Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

A nemzetgyűlés 137.'ülése 192b ilyen alapon megszervezett Devizaközponttal elriasztani Magyarországról a külföldi valutá­kat és a külföldi tőkét ? Sokkal nagyobb érték lett volna, ha a mi polgáraink zsebében dol­lárok és külföldi valuták volnának, mint aminő érték az, hogy most az a rongyos magyar korona van náluk, amely lassankint annyit sem ér már, mint a papiros, amire nyomják, (ügy cián! a szélsőbaloldalon.) Ez a devizapolitika csődbe kergeti az országot. A korona, amely­nek stabilizálását remélte elérni a kormány a Devizaközpont utján, gurul a lejtőn lefelé. Nem állott meg a 0'23-nál, ahol múlt augusz­tusban volt, nem állott meg a 0'20-nál, nem a 0'10-nél sem, hanem már 0*08, ami annyit jelent, hogy ma már 8 magyar koronát kell fizetni minden 100 svájci centimért. (Derültség). Homonnay Tivadar: Bár igazad volna! Drozdy Győző : Vagy megfordifcva. Szóval a békebeli korona értékének majdnem l'-00-szoro­sára esett le. És ez a Devizaköz pont megteremtette a kétféle koronaértéket, ami szörnyű veszedel­mekre vezetett. Van egy zürichi és van egy belső koronánk. S miközben a korona feltartóz­tathatatlanul zuhan lefelé, azalatt ennél a zuha­násnál is rohamosabban nő napról-napra a drágaság. Németország, amelynek pénze fél óv alatt sokkal magasabb nívóról sokkal alacso­nyabbra esett le, mint miénk, nem követte a mi példánkat, nem csinálta meg a Devizaköz­pontot, mert nem akarta tönkretenni külföldi relációit, r nem akarta elriasztani külföldi hite­lezőit. És ha ennek a Devizaközpontnak jó oldalát senki sem tudja megmagyarázni, ellen­kezőleg maga a ministerelnök ur is, mikor hazajött külföldi útjáról, beszámolójában meg­állapította, hogy a Devizaközpont teljesen csődöt mondott, és a kereskedelemügyi minister ur is a pártvacsorákon elmondott toasztjaiban szintén hasonló nyilatkozatokat ejt el, általában, amikor minden faktor, még a Devizaközpont vezetősége is belátja, hogy itt gyökeres reformokra, vál­toztatásokra van szükség, és a magyar keres­kedelem, a magyar ipar és a magyar fogyasztók is már hónapok óta tiltakoznak az ellen, hogy a Devizaközpont folytatódjék, akkor igazán kérdeznem kell: miért áll és miért pusztít még mindig ez az intézmény mai for­májában, és miért nem kerül sor gyökeres, a modern gazdasági élet követelményeinek meg­felelő reformálására ? Ha a vezetőkörökben is azt tartják, hogy a Devizaközpont működésében is nagy hibák vannak, akkor igazán itt az ideje, hogy ez az intézmény ne legyen más, mint egy ellenőrző szerv, amely figyelje kereskedelmi mérlegünket, hogy mindig tisztában legyünk azzal, vájjon passzív vagy aktiv-e az a kereskedelmi mérleg, hogy tudjuk mekkorák passzíváink. T. Nemzetgyűlés! Az a pénzügyi politika, amely Magyarországon a Devizaközpont intéz­'. évi június hó 13-án, szerdán, 221 menyében is megnyilvánul, valósággal katasztro­fális. Az olyan orvos, aki csak a lázmérőt hasz­nálja és megállapítva a súlyos bajt orvosszer gyanánt is esak^ lázmérőt ajánl, sohasem fogja meggyógyítani betegét. Épen azért én a leg­sürgősebb intézkedést kérem a pénzügyminister úrtól és ha a Devizaközpont eltörlésével nem foglalkozik is, mindenesetre kérem, haladéktala­nul lásson hozzá annak gyökeres megreformá­lásához, hogy a magyar termelést, kereskedel­met és a fogyasztókat ez az áldatlan intézmény ne károsíthassa tovább. Ezért a következő inter­pellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (ol­vassa) : »Van-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy a Devizaközpont nem felelt meg ama hivatásának, hogy a "koronát katasztrofális zuhanásában megállítsa ? Van-e tudomása arról, hogy a Devizaközpont a legitim kereskedelem legégetőbb deviza- és valutaszükségletét a leg­minimálisabb mértékben sem tudja kielégíteni? Van-e tudomása arról, hogy miután a magyar ipar és kereskedelem jóhiszemű külföldi hitele­zőit a Devizaközpont működése következtében kielégíteni nem tudja, külföldi hitelünk tönkre­ment s a külföld bizalmát elvesztettük ? Van-e tudomása arról, hogy a külföldi kölcsönnél meg­állapítható balsikernek nagyrészt az a bizalmat­lanság az oka, amit a Devizaközpont működése szított ellenünk? Hajlandó-e a miniszter ur a magyar ipar, kereskedelem és fogyasztóközönség érdekében ezen végzetes devizapolitikát megszüntetni és a Devizaközpont gyökeres megreformálásával ele­jét venni a bekövetkezendő katasztrófának? Miután a Devizaközpont devizái jóval olcsóbbak, mint a nemzetközi forgalomban, aki ma itt devizához vagy valutához jut, tulajdon­képen nemzeti ajándékot kap; hajlandó-e tehát a minister ur a nyilvánosság ellenőrzése alá bocsátani, hogy mely cégek milyen arányban élvezték ezt a rejtett állami szubvenciót?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügy­minister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenslein Mór : T. Nemzetgyűlés ! Szociál­politikai téren a magyar kormányok sohasem állottak feladatuk magaslatán. Hiányzott belő­lük mindenkor a kellő szociális érzék, amely nélkül azokat a problémákat, amelyek a társa­dalmi viszonylatból adódnak,, meg nem oldhat­ják. Különösen áll ez ma. És ha nézzük, hogy a mostani kormány miképen kezeli az államra nézve messze kiható szociális kérdéseket, akkor szemeink elé igen szomorú kép tárul. Ahelyett, hogy haladnánk, azt tapasztaljuk, hogy fokról­fokra visszaesünk Az a csekély szociálpolitika, amely ebben az országban a múltban érvénye­sülhetett, aminő pl. a munkásbiztositás, pusz­tulófélben van. A munkásbiztositás terén a múltban a munkások és munkáltatók paritásos alapon

Next

/
Oldalképek
Tartalom