Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó 14-én, csütörtökön, 241 adatokat abban az esetben is, ha az érdekeltek talán ellenvéleményen volnának, Nagystílű ember, aki tudja, hogy úgyis az ő iránya kerül ki győztesen és aki a tanácsot voltaképen csak azért szerepelteti, hogy ezzel a közvélemény előtt a maga közlekedési politikájának helyességét igazolja. Kossuth Ferencnek és Szterényi Józsefnek készült ez a javaslat. Ma azonban, sajnos, csonka Magyarországon élünk és nem a minister ur hibájából, de a nehéz gazdasági viszonyok közepette a kereskedelemügyi tárca, sajnos, igen szürke tárca lett. Az egyszerűsítés tehát szükséges. Ebből a szempontból a javaslat indokoltságát elismerem. Annál inkább is elismerem, mert ebben én, mint progresszív irányú képviselő, mást is látok. Azt mondja ugyanis az indokolás, hogy gazdasági életünknek újból való megalapozására van szükség. Ebből azt kell következtetnem, hogy a kereskedelmi kormányzat is el fog térni a non possumus álláspontjától és igy a saját resszortjában bizonyára a közlekedés terén is ezt a kis, csonka országot helyes igazgatással és helyzetének megfelelően szükséges egyszerűsítéssel, de az intézményeknek a mai viszonyokhoz illő és szükséges kiépítésével, valamint az avult jogszabályok pótlásával a jövőben életképes országgá igyekszik tenni. így különösen reméljük azt, hogy az 1890: I. t. c. módosítása és kiegészítése, egyáltalán a megfelelő uj közúti törvény mihamarább — amint azt az indokolás is megígéri — itt fog feküdni a Ház asztalán. Hiszen az uj közúti törvény, a közutakról szóló javaslat már körülbelül annyi idő óta készül, mint maga a közigazgatási reform. Én, mint szakember, mint referens láttam azt a merev, görcsös ragaszkodást, azt a konzervativizmust, amit a kereskedelemügyi ministeriumban a közutakra vonatkozóan kifejtettek, láttam azt, hogy bár érezték a szabályok elavultságát, mégis az ujabb, más alkotásokat, amelyek a közúti törvény rendelkezésével vonatkozásban és kapcsolatban voltak, ^em akarták szabadabb fejlődésnek engedni. En e törvény avult szabályainak pótlását rendkívül szükségesnek tartom E tekintetben csak egyre mutatok rá a minister ur előtt. Annak oka, hogy Magyarországon a városokban nem tudott a mf szaki tanácsi ügykör felfejlődni, elsősorban épen a közúti törvénynek ilyen konzervatív magyarázata volt. Már pedig ez városfejlesztési szempontból rendkívül jelentős. Igazán szeretném tehát, ha ennek a most alkotandó véleményező szervnek egyik legelső feladata lenne az is, hogy a kereskedelemügy i minister urnák a közutakról szóló uj törvényjavaslatáról véleményt mondhasson. Bármennyire helyeslem is azonban az egyszerűsítés gondolatát és elismerem az 1907 : XXXVI. te.-kel alkotott Közlekedési Tanács átalakításának szükségességét, az általam előbb ismertetfett elvek szempontjából a javaslatot a jelen formájában megfelelőnek nem tartom. A módosítás ugyanis egyfelől jelentéktelenné, igen alárendelt jelentőségűvé teszi magát a szervezetet is, mely a demokratikus szellem rovására is szerveztetett. Az a cél, amit a szerv működése által a minister ur voltaképen elérni kivan, ilyenformán mellőzve lesz. Ennek a szervezetnek szerepeltetése nagyjelentőségű kérdésekben közmegnyugvást eredményezni nem tud, a mindenkori politika szolgálatában álló szervvé sülyed és közlekedés ügyeinkben az egységet, szakszerűséget nem biztosítja. Sőt p.zok az elvek, amiket a kormány véleményező szerveire nézve törvényhozási rendszerünk immár kijegecesitett, sincsenek figyelembe véve a javaslat megoldásánál. Tiszteletteljes nézetem szerint ezért nem volt szükséges a minister urnák uj törvényt alkotni. Ugy néz ki a dolog, mintha a minister urnák nem lett volna más célja, mint az, hogy a kezeit megkötő Országos Közlekedési Tanács működését és szervezetét megszüntethesse, nem pedig az, hogy egy egyszerű, kellő súllyal fellépő, demokratikus véleményező szerv alkotassék. Jelentkeznek hibák ugy magának a szervezetnek elnevezésében, mint a szervezetnek hatáskörében, összeállításában és működtetésében. Méltóztassanak megengedni, bármennyire nem szimpatikus és nem népszerű ma a »Tanács« elnevezés, amely ugyan intézményeinknek nagy részében még ma is helyet foglal . . . Kiss Menyhért : A történtek után nem népszerű ! Hegymegi-Kiss Pál : . . . bizonyos zavart fog előidézni ennek az uj szervezetnek bizottsággá való elnevezése. Azok az elvek, amelyek törvényhozási rendszerünkben gyakorlatként elfogadtattak, a végrehajtó hatalom véleményező szerveit Tanácsoknak nevezik, a »bizottság« megjelölést országos vonatkozásban a parlamenteknek hagyják. Ez egy olyan szabály volt, amelyre mindig tekintettel voltak és amelyre tekintettel kell lenni szerény nézetem szerint ma is, mert különben olyan zavar áll elő, ugy a hatóság, mint a lakosság körében ... Kiss Menyhért: Igaz! Hegymegi-Kiss Pál: ... és magában a közvéleményben is, amely zavart a tanácsnak ma nem szimpatikus elnevezésével megmagyarázni nem lehet. Hiszen eddig a jelenlegi irányzat is használta a tanács elnevezést. Én nem tudom, vájjon látta-e az igazságügyministerium törvényelőkészítő osztálya ezt a javaslatot, mert ha látta, nagyon csodálkozom azon, hogy a kereskedelemügyi ministeriumnak értésére nem adta, hogy ilyen alapfogalmak kérdésében a már felállított sémákhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell. Anomália is ez, mert közigazgatási szervezetünkben az elmélet szerint bizottságot csakis többes szerv küldhet ki. Ezek olyan elméleti tételek, amelyeknek magyarázása itt a nemzetgyűlésen voltakép felesleges is. Mivel sem indokolja a minister ur azt, hogy miért nevezi ezt a tanácsot bizottságnak. Azt