Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-139
À nemzetgyűlés 139. ülése 1923. évi június hó 15-én, pénteken. 271 dolgozókra, már ezis elegendő annak bizonyítására, hogy ilyen kereseti adó teljesen felesleges. Ha azonban már ennyire vagyunk, nem lehet más kötelességem, mint az, hogy ha ez az adózási rendszer be van vezetve, ezt a dolgozók érdekeinek megfelelően változtassák meg és a terheken ugy könnyitsünk, hogy azokat az adózó alanyok el tudják viselni, különben ugy járhatunk, mint az egyszeri gazda, aki haragudott, hogy nem tojt a tyúkja és agyonütötte a tyúkot. Itt is ugy vagyunk igen t. pénz ügyminist er ur, hogy addig fogjuk súlyos terhekkel sújtani az adózó alanyokat, mig végül el fognak pusztulni és nem lesz, aki a jó tojásokat tojj a. (Derültség.) Nap-nap után az adózók körében tartózkodom. Az adózók panaszai ma már olyan súlyosak, hogy — nyiltan ki merem mondani — úgyszólván adósztrájk fegyeget. Sőt tovább megyek, bennünket mint szervezeteket egyenesen arra szólitanak fel, hogy a legerőteljesebb akciót inditsuk meg az adózás enyhítése ügyében .... Peyer Károly : Ki lesz majd itt sztrájktörő ? Kábák Lajos : ... mert képtelenek elviselni azokat a terheket, amelyeket nekik a kereseti adót örvény előir. Hogy csak néhány erre vonatkozó adatot emlitsek, felhozom, hogy az adótörvény életbeléptekor körülbelül 600 korona volt az az adótétel, amely maximálisan érintette a dolgozó társadalmat. Ma ez a két adótétel már olyan magasra megy fel, hogy egyes esetekben a heti 1500 koronát is meghaladja. Tessék már most elképzelni, mikor fizetett valamelyik kapitalista kisgazda vagy nagygazda ilyen keresetével arányban nem álló adót, mint ez. Ha ezt egy esztendőre átszámítjuk, egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy 80—90—100.000 koronát tesz ki ilyen magasabb keresetű munkásoknál az egyesztendei kereseti adó összege. Ez olyan teher, amelyet tovább meghagyni nem lehet, mert a létminimum nincs meg és mindenekelőtt a létminimumot kell ugy megállapítani, hogy abból a megélhetést valamennyire biztosítani lehessen. Ha valakinek a létminimumon felül van keresete, akkor senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy erősebb adózásnak vessék alá. Amikor azonban 35.500 korona kell egy öttagú munkáscsaládnak egy heti megélhetésre, a keresete pedig alig több, mint 13.500 korona, tehát alig egyharmad része a létminimumnak, mindenki beláthatja, hogy mindenekelőtt a létminimum terén kell igen nagy változtatást eszközölni. Ha a németországi kereseti adótörvényt vesszük figyelembe azt látjuk, hogy ott a miénktől igen nagy eltérések vannak, mert a létminimum megállapítása mellett van még egy családtag eltartására vonatkozó létminimum, amely annyiszor van hozzácsatolva az általános létminimumhoz, ahány családtagot az adózó alanynak eltartania kell. Ez le van vonva a keresetből és az ezenfelüli kereset kerül adóztatás alá. Hol vagyunk mi ettől ? A mi kereseti adótörvényünk egyszerűen azt mondja, hogy akinek 1500 koronát meghalad a heti keresete, az már kereseti adót tartozik fizetni és pedig egész keresete után bármilyen, létminimum leszámítása nélkül. Én e pillanatban erről külösebben beszélni nem akarok, még pedig azért nem, mert erős a hitem és meggyőződésem, hogy etekintétben eredményeket elérni nem lehet. Feltétlenül szükségesnek tartom azonban, hogy a pénzügyminister ur vegye figyelembe azokat, a súlyos állapotokat, amelyek közepette a munkások, a dolgozók élnek és épen ezen állapotok figyelembevételével magát a létminimumot legalább annyira állapítsa meg, amennyire az indítványomban megjelöltem, heti 10.000 K-ban, havi 40.000 koronában, mert ez is alig egyharmada annak, ami a létminimumra kell s ha még ennyit sem lesz szives a minister ur figyelembe venni és létminimumként megállapítani, akkor ezzel a kereseti adózással megint csak odajutunk, hogy a legsúlyosabb panaszokra fog okot adni. A kereseti adózásnál alkalmam volt bizonyos — hogy ugy mondjam —• visszaéléseket is tapasztalni. Ha nem is egészen visszaélés, de nem a kereseti adótörvénynek intenciója szerint történik egyik-másik esetben a kereseti adónak levonása. Kezeimhez jutott egy bányamunkásnak idevonatkozó panasza. Ez a bányamunkás abban a hónapban, amelyben ezt a panaszt eljuttatta, összesen 60 K-t keresett, mert a hónap legnagyobb részében beteg volt. Drágasági segély címén kapott 300 K-t, betegsegély címén pedig 3510 K-t, úgyhogy az egész hónapban összesen kézhez kapott készpénzben 3870 K-t, mégis ebből a csekély keresetéből nem kevesebbet, mint kerek 500 K kereseti adót vontak le. Már most e pillanatban nem tudom megállapitani, hogy tévedésről, hibás kezelésről vagy adóvisszaélésről van szó, de mindenesetre olyan tény ez, amelyet tovább tűrni nem lehet, s ezt meg kell akadályozni, mert 3870 korona havi keresetből, jobban mondva betegpénzből, mert hiszen a kereset csak 60 korona volt, nem lehet annyi adót fizetni. Ez a legsúlyosabb dolog, amit el lehet képzelni. Ha tovább kutattam volna ezekben a dolgokban, bizonyára egyéb adatokra is akadtam volna, azonban azt hiszem, ennek az egyetlen ténynek megemlítése is teljesen elegendő annak bizonyítására, hogy itt tényleg vannak olyan dolgok, amelyeket tovább tűrni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Az emiitett létminimum megállapítása mellett szükségesnek tartom — az indítványomban ki is tértem erre — hogy a 17. §-nak hatodik bekezdése is módosíttass ék, még pedig azért, mert ez igazságtalanságot rejt magában. Az akkordban, tehát a darabszámban dolgozó munkásoknak kereseti adója ugyanis ugy vonatik le, hogy az a jelenlegi formájában súlyosabb terhet jelent, mintha olyan formában változtatnák meg, mint ahogy én azt javasoltam. Erre vonatkozólag ugyanis annak idején a pénzügyminister ur javaslatot tett, amely javaslat szerint történik most a kereseti adónak levonása, vagyis a teljes ha vi illetménynek figyelembevételével. Ëzt már annak idején is súlyosnak találtuk, Propper
