Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.
Ülésnapok - 1922-138
238 A nemzetgyűlés 138. ülése 1923. évi június hé 14-én, csütörtökön. a legkevesebb tag, Maday képviselő ur az I. tanácskozó-osztályba vétetik fel. Napirend szerint következik a nagy taglétszámú szövetkezetek közgyűléseiről és a szövetkezeti üzletrészek névértékének felemeléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a nagy taglétszámú szövetkezetek közgyűléseiről és a szövetkezeti üzletrészek névértékének felemeléséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Ha igen, a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki és kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik az Országos Közlekedési Bizottságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a sző. Halász Móric előadó: T. Nemzetgyűlés! Midőn legelőször szólalok itt fel mint előadó, olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy ilyen szürke törvényjavaslatnak lehetek az előadója, amelyet lehetőleg politikamentesen tudunk itt tárgyalni. Ez a törvényjavaslat, mely voltaképen az 1907: XXXVI. te. helyébe, annak pótlására készült, semmi egyebet nem céloz, minthogy ugyanazt a szervet, melyet az emiitett törvény alapított meg, életképesebbé tegye. A minister ur törvényjavaslatának indokolásában kimerítően megindokolja, hogy miért volt szükség ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztésére. Ezt az indokolást a bizottság teljes egészében magáévá tette, úgyhogy ahhoz hozzátenni valóm nincs. Minthogy azonban ez a kérdés bizonyos tekintetben igen nagy fontosságú s minthogy tudom, hogy az a nemzetgyűlés legtöbb tagja előtt nem ismeretes, méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden egy kis összefoglalást adjak ennek a kérdésnek előzményeire nézve. Abban az időben, amikor a kereskedelemügyi ministeriumot Baross Gábor kereskedelemügyi minister vezette, ő egy igen nagyszabású változtatást óhajtott létesiteni, amennyiben beakarta hozni a zónatarifát, aminthogy később be is hozta. Saját lelkiismeretének megnyugtatására azonban parlamenti felelősségének teljes tudatában, mégsem akart arra vállalkozni, hogy a legkiválóbb szakemberekkel, akik ezt a kérdést alapjából ismerik, a kérdésről eszmecserét ne váltson. Megalakította tehát a legelső tarifabizottságot, melynek abban az időben összesen csak három tagja volt. Nem tudtam mind a háram tagját megállapítani, de azt tudom, hogy Wekerle Sándor, akkori államtitkár volt az egyik tagja, Neumann a második tagja, a harmadikat nem tudom. Ez a tarifa-bizottság bizonyos időn túl, Baross I Gábor halála után automatice lassan-lassan megszűnt, mig azután a koalíció létrejötte előtt, az akkori minister újból szükségesnek vélte, hogy a változott viszonyok között egy ilyen segédszervre tudjon támaszkodni akkor, amikor nehezebb kérdések mikénti elintézéséről kell határoznia. A kérdést, ugy emlékszem, Vörös László szabályozta is ministeri rendeletben, amely ministeri rendeletet azután később Kossuth Ferenc idejében az 1907 : XXXVI. te.-be átdolgozva vették bele. Ha figyelemmel kiséri az ember az 1907: XXXVI. te. tárgyalását, azt látja, hogy a törvényhozás jót akart, még pedig igen jót akart, de túllőtt a célon. A helyzet t. i. az volt, hogy benyújtottak egy javaslatot, mely nagyban és egészben fedte a régi ministeri rendeletet, a felszólalások során azonban bizonyos módosítások következtek be. Az első felszólaló, ugy emlékszem, Simonyi Semadam Sándor képviselő volt, aki azt kívánta, hogy ebbe a bizottságba a parlament is küldjön ki tagokat. így azután bekerült a főrendiház részéről 8, a képviselőház részéről 16 tag. Rögtön utána felszólalt Szilassy Zoltán, aki azt kérte, hogy miután a forgalomnak, akár a közúti, akár a vasutforgalmat tekintjük, 9 /io-ed része a szállított anyagra való tekintettel a gazdaközönséget érdekli, a gazdaközönség érdekképviseletét, az akkor még csak embrióban létező mezőgazdasági kamarák képviselőit is vegyék bele ebbe a bizottságba. Rögtön utána felszólalt Mezőssy Béla volt államtitkár, aki meg ugyanezen a jogcímen az erdészet bevételét kívánta. Kossuth Ferenc tetézte ezt azzal, hogy ő ezeken kivül még az egyetemi tanároknak és különféle egyéb szakképviseleteknek a bevételét kívánta. Hivatalból beállítottak így 50 tagot s az egésznek az lett a vége, hogy létrejött egy bizottság, melvnek 146 rendes, 50 hivatalbeli tagja volt, összesen 196. Ezenkívül voltak még benne különféle szakértők is. Méltóztassanak elképzelni, hogy egy ilyen nagy taglétszámú, óriási apparátussal dolgozni úgyszólván lehetetlenség volt. Épen ez a legfőbb indoka ennek a törvényjavaslatnak, mely ezt a nagy taglétszámot bizonyos korlátok közé szorítja. Kiss Menyhért: Sok bába között elvész a gyerek ! Halász Móric: Ezen a dolgon olyanképen akartak segíteni, hogy ezt az óriási bizottságot négy osztályban működtették és pedig a vasúti, postai, hajózási és közúti osztályokban s ezekhez tartozott még a tarifa-bizottság is. Egyegy osztály azonban még akkor is oly túlnépes volt, hogy volt eset, amikor egy osztályban kellett volna működni, hogy hivatalból 60—70 egyén volt benne. Az eredménye az lett a dolognak, hogy jót akartak, meg is csinálták ezt a véleményező szervet, az azonban még sem működhetett, úgy hogy plenáris ülése összesen I csak egyetlen egy volt, az osztályok meg 15 év
