Nemzetgyűlési napló, 1922. XIII. kötet • 1923. június 20. - 1923. július 10.

Ülésnapok - 1922-141

8 A nemzetgyűlés 141. ülése 1923. évi június hó 20-án, szerdán. drágító visszaélésekről szóló 1920. évi XXVI. tcikk hatályának meghosszabitására vonatkozik, amelyre a 21. § tér ki. A 22. § egészen uj szakasz, amely szintén nem kivan bővebb indokolást. Egész generálisan az egész büntetőtörvénykönyvre és egyáltalában büntető rendelkezéseket tartalmazó összes tételes törvényeinkre és jogforrásainkra nézve kimondja, hogy a valutánk eltolódása folytán szükséges intézkedéseket ugy az értékhatárok megállapításánál, mint a büntetési tételek magasságánál, a ministerium rendeletileg megtehesse. A legutolsó, 23. §-nál a bizottság két beszúrást tartott szükségesnek, egyrészt, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek nem szigorúan véve a pénzügyi kormányzatot érintik, a pénzügyminister a többi szakministerrel egyetértőleg hajtsa végre, másrészt pedig bevette a bizottság azt, hogy a törvényjavaslat 7. és 8. §-aira, amelyek az adózó polgárok szempontjából kétségtelenül a legsúlyosabbak, nem a generális végrehajtási rendelkezés, vagyis az azonnali végrehajtási rendelkezés alkalmaztatik, hanem hogy ezekre nézve épen az 1920. évi XXXIV. te. 135. §-ában foglalt elvek szem előtt tartásával külön életbeléptetési határidőt állapit meg a pénzügyminister. Ezek volnának azok a rendelkezések, amelyeket a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz. Kétségtelen dolog, hogy sok olyan intézkedés van a javaslatban, amelyeket normális viszonyok között az indemnitási javaslat nem tartalmazott volna. De mégis ki kell emelnem azt, hogy ezek az intézkedések heterogén természetűek és speciálisak ugyan, de ismétlem, egyik sem olyan — kivéve épen az árdrágitó visszaélésekre vonatkozó szakaszt — amely ne volna szigorúan véve pénzügyi természetű. De nemcsak hogy pénzügyi természetűek, hanem olyanok is, amelyek rendkívül sürgősen várják a megoldást. Épen erre való tekintettel, hogy pénzügyi és sürgős rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat, nyugodt lelkiismerettnl merem a nemzetgyűlésnek ajánlani elfogadásra és kérem is, hogy azt ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés! Köteles tisztelettel veszem tudomásul az elnök urnák a vita menetére vonatkozólag szívből jött figyelmeztetését. Őszintén sajnálom azonban, hogy ezt a figyelmeztetést az alkotmányos gyakorlatnak megfelelően a ministerelnök nr és a pénzügyminister ur alá nem támasztották, az indemnitási vita kezdetén expozét nem tartottak s igy a vita kereteit nem szabták meg. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol a kormány?) Kiss Menyhért: Meg sem jelennek! Meskó Zoltán : Valószínűleg lemondtak, azért nincsenek itt! Horváth Zoltán : Nincs szükség a nemzetgyűlésre ! Hegymegi-Kiss Pál: Alkotmányos kötelességem rámutatni arra is, hogy a vita kezdetén az előadói előterjesztéseknél a kormány egyetlen tagja sincs jelen. Meskó Zoltán : Nem fordult elő, mióta parlament van! Pikler Emil : Szovjetnek tartják ezt a nemzetgyűlést ! Hegymegi-Kiss Pál : Az első indemnitási vita alkalmával a ministerelnök ur azt mondotta, hogy normális viszonyok között az indemnitási vita nem nyúlhat hosszura. Véleményem szerint erre az indemnitási vitára ma feltétlenül szükség van. (Felkiáltások a baloldalon : Nagy szükség / Ma nem az egyszerű felhatalmazási törvényről van szó, ma nem lehet parlamenti szokásra hivatkozni. A külföldi ut teljes eredménytelensége után (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőhalaidalon. Mozgás jobbfdől.) és rettenetes gazdasági helyzet ós válság mellett, amelyeknek belső jelentőségét még fokozza a kormányt támogató többségi párt belső válsága is, ennek a vitának kimerítőnek, tartalmasnak és igaz hazafiságtól áthatottnak kell lennie Tárgya a rombadőlt Magyarország fenmaradása, megtartása és jövőjének megalapozása. Mi magyarok, akik mindenünket elvesztettük, azt a csodás bűvös szert keressük, amellyel e kinos tusáját vivő országot a bajból kivezethessük és mindenünket visszaszerezhessük. Nagy Ernő : Csakhogy kevesen vagyunk ám olyanok, ez a baj ! A húsosfazék jobban ízlik ! (Mozgás a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Maguknak még belső válságuk sincs ! Hegymegi-Kiss Pál : Nem szép beszédekre van szükség, hanem tartalomra : ki kell terjeszkedni a fenyegető veszedelmek mindegyikére. Ne a szónoki sikerre való törekvés, ne a feltűnés vágya vezesse a beszélőket, hanem hogy mindannyian fogjunk össze, segítsünk és mentsük meg azt, ami még megmenthető (Altalános élénk helyeslés.). Én, akit rövid parlamenti működésem ideje alatt mindig áthatott a szemközt ülők összehozásának gondolata, jó szolgálatot vélek teljesíteni akkor, amikor erre a helyes vágányra állítom be a vita vonatát, (Helyeslés.) amelynek végső állomása a hit világába tartozó az a gondolat lesz, amelyet a temető kapuján látunk, amelyet hiszünk, vallunk a templomban, és a földi lét múlandóságait érezve, őrizzük szivünk belső rejtekében : Resurgimus, feltámadunk ! Hogy hogyan jutunk el idáig, hogyan válhatik a mai reménytelenségünk közepette ez a gondolat benső meggyőződésünkké, nehéz az utat megtalálni. Lehet, hogy az én képességeimet meghaladja. A jószándókot azonban, a gyűlöl-