Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

208 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án•, szerdán. Rakovszky Iván belügyminister : Amennyi­ben tehát a t. képviselő urak ilyen büntetőjogi felelősség fenforgását látják, a képviselő urak­nak, illetőleg a honpolgároknak kötelessége az, hogy ezt a publica actiot megindítsák, s nagyon rossz szolgálatot tesznek a képviselő urak épen az ellenzék ügyének akkor, amidőn a kormányt szólítják fel arra, hogy az összeírás kérdésében ilyen fegyelmi vagy büntető rendszabályt alkal­mazzon. (Zaj a szélsöbdloldálon). Rassay Károly: Nagyon jó! Rakovszky Iván belügyminister: A másik kérdés, amire kitérni óhajtok, az, a már a sajtó­ban, de itt a Házban is felvetett vád, hogy én az igen t. képviselő urakkal megegyeztem volna, és ezt a megegyezést be nem tartottam volna. Rassay Károly : Ez igy van ! Rakovszky Iván belügyminister: Mindenek­előtt hangsúlyozni kívánom, hogy, bocsánatot kérek, az én intézkedéseimórt én vagyok felelős, a ministertanács intézkedéseiért pedig a minister­tanács, s ezt ugy a kormány, mint én a ma­gunk részéről vállaljuk is. Akkor tehát, amidőn egy rendelet kibocsátásáról van szó, természetes, hogy a felelősség megoszlásáról és bizonyos tár­gyalások eredményéről nem beszélhetünk, mert hiszen a kormány csak olyan rendeletet bocsát­hat ki, amelyért ő a felelősséget teljes mérték­ben elvállalja. Propper Sándor: Akkor minek tárgyal? Rakovszky Iván belügyminister: Örömmel tapasztaltam, hogy amikor ezeket a kérdéseket a magam részéről is reparálni óhajtottam, a reparáció módjára vonatkozólag, a szociáldemo­krata párt jelenlévő képviselőit kivéve, az igen t. képviselő urak nagyjából velem egyetértettek, s amidőn a végleges szöveget bemutattam, további megjegyzéseik a képviselő uraknak nem voltak. Rassay Károly: A végleges szöveget! Rakovszky Iván belügyminister: Már most természetes, hogy az ily szövegezést annak pre­cizitása szempontjából még egyszer-kétszer át szoktam nézni, s tisztára a szövegezés precizitása szempontjából történt, hogy az utoljára bemuta­tott szövegen, nézetem szerint, teljesen maguktól értődő és jelentéktelen módosítások eszközöltettek. Pikler Emil : Kár volt a csalókkal szóbaállani és megegyezni! Elnök : Pikler Emil képviselő urat rendre­utasítom. Tessék csendben maradni! Rakovszky Iván belügyminister: Mert hogy a községi illetőség kérdésénél beleszúrtam a szövegbe azt, hogy az illetőnek egyfolytában kell egy községben laknia . . . Rassay Károly: Erről szó sem volt! Rakovszky Iván belügyminister : ... ez egé­szen természetes, eszembe sem jutott az, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokat máskép is lehet érteni. Rassay Károly : Három szöveget is láttunk, 8 azok egyikében sem volt erről szó t Rakovszky Iván belügyminister: Nem volt benne, de utólag tettem be. Mindig a községi illetőségről volt szó, és az illetőségi törvényben előirt négyéves helybenlakásról volt szó. Én tehát a dolog értelmén abszolúte semmiféle változta­tást nem eszközöltem, hanem csak precizebben fejeztem ki azt, amiről az egész idő alatt tár­gyaltam. Rassay Károly : Akkor miért nem irta be az adót is? Rakovszky Iván belügyminister: Mert ezt mint engedményt expressis verbis megadtam és ennek keresztülvitelére vállalkoztam. Soha arról nem volt szó, soha senki azt az óhajtást nem vetette fel, hogy nem egy községben való lakás­ról, hanem az ország különböző községeiben való négy éves lakásról lehet szó. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Nem is vállalnék felelősséget azért, hogy ilyen logikátlan és a józan ésszel ellenkező intézkedést tegyek (Helyeslés jobb fel öl) csak azért, mert az igen t. képviselő uraknak politikailag ez igy tetszik. (Zaj és felkiáltások half elöl : Miért politikailag ?) Vázsonyi Vilmos: Még negyvenezer embert ki lehet hagyni! Rassay Károly: Ez nem igy volt! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Rakovszky Iván belügy minister : Ami már most a második módosítást illeti, ami az egész rendeleten végigvonul, nézetem szerint az is egészen természetes és magától értetődik. Neve­zetesen felállítottunk bizonyos vélelmeket és köteleztük a központi választmányt, hogy az ellenkező bizonyítékokat milyen módon szerezze be, (Zaj a szélsöbáloldalon) mert ha az ellen­kező bizonyítékokat nem szerzi be, köteles az illetőt a választói névjegyzékben benne hagyni. (Nagy zaj balfelöl Elnök csenget.) Hangsúlyozom, hogy elő van irva, hogy a központi választmány milyen módon szerezze be a bizonyítékokat. Már most előfordulhat az az eset, amint konkrét példák felsorolásából is láttam, hogy az ellenkező bizonyíték — tehát bizonyítók és nem feltételezés — a központi választmány rendelkezésére áll a nélkül, hogy azt a rendeletben előirt módon szerezte volna be. (Zaj balfblöl.) Rassay Károly : De az egyik bizonyíték csak a bizonyítvány volt és itt nincs megmondva, hogy mi. (Zaj. Elnök csenget) Rakovszky Iván belügyminister: Az iskolai képzettség szempontjából pl. vannak esetek, ahol az illetőket az összeíró küldöttség meg­idézte, hogy igazolják iskolai képzettségüket... Rassay Károly: Például az ügyvédek is! Rakovszky Iván belügyminister: ... nem ügy­védekről volt szó, — s erre az illetők azt mon­dották, hogy nem szerezték be az iskolai képzett­séget, tehát nem is tudják azt igazolni. (Zaj balfelöl.) Szórványos esetek ezek, három-négy, vagy mondjuk, tiz ilyen eset fog előfordulni, ellenben teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom