Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

220 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. Mi tehát akarjuk tudni, hogy melyik pénzintézet mennyi ilyen nemzeti ajándékot kap az adózó polgárok kárára. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ujabban azt, aki devizát kér, megkínálják azzal, hogy fogadjon el helyette nullás liszt, szalámi, libamáj, vagy más hasonló cikk kivitelére szóló engedélyt, s mikor azt exportálta, az ott kapandó értéket azután használja fel a maga céljaira. Előfordul azonban az is, hogy amikor gyáraink a saját maguk által termelt cikkeket külföldre szállítják s megkapják azokért a külföldi valutát és azt a saját céljaikra akarják felhasználni, a Devizaközpont ráteszi arra a valutára a kezét és nem engedi meg, hogy azt saját céljaikra felhasználják, hanem odaadja egy másik, talán dédelgetettebb, jobban beprotegált intézetnek. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) így azután azt az üzemet, iparvállalatot vagy gyárat károsítja meg az állam. Pikler Emil: Amellett a magántulajdon szentsége alapján áll. Ez a legkomikusább a dologban. (Elnök csenget.) Drozdy Győző: Itt van azután az Amerikába kívánkozó magyarok sérelme. Tudjuk azt, hogy az Egyesült Államok ötezren felül — valami 5318 körül — állapították meg erre az esztendőre azoknak a számát, akik Magyarországból Amerikába kimehetnek. Kószó István : 5638-ban. Drozdy Győző : Mondottam, hogy ötezer körül. Ezek azonban csak a rokonok, vagyis azok közül kerülnek ki, akiknek Amerikában hozzátartozóik vannak. Amikor egy ilyen magyar ember Amerikába kívánkozik, megirja a rokonának, hogy küldjön neki útiköltségre megfelelő összegű dollárt. Az amerikai rokon el is küld neki 150—200—300 dollárt, hogy abból az útiköltséget fedezze ; mihelyt azonban megérkezik a dollár, a Devizaközpont ráteszi a kezét, kifizeti neki a dollárt a napi kurzuson magyar koronákban, s mikor azután az illető szegény ember megkapja végre a kiutazási engedélyt, akkor neki újra kell dollárt vennie,... Kószó István : Nem igy van ! Roppant nagy tévedés ! Drozdy Győző :... amikor már a dollár háromszor-négyszer drágább. T. államtitkár ur, ebben a tekintetben nem lehet velem vitatkozni, mert járok több ilyen ember ügyében. KÓSZÓ István : Hogy nem lehet a képviselő úrral vitatkozni, azt tudom, de hogy félrebeszél, az is bizonyos. Dénes István: Micsoda hang ez? Drozdy Győző: Gondolom, hogy ez csak nyelvbotlás a t. államtitkár ur részéről. Kószó István: Én csak tudom! Drozdy Győző : Mit méltóztatik tudni ? Azt, hogy félrebeszélek ? Kószó István." Hogy nem valót beszél, ezt akartam mondani. Dénes István : Micsoda beszéd ez megint ? Mindig azt hangoztatják, hogy a parlamenthez méltó hangot használjunk, s most az államtitkár ur igy beszél! Kószó István : Engem ne oktasson ki, én jobban tudom, miként kell tartania magát az embernek. Dénes István : Látszik ! (Elnök csenget.) Drozdy Győző: Engedelmet kérek, de erre vonatkozó adataimat nem másoktól kaptam, hanem nálam megjelent felek felkérésére foglalkozom itt ezzel az üggyel. Nagyon szívesen állok rendelkezésére ő méltóságának, ha lesz kegyes ezeket az ügyeket, amelyeket eléje terjesztek hasonló sérelmek tárgyában, el is intézni. Mert az bizonyos, hogy ma ugy áll a dolog... Kószó István: Én nem közvetitek. (Zaj.) Drozdy Győző : . . . hogy az érkezett dollárokat először a Devizaközpont veszi el, amikor pedig az illető ki akar Amerikába menni, kénytelen a dollárokat sokkal drágábban újból megvenni. Summa summarum meg kell állapitanunk, hogy a kereskedők ma már a Devizaközpont működése következtében kifogytak áruikból, s az iparosok egyrésze kénytelen a produkcióját napról-napra lejebb- és lejebbszállitani. Az építkezés is már csaknem teljesen megállott Magyarországon, mert nem tudnak Magyarországra fát beszállítani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell állapitani, hogy az uj lakhelyeken felépítendő falusi kis házak építkezését sem tudják a szegény kisexisztenciák folytatni, mert a fa ára horribilis magasra szökött fel. A kereskedő ugyanis akárhogyan, ha titokban vesz is valutát és a zugkereskedelemben szerzi is azt meg, de mégis megszerzi, s igy ezzel csak drágítjuk ezeknek az épületanyagoknak az árát. A Devizaközpont működése tehát az építkezést is teljesen megszünteti. Pikler Emil : Egyenesen nemzeti veszedelem az egész Devizaközpont! Drozdy Győző: Meg kell állapitanunk azt, hogy vállalataink teljesen elveszitették a külföldi hiteleket. Ma már nem is álmodhatik egy magyar kereskedő arról, hogy valamelyik külföldi gyár vagy cég hitelt bocsát rendelkezésére; ma már nem is gondolhat erre egyik sem, mert az a külföldi cég jói tudja, hogy innét devizakiutalást nem kap. A deviza azonban a zugforgalomban teljes erővel floreái. A t. minister ur tehát, amikor azt remélte, hogy e rendeletével talán ki fogja vonni a zugforgalomban levő valutát és a törvényes kereskedelem útjaira tereli, számításában nagyon naivnak bizonyult, mert ellenkezőleg azt érte el, hogy Magyarországról űzte ki a valutát. Kérdezem, ártott-e ennek az országnak, hogy több dollárunk és fontunk volt itt? Hiszen a franciák is azzal vádolják a németeket, hogy külföldi értékekkel rakták tele zsebüket, miért kellett tehát a kormánynak az