Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-131

A nemzetgyűlés 131. ülése 1923 éri május hó 30-án, szerdán. 29 fogművesiparosok tulaj donképen kihalási státusba helyeztettek és számuk ma már csonka Magyarországon nem több 230—240-nél. Csakis ezek azok, akik a fogászat körébe tartozó összes miveletek végzésére jogosultak, ezrekre megy azonban azoknak a nem vizsgázott, iparigazolvánnyal biró, de legtöbb esetben még azzal sem rendelkező fogművesiparosoknak a száma, akik a legközönségesebb és legveszedelmesebb kuruzslást űzik, s akiknek tiltott, törvénybe ütköző, a közegészségre nézve igen gyakran végzetes következményekkel járó ténykedése ellen az eddigiektől eltérő alapokra fektetett büntetőszankciókat kérünk és sürgetünk, mert elrettentő példák statuálása nélkül nem gátolható meg az, hogy a tiltó rendelkezések lépten-nyomon oly orcátlanul, egészen nyiltan fitymálva legyenek a fogműiparosok által széltében-hosszában kijátszhatok. Már foglalkozásuk megjelölésével is, minők pl. a fogászati műintézet, amerikai fogászat, a köz- és magántisztviselők rendelő-intézete stb. s hasonló egyéb kitétel, amelyeket firmáikon vagy hirdetéseiken olvashatunk, azt akarják a köztudatba vinni, hogy ők a fogászat gyakorlására jogosultak és hivatottak. Állandó agitációjukkal pedig egyenesen a fogorvosi kar diszkreditálására törekszenek, hogy az e téren teljesen tájékozatlan, félrevezetett közönséget műhelyükbe csábitsák, Ígérve nekik jelentős árengedményeket, és fennen hangoztatva előttük azt, hogy emellett ők a fogorvosi teendőket époly szakértelemmel végzik, mint maguk az orvosok. Pikler Emil : ügy is van az ! Néha jobbak ! AlfÖldy Béla : Ami a szakértelmet illeti, erre azonnal válaszolni fogok, mert hisz interpellációm főcélja épen a szakértelem hiányából eredő hihetetlen falsumok és lapsusok, legtöbbször azonban súlyos következményes bántalmak és végzetes következmények feltárása, —- ami pedig az u. n. jutányosabb munkát illeti, erre nézve leszögezem azt, hogy amit az orvos a technikus tulaj donképeni munkáján, vagyis az u. n. iparterméken felül kér. orvosi tudása, orvosi munkája fejében kéri, tehát azért az orvosi ténykedésért, ami pl. mondjuk egy kész arányúidnak a szájba való helyezése előtt szükséges, minők pl. a pillérül szolgáló fogak konzerválása, felépítése, a fogmeder-nyúlvány és száj nyálkahártya, betegségének szakszerű gyógykezelése, valamint azért, hogy anyagi és erkölcsi garanciát vállal nemcsak a saját orvosi ténykedéseért, hanem ezenfelül még a technikus által kiszolgáltatott munka jóságáért és az általa kiszolgáltatott anyagok megbizhatósága ért és valódiságáért, stb. A közönség nem is gondol arra, hogy az a bizonyos árengedmény ránézve mennnyire relativ valami, mennyire fiktiv megtakarítást jelent, meit hiszen arra számos esetben igen keservesen fizet rá. Mert, t.Nemzetgyűlés, a stomatológia és odontológia vagyis a száj- és fogbetegségek kór- és gyógytana ma már az orvosi tudománynak egy fontes kiegészítő részét képezi, mely félöleli magában a sebészettől kezdve a röntgenológjáig, sőt rádiumtherapiáig is a modern gyógytudomány számos ágát, melynek ma már a budapesti egyetemen nyilvános rendes tanszéke van, az állam e célra többmilliós költséggel egy Európaszerte hires szakklinikát tart fenn, ahol számos fogorvos nyer speciális kiképzést, mindez bizonysága annak, hogy a fogorvoslás ugy általános orvosi tudást, mint ezenfelül szakklinikai képzettséget is megkövetel. Tudvalévő dolog, hogy a száj- és fogbetegségek patológiája számos esetben függ össze az egész belső szervezet kórtanával, és az ilyen kóresetek fel nem ismerése sokszor végzetes balfogásokhoz vezet. Hogy néhány esetre hivatkozzam, foghúzásnál pl. a vérzésre hajlamos, u. n. haemofiliás alkatnak, avagy pl. u. n. inkompenzált szervi szívbajnak fel nem ismerése vagy ignorálása, avagy az érzéstelenítésekhez és elkábitáshoz szükséges vegyi anyagok által okozott mérgezések különböző tüneteinek fel nem ismerése és nem kellő és gyors kezelése már nem egyszer vezetett halálhoz. De ezek még a ritkább esetek. Sokkal súlyosabban esik latba az a körülmény, hogy a fogorvosi beavatkozás csaknem mindig instrumentális beavatkozás lévén, melynél alig kerülhető el a nyálkahártya felsebzése — a fogművesiparosok által nem tartatnak be a modern sebészet szabályai, azaz az aszeptikus gyógykezelés alapelvei, ami természetes is, hiszen ez orvosi előtanulmányokat, bakteriológiai és sebészeti ismereteket és érzéket követel, melyek a fogművesiparosoknál természetesen abszolúte hiányoznak. S ha ép a fogorvos nem jár el az orvosi értelemben vett legminuciózusabb tisztaság elvei szerint, ugy feltétlenül inficiálja, fertőzi a beteget, vagy legalább is lokális seb mérgezést okoz. Gondoljuk meg azt, hogy csak itt Budapesten 200.000-néltöbbtuberkulótikus beteget mutat ma már ki a statisztika. Ehhez járul aztán még az oly intenziven fertőző venereás vérbajban szenvedőknek óriási nagy száma, s ezek között első helyen a csillogó aranyfogakkal oly dúsan felszerelt vérbaj os prostituáltaknak tízezrei, kiket tudvalevőleg már csak technikai okokból sem képesek a kórházak és ambulatóriumok kigyógyítani, s tekintve azt, hogy mindezek jór észben épen a fogtechnikusokhoz járnak, — különösen az elhanyagolt ilyen betegek, nehogy például száj- vagy torokfekélyeikre az az orvos esetleg megjegyzést tegyen, — mindezekből könnyen megértheti bárki azt, hogy mily könnyű helyen áll itt az inficiálás, a legszörnyűbb bajok átoltása, és miért kötelessége az orvostársadalomnak minden erővel gátat vetni a kuruzslás ezen fajtájának. Pikler Emil : A többi európai államokban hogyan van ez a kérdés rendezve ? Tessék példát mondani ! AlfÖldy Béla : Például Németországban nincsenek fogtechnikusok, hanem csak Zahnarztok, fogorvosok. Ott az érettségi után két-három évi orvosi egyetemet végeznek, és az illetők nem doktorok, hanem csak fogorvosok, Zahnarztok, nincs 6'