Nemzetgyűlési napló, 1922. XII. kötet • 1923. május 23. - 1923. június 19.

Ülésnapok - 1922-137

190 A nemzetgyűlés 137. ülése 1923. évi június hó 13-án, szerdán. BZÖvetkezet autonómiáját, mert a kormánybiztos jelentése alapján meggyőződött maga is arról, hogy a feljelentések minden alapot nélkülöztek. Igen ám, csakhogy a kormány tervez, és a rend­őrség, valamint a rendőrségnél nem tudom, miféle külső befolyások döntenek és cseleksze­nek. 1921 végén a kormány intézkedése követ­keztében a szövetkezet visszakapta autonómiáját, de még 1923 közepén is, ma is, a rendőrségnek az akkori viszonyok között az emiitett alaptalan feljelentések kapcsán adott általános jelentések alapján vonják el a pónzügyigazgatóságok a szö­vetkezettől ezeket az italmérési engedélyeket. Azt gondolom t. Nemzetgyűlés, hogy a kormány presztízsén is súlyos csorba esik, ha ez lehetsé­ges, mert hiszen lehetetlen, hogy a kormány intencióinak megfelelő legyen az, hogy az egyik oldalon megszünteti az eljárást, mint alaptalant egy intézmény ellen, a másik oldalon pedig a saját közegei tovább folytatják ezeket a károsító intézkedéseket. Propper Sándor : A káplár nagyobb ur, mint a generális! Peidl Gyula : De súlyosan érinti ez az intéz­kedés a szövetkezet tagjait is és én nem mulaszt­hattam el ennek a törvényjavaslatnak tárgyalá­sánál megragadni az alkalmat és felhívni a pénz­ügyminiszter ur figyelmét, hogy legyen kegyes és kérje fel a kollegáját, a belügyminister urat, hogy kövesse a ministerelnöknek az intézkedését, vagy követtesse az alárendelt rendőrségi hatóságaival és azt az alaptalan és oktalan eljárást, amelyet a ministerelnök 1921. év végén beszüntetett, végre 1923 közepén a belügyminiszter is szün­tesse meg és illetve a pénzügyministerium ne vegye figyelembe a rendőrségnek erről szóló fel­jelentését, vádaskodását, vagy nem tudom, minek nevezzem ezt. T. Nemzetgyűlés ! A szövetkezeti mozgalmat általában az egész világon, ott ahol a kormá­nyokban és az intéző körökben haladás, fejlődés érzete, szociális érzék van, a kormányok olyan tömegmozgalomnak tekintik, amely ha egyma­gában nem is alkalmas arra, hogy a szocializ­must megteremtse, de alkalmas arra, hogy a fejlődést egy bizonyos nyugodtabb mederbe terelje, és ezt előmozdítsa. Nem hinném, hogy Magyarországon más lehetne a kormánynak bevallott intenciója a szövetkezeti mozgalommal szemben, s én a jelen alkalmat — ismétlem — fel akartam használni arra, hogy felhivjam a kormány figyelmét ezekre az anomáliákra, amelyek egyrészt anyagilag károsítják a szövet­kezeti mozgalmat és akadályozzák a szövetkezeti eszme terjesztését, másrészt rendőrségi és pénz­ügyigazgatósági intézkedésekkel károsítanak egy olyan tömegmozgalmat, amely mindenképen rá­szolgált nem arra, hogy akadályozzák, károsít­sák, hanem hogy támogassák a mai viszonyok között. Egyebekben a törvényjavaslatot — amint emiitettem — abból az okból kifolyólag, hogy ez alkalmas a mozgalom és a szövetkezeti eszme terjesztésére, elfogadom, csak egy megjegyzésem volna, hogy t. i. bizonyos aggályokat táplálok a 10.000-nél kisebb taglétszámot számláló szö­vetkezeteknél az üzletrész felemelése dolgában, mert ezekben az esetekben ott, ahol küldött­rendszert vezetnek be, háromnegyedes többséget akceptábilisnak tartom. A küldöttek ugyanis a dolog természeté­nél fogva megjelennek a közgyűlésen, és igy a többség minden észszerű javaslatnál elérhető. A tízezer tagnál kisebb szövetkezetek azonban igénytelen megítélésem szerint súlyos helyzetbe kerülhetnek, mert tízezertől a husz-harminc­ezres taglétszámig borzasztó nagy még a dis­tancia. Egy négy-ötezer taglétszámú szövetke­zet sem képes a tagjait kellő számban össze­toborozni a közgyűlésre, már technikai okokból sem, mert erre Budapesten még megfelelő he­lyiségek sincsenek, annál kevésbé a vidéken, s egy ilyen kisebb taglétszámból összeállított köz­gyűlésben, ha az üzletrész felemelése három­negyed többséghez van kötve, nagyon könnyű egy kis csoportot megszervezni, amely bármi­lyen intencióból, rossz szándékkal, szövetkezet elleni motívumokból is meg tud akadályozni egy ilyen üzletrészfelemelési akciót. Már pedig teljesen igaza van az előadó urnák abban, hogy a javaslat ezzel a kiegészítéssel nemcsak a szövetkezetek fejlődését szolgálja, hanem egyút­tal bizonyos mértékig mentesíteni kívánja az államkincstárt is, amennyiben lehetővé akarja tenni, hogy a szövetkezetek a saját erejükből, a saját tagjaik gazdasági erejének igénybevéte­lével tudják magukat fentartani és ne legyenek kénytelenek csupán és kizárólag az állam anyagi támogatását igénybevenni. Ha ezt megnehezítjük ezeknél a szövetke­zeteknél, akkor — ismétlem — attól tartok, hogy ezt a kettős célt nem igen fogjuk elérni, már pedig a szövetkezetek nagy része a tízezer taglétszámon aluli kategóriába tartozik, úgyhogy a pénzügy minister ur — azt hiszem — nem nagyon fog örülni az eredménynek, ha ezt a rideg rendelkezést, a háromnegyed többséghez kötést, a kisebb taglétszámú szövetkezeteknél is fentartjuk. Szerintem kell keresni és találni valamilyen módot, hogy ezeknél gyakorlatilag érvényesíthető legyen intenció, amely a javaslatba le van fektetve. (Helyeslés a szélső­baloldalon). Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Senki !) Ha senki sem kivan szólani, akkor a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Őrffy Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott képviselő urnák aggálya, — azt hiszem, — eloszlatható lesz azzal, hogy csak a megjelent tagoknak háromnegyed részéről van szó. Peidl Gyula: Akik ellenakciót indítanak, azok megjelennek ! Őrffy Imre előadó: Mindenesetre & szövet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom