Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-131
36 A nemzetgyűlés 131. ülést 192S. évi májút hó 30-án, szerdán. fogják és azok hegesztés utján vagy más módon szilárdan össze vannak kötve, a középső részeiken pedig a sínütközések helyén a feszitő-fék vitele céljából lefelé vannak görbítve. Erre volna a mérnöknek szabadalma s a feljelentés szerint a Grép- és Vasút felszerelési r.-t. anélkül, hogy tőle a szabadalomnak jogát megvásárolta volna, ezt előállítja, forgalomba hozza és üzemi berendezésként használja. A feljelentés az igazgatóság ellen tétetett, amelynek tagjai Király Andor, Széli Árpád, Vikár János, Gál Károly és Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő. Miután a többiek ellen az eljárás folyik és igy Dem volna méltányos és igazságos, hogy Sándor Pál azért, mert nemzetgyűlési képviselő, ezen eljárás alól ki vonassák, a mentelmi bizottság tárgyalta ezt az ügyet, a nevezett képviselő urat meg is idézte, ő azonban nem jelenvén meg, a bizottság a tényállást akként mérlegelte, hogy a cselekmény kimeríteni látszik az összes kritériumokat ; megállapította a személyi és tárgyi összefüggést, politikai zaklatást nem észlelt s ennélfogva indítványozza, méltóztassék Sándor Pál nemzegyülési képviselő urnák mentelmi jogát ez ügyben felfüggeszteni. Elnök : Kivan valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést : méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mordom ki a határozatot. A nemzetgyűlés Sándor, Pál nemzetgyűlési képviselő ur ment el mi jogát ez ügyben felfüggesztette. Ezzel a mai napirendünket kimerítettük. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, megteszem elnöki előterjesztésemet a legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, június hő 5-én, délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki : a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Baticz Gyula egyrendbeli, — Drozdy Győző kétrendbeli, — Friedrich István, Gömbös Gyula egyrendbeli, — Lingauer Albin négyrendbeli, — Pallavicini György őrgróf, Szilágyi Lajos egyrendbeli és Vanczák János képviselő ur négyrendbeli mentelmi ügyében ; továbbá Szilágyi Lajos képviselő ur indítványának indokolása a fixfizetésü köz- és magánalkalmazottak, nyugdíjasok és nyugbéresek anyagi helyzetének javítása tárgyában és végül az építkezés előmozdításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak a javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló? Forgács Miklós jegyző : Alföldy Béla ! Alföldy Béla : T. Nemzetgyűlés ! Mai interpellációmban foglalkozni óhajtok ama súlyos természetű visszaélésekkel, melyeket a fogtechnikusok tekintélyes részének működése körül tapasztalunk, s amelyek ellen nemcsak az orvosi kar reputációjának, az orvostudomány presztízsének megóvása céljából, hanem elsősorban és legfőképen a közegészségügy érdekében a leghatározottabban tiltakoznunk kell. A legközönségesebb kuruzslás olyan veszedelmes válfajával állunk itt szemben, amely fölött a nálunk annyira megszokott és legtöbbször közönyre vagy felületességre valló gesztussal napirendre csak az térhet, aki a kérdés igazi lényegével és hordereje vei egyáltalában nincs tisztában. Amidőn ismételten hangsúlyozom és leszögezem azt, hogy itt egy veszedelmes kuruzslásról van szó, már előre is kifejezést adok ama szilárd meggyőződésemnek, hogy a t. kormány és elsősorban az általam nagyrabecsült népjóléti minister ur, teljes erejével és eréllyel fog nekilátni az e téren fennálló tarthatatlan és lehetetlen helyi zet szanálásának, és végül fel fogja merni perzselnazt a valóságos miazmás dzsungelt, melyet ha indirekté, akaratlanul is mégis jórészben azok burjánoztattak fel, akik 1911-ben az orvostársadalom minden józan figyelmeztetése és vétója ellenére kibocsátották azt a bizonyos körrendeletet, amelynek alapján azután nyakra-főre osztogatták a fogműves iparosoknak az u. n. tanúsítványt, amely t. i. ezeket egy jelentéktelen vizsga letétele után feljogosítja arra, hogy kereset képen végezhessék a fogászat körébe tartozó összes műveleteket, tehát az orvosi műveleteket is, más szóval : hogy az 1912-ben levizsgázott fogtechnikusok azontúl törvény alapján űzhetik azt a mesterséget, jobban mondva azt a kuruzslást, amelyet annakelőtte törvény ellenére csakis az akkori viszonyok kényszerítő hatása alatt megtűrt formában már úgyis űstek és gyakoroltak. Egyetlen egy momentum volt, t. Nemzetgyűlés, amely talán némiképen igazolni látszott az akkori intézkedést, s ez az, hogy akkoriban a stomatologiával, vagyis a száj- és fogbetegségek orvoslásával aránylag kevés orvos foglalkozott, tehát az akkori viszonyoknak bizonyos, mondjuk, kényszetitő erejével állottak szemben az illetékes körök. Természetes dolog, hogy lehetett volna a bajon már akkor is okosabb intézkedésekkel segíteni, azzal pl., hogy már akkor tették volna kötelezővé az orvosi egyetemen a száj-, és fogbetegségek kórós gyógytanának legalább féléven át való hallgatását, de hogyha már ezt elmulasztották akkor, vezessék be legalább most, mert azt nemcsak helyesnek, hanem múlhatatlanul sürgősnek és szükségesnek is látja maga az egész orvosi társadalom, így minden jövendőbeli községi körorvos feltétlenül rendelkezni fog a stomatológia alapismereteivel, és nem fog fennállani az a lehetelen helyzet, amivel annyiszor találkoztunk vidéken, hogy maga a községi körorvos küldte a fogbeteget, sokszor komplikált bajával, a falu borbélyához. Szükségesnek látom hangsúlyozni azt, amit különben a közönség körében sokan nem tudnak, hogy az 1911. évi ministeri körrendelet 1912-n túl fogtechnikusok részére a vizsga letételét többé nem engedélyezi, és igy tehát az 1912-ben levizsgázott