Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-134

A nemzetgyűlés 13L ülése 1923. évi június hó 7-én, csütörtökön. 127 a napi drágulással, hogy akkor még a t. pénz­ügyminister ur sújtja ilyen időben őt azzal, hogy már élvezett kedvezményeket elvon? Ezt az álláspontot tarthatatlannak mondom, de annak tartja a pénzügyminister ur is, mert hiszen a pénzügyminister ur Parisban máskép beszélt A t. pénzügyminister ur Parisban önmagát cáfolta meg, mert saját maga mondta Parisban azt, hogy nem lehet addig a kedvezményes ellátás visszafejlesztésére gondolni, amig pénzünk értéke nem állandósul. Már pedig, hogy nem állan­dósul, Parisban ezt az egyik feltételt mondta a minister ur. Propper Sándor : Ki kell terjeszteni a mun­kásokra is, akiktől jogtalanul megvonták ! Kuna P. András : Tessék, adjanak a gyárosok ! Szilágyi Lajos: Másodszor pedig azt mon­dotta, hogy nem lehet a kedvezményes ellátást visszafejleszteni addig, amig a fizetéseket gyöke­resen és végérvényesen nem rendezik, amig a mai viszonyoknak megfelelően fel nem emelik. Hát ha a t. pénzügyminister ur Parisban két feltételtől tette függővé a kedvezményes ellátás visszafej­lesztésének kérdését, akkor kérdezem, hogy itt­hon Magyarországon miért nincs a t. pénzügy­minister ur ugyanezen az állásponton és miért fejleszti vissza a kedvezményes ellátást akkor, amikor pénzünk értéke napról-napra, vagy ha nem is napról-napra, de mégis állandóan csökken. Propper Sándor: Ott más a légkör! Pikler Emil : Más a kirakat és más a bolt ! Beck Lajos : Az a baj, hogy nincs pénz ! Szilágyi Lajos: A t. pénzügyi kormány a családi pótlékot a leglehetetlenebb jogcímek alatt vonta el némely egyénektől. Például van egy pénzügyministeri rendelet, amely azt mondja, hogy abban a családban, ahol két kereső fél van, ott családi pótlékot nem adnak, például a keresetképtelen anyának. Hivatkozom egy kon­krét példára, hiszen az egyik képviselőtársam, Meskó Zoltán kerületéből ered, ő személyesen is ismeri az esetet, hogy a férj állami iskolai igazgató-tanitó, a feleség szintén állami iskolai tanító, mind a ketten reggeltől estig tanítanak, nincsenek otthon, velük lakik a férjnek anyja és a férj anyjától elvonták a családi pótlékot azért, mert van egy pénzügyministeri rendelke­zés, hogy amelyik családban két kereső fél van, abban a családban r nem lehet családi pótlékot adni az anyának. És ez nem csupán pénzössze­get jelent, hanem a pénzösszegen kivül jelenti még a kedvezményes ellátást is és jelenti a tüzifajárandóságnak elvesztését is. Pedig ezek rászorulnak — t. Nemzetgyűlés — arra a segít­ségre és ilyen családokat nem lehet sújtani. Egyáltalában, ha a t. pénzügyminister urnák az az aggodalma, hogy Magyarországon vélet­lenül valamely rendelet folytán valamelyik tiszt­viselőcsalád kétszeresen huz valami csekély járandóságot, ugy erre azt kell mondanom, hogy ez nem olyan veszélyes az államkasszára, az államhatalomra és a nemzetre nézve, mint az. ha a i minister ur balkezü rendeleteket ad ki' amelyekkel a kedvezményes ellátást korlátozza A mi követelésünk tehát igenis az, hogy mél­tóztassék a családi pótlékot a mai megélhetési viszonyoknak megfelelően megállapítani, azt pon­tosan, de bőkezűen szabályozni, az egész kérdést pedig egyszerűsíteni. Csak utólag említem meg, hogy az érdekelteknek egyik kategóriája a mai összegnek kerek ötvenszeresét kéri ós körülbelül azt tartja a mai viszonyoknak megfelelőnek. Kérjük továbbá azt, hogy a családi pótlék tekin­tetében ne tétessék különbség a tisztviselők és nem tisztviselők gyermekei között. Teljesen ellen­mond a mai időknek és a demokratikus fel­fogásnak ez az osztályozás, ez az osztálykülönb­ség csak agitációs anyagul szolgál mindazok szá­mára, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) akik folyton azt állítják rólunk, hogy mi nem vagyunk a legalsóbb rétegek igazi képviselői, mert nincs elég szociális érzékünk a legalsóbb néprétegek panaszai iránt. Ha egyébért nem, hát kormány­zati szempontból, a kormány uralmának állandó­sítása szempontjából, a kormánypolitika, a szélső­baloldallal szemben való taktika szempontjából is méltóztassanak ezt a lehetetlen, antiszociális intézkedést hatályon kivül helyezni. Áttérek ezek után azokra a kérdésekre, ame­lyek a lakásbérrel állanak kapcsolatban, és ame­lyek az elmúlt hónapokban és hetekben oly sok diszkusszió tárgyát képezték. Csodálatos, hogy minekutána az érdekképviseletek kidolgozott me­morandumukban annyira a kormány elé tárták a helyzetet, megjelenhetett egy olyan lakáspénz­rendelet, amilyent a népjóléti minister ur javas­latára az igen t. kormány kiadott. Homonnay Tivadar : Még ma sem kapták meg sok helyütt a felemelt lakbért ! Szilágyi Lajos : Törvénytelen és jogtalan intézkedésnek tartom azt, hogy két kategóriát méltóztattak létesíteni: külön vették azokat az alkalmazottakat, akiknél a családban két családi pótlék nincs, vagy csak kettő van, és külön vették azokat a családokat, ahol a családtagok száma oly nagy, hogy két családi pótléknál több van a családban, és máskép szabta meg a kor­mány a lakáspénzt az egyik, és máskép szabta meg a másik kategóriánál. Vastag igazságtalanság ez és erősen szemben áll a törvényekkel. Lehe­tetlen, hogy innen a mi oldalunkról a kormánynak ezt az eljárását ne helyezzük kellő megvilágításba. A t. kormány bizonyos alaplakáspénzt és alap­lakbérnyugdíjat állapított meg. Ez teljesen jog­talan és törvénytelen. Az alaplakáspénz az 1893: IV. tc.-ben és az 1908: XXVII. tc.-ben van lefektetve, az alaplakbérnyugdíj pedig a nyugdíjasok részére az 1912 : LXV. tc.-ben, az özvegyek részére pedig egy törvényerejű rendel­kezésben a 6495/1918. sz. M. E. rendeletben rendszeresittetett. Ezek az összegek tehát tör­vényen és törvényes felhatalmazás alapján kiadott törvényerejű rendeleten alapulnak, és mégis megtette a i kormány, hogy uj alap*

Next

/
Oldalképek
Tartalom