, ennek a vitának kimerítőnek, tartalmasnak és igaz hazafiságtól áthatottnak kell lennie Tárgya a rombadőlt Magyarország fenma­radása, megtartása és jövőjének megalapozása. Mi magyarok, akik mindenünket elvesztettük, azt a csodás bűvös szert keressük, amellyel e kinos tusáját vivő országot a bajból kivezethes­sük és mindenünket visszaszerezhessük. Nagy Ernő : Csakhogy kevesen vagyunk ám olyanok, ez a baj ! A húsosfazék jobban ízlik ! (Mozgás a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Maguknak még belső válsá­guk sincs ! Hegymegi-Kiss Pál : Nem szép beszédekre van szükség, hanem tartalomra : ki kell terjesz­kedni a fenyegető veszedelmek mindegyikére. Ne a szónoki sikerre való törekvés, ne a feltű­nés vágya vezesse a beszélőket, hanem hogy mindannyian fogjunk össze, segítsünk és ment­sük meg azt, ami még megmenthető (Altalános élénk helyeslés.). Én, akit rövid parlamenti működésem ideje alatt mindig áthatott a szemközt ülők össze­hozásának gondolata, jó szolgálatot vélek tel­jesíteni akkor, amikor erre a helyes vágányra állítom be a vita vonatát, (Helyeslés.) amelynek végső állomása a hit világába tartozó az a gondolat lesz, amelyet a temető kapuján látunk, amelyet hiszünk, vallunk a templomban, és a földi lét múlandóságait érezve, őrizzük szivünk belső rejtekében : Resurgimus, feltámadunk ! Hogy hogyan jutunk el idáig, hogyan vál­hatik a mai reménytelenségünk közepette ez a gondolat benső meggyőződésünkké, nehéz az utat megtalálni. Lehet, hogy az én képességeimet meghaladja. A jószándókot azonban, a gyűlöl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom