Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-139
262 A nemzetgyűlés 139. ülése 1923. évi június hó 15-én, pénteken. romlik. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tarifaemelés is, vagy pl. a cukor utáni tarifa emelésével járó terhek — ismétlem — mind áthárulnak a fogyasztőközönségre, és igy egy lavinaszerű drágasági folyamat áll elő, amely drágasági folyamat nap-nap után nő, és amely mindinkább jobban és jobban sújtja a dolgozó munkásosztályt, a dolgozó kereskedelmi alkalkalmazottakat, magántisztviselőket és általában mindazokat, akik bérért dolgoznak, és akik rá vannak szorulva arra, hogy eladják munkaerejüket. T. Nemzetgyűlés ! Ez az állapot lehetetlen szociális viszonyokat teremt, olyan szociális viszonyokat, amelyek errupcióra vezethetnek, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyek nagy bajt jelenthetnek, ha az állam nem avatkozik be a kérdés szanálásába, ennek rendezésébe. B,á fogok térni részletesen erre a kérdésre, a kérdésnek különösen erre az oldalára, nem akarok azonban rátérni az árak rohamos emelkedésére, mert ezek annyira közismertek, annyira köztudottak, hiszen márólholnapra, óráról-órára, napról-napra, emelkedik minden közszükségleti cikknek az ára, ugy hogy ezt mindenki érzékenyen érzi a maga háztartásában. Szemben ezzel a nagy drágasággal rá kell mutatnom, hogy a munkabérek nem tartanak vele lépést. Noha maga a munkásosztály, noha a dolgozó réteg, épen ugy, mint a köztiszviselők, kénytelenek állandóan a maguk erejével, arra törekedni, hogy keresetüket arányba hozzák a drágasággal, ez még sem sikerül, mert hiszen < az erősebb fél a tőke, az erősebb fél a vagyon, és ez a vagyon ellenállóképesebb, mint a gyengébb fél, a munkaerejével rendelkező osztály. Az államnak tehát be kellene avatkoznia és az egyensúlyt létrehozni a tőkeerős osztályok és a gyengébb rétegű munkásosztály között. Hiszen az állam eddig azt a módszert követi, hogy maga is inkább védi a tőkét, a nagy vagyont és ennek rendelkezésére áll egész apparátusával, egész adminisztrációjával, de nem védi a gyengébb felet, nem nyújt neki segitséget, s nemcsak hogy nem nyújt segitséget az élet feltételeinek megjavításához, hanem nagyon sokszor, a legtöbb esetben és a dolgozó osztályok igen nagy rétegénél egyenesen lehetetlenné teszi, hogy szervezkedhessenek, hogy a saját erejüket felhasználhassák kedvezőbb munkafeltételek kivivására, így azután természetes dolog, hogy a bérek lemaradnak a drágasággal szemben, s a szükséges keresetmennyiség és a bérösszegek között olyan tátongó nagy űr van, amely mutatja azt a végtelen nagy társadalmi nyomorúságot, melyben a dolgozó osztályok vannak. Csak egynéhány adatot hozok fel erre vonatkozólag. (Ralijuk! Halljuk!) A heti munkabér május 31-én a cukorgyári munkásoknál 14.000 korona volt, a pékeknél, sütőknél 10.632 korona, a szobafestőknél 15.000 korona, az asztalosnál 18.432 korona, a kárpitosnál 19.728 korona, a cipészmunkásoknál 16.964 korona ... Szomjas Gusztáv : Akkor miért olyan drága a cipő? Farkas István :... a szabómunkásnál 18.432, a fuvarozó munkásoknál 13.300 korona, a mészárosoknál 13.560 korona. Ipari csoportok szerint az élelmezési iparban az átlagos munkabér 9.161 korona 63 fillér volt május 31-én. Az épitőiparban 15.995 korona 38 fillér, a fa- és bútoriparban 20.440 korona, a könyv- és sokszorosító iparban 13.171 korona, a ruházati és textiliparban 12.564 korona 94 fillér, a szállítási iparban 13.300 korona, a vases fémiparban 13.310 korona 19 fillér, a vegyes iparágakban 12.224 korona 57 fillér. A női bérek átlag 7.212 korona 29 fillér, vagyis a munkabérek átlaga 13.042 korona 72 fillér hetenként. Ezekkel a bérekkel szemben felsorolom t hogy egy öttagú munkáscsalád szükséglete mennyit tesz ki. Bevett gyakorlat már, köztudomású, hogy ilyen indexszámokat állit össze a szakszervezeti tanács, a Pester Lloyd; ezeket az indexszámokat elfogadják a bértárgyalásoknál. Az indexszámok megmérik a munkabér és a szükségletek közötti differenciát, az áremelkedést. Ezek az indexszámok mutatják, hogy egy öttagú munkáscsalád heti élelmiszer szükséglete május végén 18.403 korona 30 fillér volt. A nyers élelmiszer elkészítéséhez szükséges tüzelőanyag 2.388 korona. Mosás, lakás-tisztántartás 1888 korona; egy szoba és konyha lakbére május hóban 396 korona 25 fillér volt, ruházkodásra kellett 9.865 korona 38 fillér, egyéb szükségleti cikkekre és pedig betegsegélyezés, adó, rokkantpénztár 2.575 korona, vagyis egy 5 tagú munkáscsaládnak május 31-én szüksége volt 35.515 korona 83 fillér keresetre. Ezzel szemben az ipari munkások átlagos keresete 13.042 korona 72 fillér volt. T. Nemzetgyűlés! Ezek a pontos számok mutatják a szociális bajokat, mutatják az igazságtalan vagyonelosztást, mutatják, hogy itt rettentő nagy társadalmi nyomorúság van, olyan társadalmi nyomorúság, amelyet a drágaság megakasztásával, csökkentésével az állam nem tud szabályozni. Más módon kell tehát az államnak beavatkoznia, bele kell szólni és lehetővé tenni, hogy ezek a bérek arányba hozassanak a drágasággal, hogy ezek a bérek a drágasággal arányosan emelkedjenek, mert hiszen csak igy lehet megmenteni a pusztulástól, a vésztől azt a nagy társadalmi réteget, amely munkából él. Az élelmiszerek drágulása január 1-je óta megháromszorosodott, eljenben a bérek csak kétszeresre emelkedtek. Érdekes, hogy ugyanebben az időben a közterhek viselése is annyira átment a munkásokra, annyira emelkedtek ezek a közterhek, hogy ma már az átlagos keresetnek 10%-át teszik. Az adó, a villamosköltség, a
