Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

222 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. igyekeztek az összmunkásság érdekében jóléti intézményeket teremteni, a meglévőket fejleszteni. Amióta azonban szerencséltettek bennünket ezzel a kurzussal, ezzel a rendszerrel, azóta — sajnos — azt látjuk, hogy .az autonómiát, a munkások és munkáltatók önkormányzatát megszüntették, s ma ott egy kormánybiztos teszi azt, ami neki jólesik. Mindent lehet tapasztalni ennél a munkásbiztositásnál, csak azt nem, hogy a betegség vagy baleset sújtotta munkás érdekeit védené. Ezzel szemben azonban van egy népjóléti ministerium népjólét nélkül. ígéretet ismételten kaptunk már, itt a nemzetgyűlésen a múlt évben hallottuk már, hogy a népjóléti ministerium dolgozik a munkásbiztositás reformján, hogy az már legközelebb — ezt a múlt évben hallottuk — szeptemberben a nemzetgyűlés elé kerül. Már majdnem megint szeptemberben leszünk, egy évvel később, de ez a munkásbiztositási reform még mindig a népjóléti ministerium irodájában készül és nem képes elkészülni. Ujabb ígéretet a kormány részéről nemrégen Genfben a munkaügyi konferencián kaptunk, hogy a magyar kormány nem zárkózik el a szociális reformok elől. De mindig csak ígéreteket hallunk; mindig — mint most a ministerelnök külföldi utján is — azt kell hallanunk és olvasnunk, hogy mindenütt, ahol a kormányférfiak vagy azok képviselői külföldön járnak, azon vannak, hogy elhitessék, hogy ebben az országban a kormányzati rendszer igyekszik mindazoknak a feltételeknek, amelyeket a demokrácia és a haladás igényel, ebben az országban a fejlődés lehetőségét megadni. Ha azonban itt a nemzetgyűlésen valaki szociális reformokat sürget, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy mindenről lehet szó, csak épen erről nem. Mert azok a kormányelőterjesztések, amelyekkel itt a nemzetgyűlésen találkozunk, épen ellenkezőleg azt mutatják, azt célozzák, hogy a munkások szabadságát korlátozzák, és ezzel eleve megakasztják az igért szociális intézmények jótékony hatását és fejlődését. A magyarországi munkásság dolgozó néprétegeinek van egy rokkant- és nyugdíjegyesülete. Ez az egyesület, amelynek 213.000 fizető tagja van és amely ezen tagok közül 12.500 rokkantat és közel 4000 árvát segélyez, már 1907 óta anyagi támogatást kért a mindenkori kormányoktól. 1907-ben először kapott a kormány részéről anyagi támogatást és pedig 5000 koronát. Később ez az összeg 10.000 koronára emelkedett. Propper Sándor : Halljuk ! Halljuk ! Tízezer aranykorona ! Rothenstein Mór: Azóta, amióta a kormányok ezt a támogatást ennek az egyesületnek nyújtják, csak két kormány vonta meg ezt a támogatást. Az egyik a bolsevista-kormány volt, a másik a Bethlen-kormány. Nem kapta meg ezt a támogatást az az egyesület, amely a háború kitörésekor az államnak, a kormánynak milliókat adott hadikölcsön címén, mert ugy találta, hogy abban a kritikus helyzetben, amelybe az ország akkor jutott, ennek a munkásegyesületnek is kötelessége a kormányt támogatni. Es most. . . Kabók Lajos : Megvan a revans ! Rothenstein Mór.' . . . amikor az egyesület szorulna megint anyagi támogatásra, a kereskedelemügyi minister ur a következő leirattal elutasította ezt a kérést. Szól pedig ez a leirat a következőképen . (olvassa) : »Magyarországi Munkások Rokkantsegélyző és Nyugdíjegyletének, Budapest. A népjóléti és munkaügyi minister áttette hozzánk az egyesület 1922. évi április hó 21-én 1115. szám alatt és 1922 szeptember hő 16-án szám nélkül kelt beadványát, amelyben az egyesület azt a kérését adja elő... « Kiss Menyhért: Olvassa fel! Rothenstein Mór: Nagyon apró betűkkel van nyomva, ebben a homályban nem látom, igen t. Kiss Menyhért képviselőtársam. Nem azért olvasom ilyen lassan, mintha nem tudnám olvasni. Propper Sándor: Nem tagja a Petőfi-társaságnak; azért tud olvasni! Peyer Károly: Sok szerkesztőnek megjavította az irását ! Sok vezércikket kicsiszolt ! Kiss Menyhért: Nem tud jól magyarul! Rothenstein Mór: Fontos a leirat szövege. A lényeg az, hogy ebben a leiratban a kereskedelemügyi minister ur azt mondja, hogy a kérést nem tudja teljesíteni, mert nincs fedezet rá. Propper Sándor : Hat arany korona egy évben. Rothenstein Mór : Tízezer papírkorona nem fedezhető egy kétszáz milliárdos költségvetés keretében. Peyer Károly: Ez a népjólét! Rothenstein Mór: Bocsánatot kérek, mélyen t. Nemzetgyűlés, mégis csak igen szomorú dolog... Propper Sándor: De van egy népjóléti ministerium ! Rothenstein Mór: . . . hogy akkor, amikor szociális munkásintézmények támogatásáról van szó, a minister urak mindig azt mondják, hogy az ilyen célokra pedig nincs pénz. Propper Sándor: Hat aranykorona nincs egy évben munkásjólétre ! Pikler Emil : Ellenben fáklyásmenetekre van pénz ! Peyer Károly: Majd én mindjárt megmondom, mire van pénz ! Rothenstein Mór: Egy olyan egyesületről van szó, amely a politikától teljesen mentes, amely hermetikusan el van zárva attól, hogy oda a politikának bármilyen árnyalata is bejuthasson. Tagjai között a társadalom minden rétegéből vannak és mondhatom, hogy egész sora a nemzetgyűlési képviselőknek — egységespártiak is — van ebben az egyesületben, politikai szempontból tehát nem lehet ez az egyesület aggályos; nem lehet arról szó, hogy ennek a 10.000