Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-138

À nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hó 14-én, csütörtökön. 239 alatt talán tizenötször jöttek össze, annak ellenére, hogy a régi törvényben imperative benne volt, hogy plenáris ülés minden esztendőben egyszer, osztályülések pedig lehetőleg negyedévenként tartandók. Természetes dolog, hogy a közbejött háború és a forradalmak az egész intézményt bizonyos tekintetben illuzóriussá tették, mert hiszen akkor sem idő, sem alkalom nem volt rá, de meg célja sem volt annak, hogy a tanácstagok tanácsát, jelentéstételeit a ministerek igénybe vegyék. Most azonban a kereskedelemügyi minister újból a nemzetgyűléshez fordul, és pedig azért, mert a nemzetgyűlés segítségét óhajtja igénybe venni a mostani helyzetben. Elvégre méltóztassanak elképzelni, hogy a viszonyok teljesen megváltoztak és ha valamikor szükség volt ennek a szervnek a működésére, most fokozatosan szükség van rá, amikor a magyar nemzeti állam kiépítéséről van szó, amikor arról van szó, hogy önálló államiságra rendezkedjünk be, amikor végre egyszer a kereskedelemügyi kormány megszabadult az olyasféle terhektől, melyekkel Ausztriával való kötöttségünknél fogva számolnunk kellett, be kell rendezkednünk önálló díjszabásra, s előkészületben van, talán már kész is az önálló vámtarifa. Mindezekkel ez a kérdés szorosan összefügg, és amikor a minister ur idejön a nemzetgyűlés elé, akkor csak alkotmányos kötelességének tesz eleget, mert hiszen ő, ha neki szakértők kellettek volna, bármikor összeállíthatott volna szakértőkből egy ankétet, de ő ezt nem teszi, mert egyfelől tudja, hogy az 1907: XXXVI. te. a kezét megköti, másfelől az 1907: XXXVI. te. alapján nem is lenne lehetséges ma dolgozni, mert hiszen sem képviselőházunk, sem főrendiházunk nincs és a tagok létszáma a most időközben létesült mezőgazdasági kamarákkal olyan óriási mérvben emelkednék, hopy még csak roszszabbá válnék a helyzet, ahelyett, hogy javíthatnánk rajta. Természetes, hogy a bizottság csak javaslattétellel, csak tanácsadással, csak véleményezéssel foglalkozhatik. A parlamentben a minister viseli érte a felelősséget, viszont azonban a ministernek módot és lehetőséget kell adni arra, hogy az élet embereinek meghívásával olyanokkal vitathassa meg azokat a kérdéseket, amelyekben ezeknek a tanácsára számit, akiknek a jelenlétét ott kívánatosnak tartja. (Helyeslés jobbfelöl.) Epen az az eltérés a régi törvény és az uj törvény között, hogy a régiben valósággal a parlament küldte a minister nyakára azokat, akiket a ministernek meg kellett volna hallgatni, holott a minister azok tanácsára esetleg nem is volt kiváncsi, mig most a minister azt kéri, hogy ő kérhesse fel azokat, akiknek a véleményét meghallgatni óhajtja, de ezt törvényes alapon tehesse. Lehetséges lett volna még esetleg novelláris utón változtatni a törvényjavaslaton, ezt azonban perhorreskálta a minister ur épen azért, mert lényegben való változás van rajta. Ami magát a törvényjavaslatot illeti, arra mutatok csak rá, hogy a törvényjavaslat nagyban és egészben fedi a régi törvényjavaslatot. Az 1. § ból azonban kimaradt a posta, távíró és telefon intézménye, mert hiszen a minister ur erre nézve a bizottságban már nyilatkozott, hogy a postára, távíróra és telefonra vonatkozólag, tekintettel a rádióra és más egyéb, a modern korral felmerült kérdésekre, külön törvényjavaslattal óhajt a Ház elé jönni. A. lényeges változás a 2. §-ban van, amit röviden és kivonatosan már épen az imént voltam bátor ismertetni, hogy a 2. § lesz épen az, amiért a bizottság működésképessé fog válni. Egyébként a 3—9. §-ig nagyban és egészben ugyanaz van a törvényjavaslatban korszerű változtatásokkal — tekintettel az automobilra és a légiforgalomra is — mint az 1907: XXXVI. tcikkben. Azt hiszem, ezzel a törvényjavaslatot eléggé kimerítően indokoltam, illetőleg elmondottam azokat az indokokat, amelyek alapján tárgyalnunk kell ezt a javaslatot. Tisztelettel kérem a nemzetgyűlést, hogy ezt a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni szíveskedjék, s csak azt jegyzem meg még, hogy a 2. §-nál bizonyos módosításokat leszek bátor benyújtani, amelyeket a bizottság és a bizottságban a minister ur is már elfogadott. (Általános élénk helyeslés. Taps jobb/elől és a középen. ) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Halász Móric t. képviselőtársamnak érdekes, szabatos és tartalmas előadás után méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt a javaslatot abból a szempontból vizsgálhassam, amint az törvényhozási rendszerünkbe beilleszthető. Tehát mennyiben felel meg a célnak és mennyiben felel meg azoknak az elveknek, amelyeket az állami organizmus megszervezésére nézve az eddigi példák alapján az elmélet mint figyelembe veendő és követendő sémát felállít. A parlamentben a véleménynyilvánítás és előkészítés szervei a bizottságok. Ezek rostálják meg a parlament szempontjából a javaslatokat, formálják azokat olyanokká, hogy a parlamentben kialakuló közvéleménnyel harmonikusak, a parlamentben tárgyalhatók és a többség által elfogadhatók legyenek. A végrehajtó hatalom is szükségét érezte annak, hogy a parlamenti bizottságokhoz hasonló előkészítő szerveket intézményesen megalkosson. Ezek a mi alkotmányos gyakorlatunkban, ha szabad az ide vonatkozó törvények és rendelkezések sorozatából ezt levonnom, tanácsoknak nevezhetők. Szükség volt ezekre, s ezeknek szükségét, mondom, maga a kormányzat is érezte. Szűk« 36*