Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

240 A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. ség volt egyfelől azért, mert igazgatásunknak egy rendkívül nagy vidék esett a rendeleti szabályozás alá, messze jövőbe kihatott az a szabályozás és intézkedés, amely egyes igazgatási ágaknál a kormány és minister hatáskörébe utaltatott. A minél jobb alkotás elve megkívánta, hogy az ilyen kérdésekben kiváló, az államigazgatás szervezetébe egyébként be nem illeszthető szakemberek szakvéleménye is meghallgattassák. Ugyanez állott egyes konkrét, de fontos jelentőségű ügyekre nézve is, ahol a döntés könnyittetett meg az által, hogy azokra vonatkozólag előzetesen a szakemberek véleményt nyilvánítottak. Mindez a kormány működését a közvélemény előtt alátámasztotta, szinte tekintélyt adott a döntésnek a szakemberek előzetes véleménynyilvánítása által. Jelentette, hogy önös és politikai szempontok a kérdések megoldásánál figyelembe nem vétettek. Igen nehéz esetekben magát a felelősségvállalást is megkönnyítette. Abból, hogy bizonyos igazgatási ágban a legjelentékenyebb, legkiválóbb és legbefolyásosabb szakegyének együtt működtek, feltétlenül következett az is, hogy az igazgatási ág irányaiban és részeiben a különböző intézkedések tekintetében bizonyos harmonikus egység keletkezett, ami a kormányzat működését rendkívül megkönnyítette. Sokat vitatott, bonyolult kérdések megoldására a szakembereknek egy olyan kollégiumát tudta ez a véleményező szerv működtetni, amilyent különben az állam, a végrehajtó hatalom másféle formában igénybe sem vehetett volna. Jelentette és biztosította ez a véleményező szerv azt is, hogy a kormány, az egyes minister az érdekeltségeket a rájuk vonatkozó fontos kérdésekben meghallgatja. Demokratikus szempontból is igen nagy volt a jelentősége, mert a Tanácsok élénken illusztrálták azt, hogy fontos kérdésekben a kormány a véleményük alapján jár el, a végrehajtásba az érdekeltségek képviseleteit is bevonja. Végeredményben a szakszerűséget, a tekintélyt, a közmegnyugvást, az egységet, a demokratikus szellemhez való orientálódást jelölhetjük meg olyan szempontoknak, amelyek a kormányzatot ilyen véleményező szervek, Tanácsok alkotására indították. Sőt több esetben ezeknek a Tanácsoknak hatáskörét is kiszélesítették és megszervezésüket, az azokban való működést fontos jelentőségűvé tették. Igazgatási rendszerünkben csaknem mindenütt találkozunk ilyen Tanácsokkal, véleményező szervekkel. Tekintélyük emelése céljából, másfelől azért, hogy a közvéleményben mintegy intézményként jelentkezzenek, törvény, vagy régeben királyi rendeletekkel alkották meg ezeket. így már az 1876 : XIV. t.-c. a Közegészségügyi Tanácsot alkotja meg, amely véleményező és indítványozó szerve, ha nem is kizárólagosan, közegészségügyi kérdésekben a kormánynak. évi június hó 14-én, csütörtökön. 1895-ben kibocsátották királyi hozzájárulattal a Közoktatásügyi Tanács szervezetére vonatkozó rendeletet, amely Tanács szintén véleményező, indítványozó szerv, sőt az ide vonatkozó rendeletnek 2. §-a a közoktatásügyi ministernek kötelességévé is teszi, hogy fontosabb közoktatásügyi kérdésekben ezt a Tanácsot meghallgassa. A koalíció továbbfejlesztette, demokratikusabbá tette ezt a rendszert. így alkották meg az 1907 : XXXVI. tcikkel az Országos Közlekedési Tanácsot, az 1907 : XLIV. tcikkel az Országos Ipartanácsot és az 1909 : II. tcikkel a Kivándorlási Tanácsot. A koalíció által alkotott Tanácsoknak jellemzője, hogy demokratikusabbak voltak az előbbiekkel szemben és az érdekeltségi köröket közvetlenül igyekeztek bevonni, a kapcsolatot és a tekintélyt pedig azáltal kívánták biztosítani, hogy a parlament kiküldöttjei is részt vegyenek a Tanácsokban. Mindezek közül a legtágabb hatáskörű talán a Kivándorlási Tanács volt, de fontos jelentősége volt az Országos Közlekedési Tanácsnak is, különösen abban a tekintetben, hogy a tarifa-bizottságot felélesztette és mintegy kötelességévé tette a kereskedelemügyi ministernek azt, hogy vasúti díjszabási és forgalommegosztási kérdésekben, vagy az ezzel kapcsolatos fontos ügyekben a tarifa-bizottságot meghallgassa, ami a lakosság és az érdekeltség szempontjából igen jelentős intézkedés volt. Eltekintve a közélelmezés átmeneti szerveitől, a jelenlegi rendszer is alkotott ilyen Tanácsokat, így alkottatot meg az 1921 : LIII. tcikkel a Testnevelési Tanács és különösen fontos a hatósági jogkörrel felruházott Pénzügyi Tanács, amelynek elnöke nem is a pénzügyminister és amelynek tagjai sorába a nemzetgyűlés szintén küld ki tagokat. Kiss Menyhért: Nem látjuk, hogy jól funkcionálna ! Hegymegi-Kiss Pál : Ebbe a milliőBe beállítva, vizsgálom azt a javaslatott, amely megszünteti az Országos Közlekedési Tanácsot és helyette egy egyszerűbb szervet kivan beállítani, amelyet Országos Közlekedési Bizottságnak nevez el, elismerem, hogy szükség van az átalakításra, ebben a tekintetben a javaslat indokolása helytálló. Az 1907 : XXXVI. t.-c. igen helyesen a demokratikus szellemnek kivánt hódolni, azonban oly széles körben állította össze a szervezetet és oly nagyszámú tagokból, hogy az döcögősen működő vagy később talán nem is működtethető organizmussá vált. Nagymagyarországnak és egy nagystílű kereskedelmi államférfiunak készült ez a törvény, aki mennél szorosabb kapcsolatot akart teremteni a kormány és a társadalom az érdekeltségek között és az összes érdekeltségeknek bevonásával quasi görögtüzzel akarta a maga kereskedelmi és közlekedési politikáját érvényesíteni. Maga a véleményező minister állittatik oda elnöknek, aki a maga nagy koncepciójával képes megoldani a fel-