Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-139
272 À nemzetgyűlés 139. ülése 1923. évi június hó 15-én y pénteken. t. képviselőtársam beterjesztett ide vonatkozólag egy módosítást, sajnos azonban, a nemzetgyűlés azt figyelembe nem vette. Azt mondotta annak idején, hogy a darabszámra dolgozóknál, nemkülönben az akkordmunkánál a kifizetett egész illetményt annyi hétre kell elosztani, ahány hét alatt az akkord-kereset létrejött és az adót a heti illetmények után járó adótételek szerint kell levonni. Ez figyelmen kivtil maradt és a kereseti adó tételei a havonként megkapott járandóságok után vonatnak le. Erre vonatkozólag leszek bátor a t. Nemzetgyűlés előtt egy számszerű adatot bemutatni annak bizonyítására, hogyha a jelenlegi formát megtartjuk, ez milyen súlyos igazságtalanságokat és milyen különbözetet jelent az akkordban, darabszám dolgozó munkásoknál. A példám a való életből van merítve ; azok közül a példák közül, amelyeket a gyárakból bármikor igen könynyen ki lehet szakítani. Méltóztassék csak a pénzügyminist er urnák megfigyelni, hogy mennyire igazunk van, amikor a 6. §-nak módosítását kívánjuk. Egy munkás pl. kap egy darabszámos munkát, amelynek ára 172.000 K. Ez a munka természetesen hosszabb ideig végezhető el és a kombináció szerint ennek a munkának elvégzési ideje 8 hét ; nyolcszor 48 óra, összesen tehát 384 óra. Amig a munkás nem végzi el az akkordmunkáját, s amig ezt nem szállítja le, addig csak előleget kap a munkára, amely az eddigi szokások szerint hetenként kitesz 12.750 koronát. Már most ezt az előleget hétszer kapja meg. Hétszer ez után az előleg után fizeti a kereseti adóját, a táblázat figyelembevételével heti 600 K-t, tehát 4200 K-t fizet ki a hét hét alatt. A nyolcadik héten elkészül a munka, akkor kap még 89.250 K-t. Ha ezt levonom az egész akkordárból, marad a nyolcadik héten 82.550 korona, amely kifizetésre vár. Természetesen az egész összeg után kell fizetni kereseti adót és itt az illető munkás a legmagasabb skálába jut bele, a 7 és %%-ba, úgyhogy ez után a 82.550 K után 6191 K kereseti adót fizet le. Nyolc hét alatt tehát összesen 10.391 K kereseti adót fizetett. Propper Sándor : Holott ő hitelez a tőkének ! . Kabók Lajos : Igen, ő hitelezett hét héten keresztül bizonyos összeget, amelyet a tőkés használhatott, forgathatott. Ezzel szemben ő súlyosabb kereseti adózás alá jutott, még pedig a következő módon. Amikor befejezte a munkáját, megállapíthatta, hogy átlagosan hetenként mennyit keresett. Ezeket a számadatokat figyelembevéve, az átlagos heti keresete természetesen ennél jóval több volt, mert hát 450 korona jutott az addigi 265 koronával szemben, ugy, hogy ez hetenként 21.850 koronát tett ki átlagosan. Ha már most ő ilyen átlagos kereset után fizette volna a kereseti adót, akkor hetenként 1050 koronát fizetett volna és a nyolc hét alatt 8700 koronát kellett volna csak fizetnie, anélkül, hogy az adózási törvényt ki akarná játszani. A legreálisabb, legkomolyabb módon akarja fizetni az adóját és mégis 1391 koronát fizetett, tehát 1911 koronával többet, mint amennyit valójában kellett volna neki fizetnie. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ilyen adatokat sokat lehetne felsorakoztatni. Hiába mondja nekem bárki, hogy ez tévedés, hogy ez nem igy van, én az adatok tömegével tudom ezt igazolni, mert olyan praxisom van e téren, hogy e tekintetben felvilágosításokra nem szorulok. Kénytelen vagyok megemlíteni azt is, hogy a kereseti adótörvény 17. §-ának hatodik bekezdését maguk a munkáltatók is a legerőteljesebb módon kifogásolják, sőt tovább mennek, azt mondják,, hogy egyenesen végrehajthatatlan és nem is eszerint hajtják azt végre, hanem ugy, ahogy én azt itt megmagyaráztam, ez pedig teljesen ellentétben áll az idézett törvény 17. §-ának hatodik bekezdésével, mert aszerint az egész havi illetmény után kellett volna levonni az adót, a munkáltató ellenben nem várhat a hó végéig, annak minden héten le kell vonnia az adót és aszerint vonja le, amilyen összeg fizetés gyanánt jut a munkás kezeihez. Méltóztassék tehát a t. pénzügyminister urnák belátni, hogy ez a 6. § rossz, ezen változtatni kell és pedig másként változtatni nem lehet —• a legtüzetesebb utánvizsgálások dacára — mintahogy én azt indítványomban megjelöltem, hogy t. i. a darabszámra dolgozóknál nem a havonkint kifizetett összes illetményre, hanem az előző hónapi heti átlagos keresetre kell alapítani a számítást és aztán levonni. Tisztelettel vagyok bátor azt is megjegyezni, hogy midőn az előbb iparkodtam bebizonyítani, hogy itt a munkáltatók, háziurak és, mindenféle vállalatok bizonyos előnyt élveznek, hogy módjukban áll 1—6 hónapig terjedő idővel később beszolgáltatni azt az adót, mint ahogy a munkás azt befizeti, akkor a pénzügyminister urnák nem szabad visszariadni attól, hogy az a mundásember az előző hónapi tényleges keresete alapján fogja a következő hónapban kereseti adóját leróni, mert ha amaz nem baj az államra nézve, akkor ennek sem szabad bajnak lennie, különösen akkor, amikor ez az egyes munkásra nézve pénzben ilyen különbözetet jelent. Ezenkívül indítványomban még szükségesnek láttam azt is, hogy olyan felhatalmazást kérjen a pénzügyminister ur, tekintettel igen gyorsan bekövetkező pénzügyi romlásunkra, amelynek értelmében az adózási tétel a létminimummal egyetemben olyan időben legyen megállapítható, ahogy azt megváltozott pénzviszonyaink megkívánják. Én ugyan annakidején 3 hónapban jelöltem meg ezt az időpontot, sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ez a 3 hónap ma már igen hosszú idő ; olyan gyorsán, olyan rohamosan romlik a pénzünk — s úgyszólván egyik napról a másikra a legnagyobb meglepetéseket hozza számunkra — hogy itt nem lehet már messzebb menni, itt havonta kell a létminimumot, a kereseti adózás tételeit megállapítani, mert ha ezt nem havonkint fogja az igen t. pénzügyminister ur eszközölni,
